vissza a cimoldalra
2020-07-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3424)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
A MET felvételei (707)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Ady szemszögéből (Hubay Jenő: Dalok)
BaCi, 2006-05-29 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Hubay Jenő: Dalok HUBAY JENÕ: Dalok

Meláth Andrea - mezzoszoprán
Molnár András - tenor
Bretz Gábor - basszus
Virág Emese - zongora

Hungaroton
HCD 32374

Hubay Jenő nevét világszerte ismerik. Hegedűművészként több országban megfordult, sőt a brüsszeli konzervatórium első hegedűtanáraként is tevékenykedett pár évig. Zeneszerzőként már inkább csak a vonósok ápolják emlékét, vokális művei viszont egyáltalán nem szerepelnek a koncerttermek műsorfüzetében.

Ezek a kis dalocskák valóban nem mérhetők a műfaj nagy mestereinek alkotásaihoz. Ennek ellenére valószínűleg már rég bekerültek volna a magyarországi koncertélet vérkeringésébe, ha nem lenne kis hazánkban ilyen csekély érdeklődés a műfaj iránt. Jessye Normannek sikerült megtöltenie a MűPát. Ennél kisebb nevek azonban inkább csak a Nádor teremmel próbálkozzanak, egyébként súlyos anyagi veszteség lehet a vége.

Operabolondok vagyunk a végletekig.

Az Operaház és a Zeneakadémia ének tanszaka - ahol elsősorban operaénekesek képzése folyik - kifogyhatatlan témával szolgál a rajongók számára. Ha nem is mindig a művészi értékek kapcsán, de állandó jelleggel az énekelt zene színházi részével foglalkozunk. Néha - egy-két régizene-rajongó megszállottságának köszönhetően - szóba kerülnek az oratórium-előadások, de a dalokról rendszerint már csak külföldi felvételek kapcsán folyik nagy ritkán a diskurzus.

Baj ez? - kérdezhetik Önök. Hiszen a többség az operát szereti, erre képzik az embereket, végre egy szak a felsőoktatásban, ami az igényekhez igazodik.

Baj.

Nemcsak azért, mert ritkán lehet részünk eme csodálatos műfaj élőzeneként való értelmezésében, hanem azért is, mert a nyugati operaházak kimagasló teljesítménye a két műfaj kölcsönös virágzásának köszönhető. A dalénekesek fejlődése, az operaéneklés változása egymással összefüggő, egymásra szorosan ható dolgok. Mivel nálunk a zenei dráma miniatürizált, stilizált formája ennyire háttérbe szorul, a dalszínház is csak lassacskán halad előrefelé.

Okfejtésem nem céltalan. Sokszor hallgattam meg ezt a lemezt és sokáig keresgéltem, vajon mi lehet a magyarázata annak, hogy a felvételeket figyelve elég sok ponton érzem rosszul magam.

Pedig Meláth Andrea fantasztikusan tud énekelni. Levegőn ülnek a hangjai, nem a torkával támasztja őket. Intellektuálisan, érzelmileg remekül áll a dalok tartalmához. Mégis, jó pár helyen hidegnek, kissé részvétlennek tűnik éneklése. Valahogy nem tudja magával ragadni figyelmünket. Egypár dal után rájön az ember, hogy ebben bizony messzemenőkig ludas a zongorista, Virág Emese is. Most megtehetnénk, hogy rákenjük a hibákat, de ez így túl szokványos, túl egyszerű lenne.

Magyarországon ugyanis az énekes az úr. Nem véletlenül hívják a zongoristát "kísérőnek". S ugyan a minap kissé megorroltam az Immár személyes ügy című cikk írójára, amiért a zongoristák kamaratevékenységét bírálta, de be kell látnom, hogy igaza van. Nálunk a zongoristáknak - különösen az énekelt műfajoknál - legtöbb esetben az jelenti a kamarázást, hogy a figyelem okán visszaveszik a zenei történések intenzitását. Pedig pontosan az ellenkezőjére lenne szükség.
Sajnos, sok-sok éves tradíció ez.

Meláth Andreának valószínűleg eszébe sem jutott egy olyan fajta attitűdöt megkövetelni partnerétől, amely őt is hozzásegíthette volna egy jóval forróbb hangulat megtermtéséhez. Nem jutott eszébe, mert teljesen más szellemben nőtt fel a Zeneakadémián.
Az ott tanító tanárok többsége ugyanis operaházi tag, vagy legalábbis operaénekesi múlttal rendelkezik. S akik rendszeres látogatói a háznak, azok pontosan érzékelik, hogy ha valahol, ott aztán tényleg az énekes az úr. Nem a partitúra, nem a zene, még csak nem is a karmester, hanem az énekes, akinél - tisztelet a kivételnek - egyetlen külső meghatározó tényező a tradíció. Zenekart és vezetőjét pedig akkor tekintik jónak, ha alkalmazkodik az évtizedek alatt rögzült "kiállásokhoz", igyekszik eltusolni a szólista levegő-, vagy magasságproblémák miatti ritmikai kieséseit.

Ezen a lemezen is csak ez történik, amikor Molnár András énekel. A valamikori szép fényű hang mára teljesen megkopott. Intonációs és levegőproblémák mindenütt, és a küzdés, hogy a szerelmes ifjú érzetét fel tudja kelteni bennünk. Nem sok sikerrel. Kissé csodálkozom, hogy őt kérték fel a dalok előadására, és azon is csodálkozom, hogy elvállalta.

Meláth Andrea esetében szó sincs arról, hogy bármiféle durva hibát el kellene tusolni. Õ és partnere egyszerűen csak nincsenek ahhoz szokva, hogy együtt, egymást segítve építsék fel a zenei folyamatokat.

Ezek mind szerelmes dalok. Előbb Hubay "legényéletének" szabad érzelmeit tükrözik, német és francia köntösbe bújtatva, később a feleségéhez fűződő érzéseit tárják elénk.
Itt csupa izzó tűz, lángoló, ám könnyed szárnyalás, hihetetlen hangszínkeverés, váratlan súlyok tennék élővé az előadást. Ehelyett sok a nehézkesség, a szétesett ívek, merthogy az előadók egymásra várnak a megvalósításnál, ahelyett, hogy egymást doppingolnák. A kottakép precíz megszólaltatásán kívül sajnos hiányosságokat mutat az előadás.

A két hölgyben és a basszista Bretz Gáborban még ott a lehetőség, hogy felfedezik ezt a - számunkra még új - előadásmódot.
A tenorista esetében ez már kevéssé valószínű.

Pedig végtelenül nagy dolog, hogy jelen anyagi körülmények között és a közönség fent említett igényeit is figyelembe véve a Hungaroton rászánta magát egy ilyen kiadványra, s az előadók sem sajnáltak időt és fáradtságot, hogy megszülethessen a lemez.
De ettől még a dolgok menete nem változik meg. A közönség továbbra is szentimentális rajongással tódul az Operaházba a csillogás, a grandiózus előadás, a hangerőtobzódás által kiváltott katarzis reményében. A Zeneakadémia továbbra is boldog részesévé válik az eddig megszokott folyamatoknak, az Operaház pedig kénytelen feladatát nehézkesen, a különféle anyagi és szellemi áramlatok küzdőtereként is funkcionálva megoldani.

Az ember lánya pedig széttárja karjait, vágyakozva olvassa Heiner Lajos elérhetetlen messzeségből írt beszámolóit. Néha azért feltesz egy-egy jobb lemezt, és már megint csak nézi, ahogy "egy kacagó szél suhan el / A nagy Ugar felett".

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1924 • Carlo Bergonzi, énekes († 2014)
elhunyt:
1951 • Arnold Schönberg, zeneszerző (sz. 1874)
2004 • Carlos Kleiber, karmester (sz. 1930)
2014 • Lorin Maazel, karmester (szül. 1930)