vissza a cimoldalra
2019-04-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11345)
A csapos közbeszól (95)

Élő közvetítések (7824)
László Margit (174)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3227)
Operett, mint színpadi műfaj (3885)
Pantheon (2340)
Erkel Színház (9929)
Egyházi zene (217)
Kelemen Zoltán, operaénekes (94)
Simándy József - az örök tenor (598)
Bende Zsolt (151)
A hangszerek csodálatos világa (194)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4321)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1638)
Franz Schmidt (3311)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1310)
Kimernya? (3005)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szabó Sándor lemezei 4 - A világ bund nélkül (Village of the Unfretted)
Flór Gábor, 2006-04-25 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Village of the Unfretted Village of the Unfretted

A művészek mindig szabadságra vágynak. Nem szeretik a kötöttségeket, a határokat. Vagyis inkább nem tűrik őket. Minden határt megpróbálnak kitágítani, amennyire csak lehet. Vagy tovább.

A hangszerek pedig kötöttséget jelentenek. Véges számú húr tekerhető rájuk, méretük is csak az emberi léptékhez mérten növelhető vagy csökkenthető, a hangok száma is adott. De mégis, ahol valamit lehet változtatni, ott bizony a zenész változtat. Így születnek töméntelen mennyiségű húrral ellátott gitárok, nagyon hosszú menzúrájú gitárok, különböző testformájú, és mindenféle elektronikai csodával fölszerelt gitárok.

És így születnek fretless (bund nélküli) gitárok. Az ötlet persze nem új. A bund később született, mint a húros hangszerek, tehát tulajdonképpen a fretless csak visszatérés a gyökerekhez.

Persze az európai hangrendszereket használó zenében sokáig nem volt semmiféle létjogosultsága a pozícionálatlanságnak, meg nem is volt szükség negyedhangokra. Csak aztán az európai zene is változott, beolvasztott magába új hatásokat. (Persze itt most gitárokról beszélek: a vonós hangszereknél természetes a bundnélküliség, sőt, ott pont a bundozottság a meglepő, és igen ritka is.)

Az első jegyzett hangszer egy 7 húros fretless bendzsó volt, amit valamikor 1900 körül készítettek, Angliában. Később, a század tízes éveitől megjelentek a félig bundozott, duplanyakú hangszerek, az úgynevezett hárfa-gitárok, melyeken a basszushúrok alatt nem voltak érintők.

Aztán legközelebb a hatvanas években találhatunk utalást a hangszerre, néhol felvételeken, John Lennon is említi egy interjúban, hogy ilyenen játszott volna, de nála sosem lehetett tudni, interjúk tekintetében mikor szabadul el a fantáziája.

A legenda szerint Jimmy Hendrixnek is volt (pont neki ne lett volna) egy fretless gitárja, amit elloptak tőle, aztán rendelt egy újat, de nem érte meg az elkészültét.

Aztán a hetvenes években megtörtént az igazi áttörés. Az első megnevezett fretless gitár az Acoustic Black Widow. Frank Zappa is használt ilyet. Majd 1975-ben Eliott Sharp megfosztotta bundjaitól gitárját, és 1976-ban Erkan Ogur Törökországban elkészítette első fretless gitárját. Aztán beállt a sorba Terye Ripdal, Patrice Vigier, Andy Summers, Chet Atkins, sorolhatnám. Szinte minden híresebb gitáros legalább egyszer kipróbálta, milyen is lehet érintők nélkül élni.

Az első fretless gitárfesztivál érdekes módon mégis csak 1999-ben volt (La Nuit de La Fretless). Talán ez volt az a pillanat, amikor a hangszer igazán létjogosultságot nyert. Már nem csak egy bundjavesztett (megcsonkított) gitár, hanem önálló instrumentum, egyre többen játszanak rajta (a legkülönbözőbb stílusú zenékben), darabokat írnak rá, fesztiválokat rendeznek, lemezeket adnak ki.

Ilyen lemez ez, a Village of the Unfretted is. Lényegében összegyűjti azokat a zenészeket, akik ezen a hangszeren valami jelentőset alkotnak napjainkban. Egy kitekintés, körkép: 35 gitáros egy-egy felvételét válogatták össze egy dupla albumon.

A válogatás igen eklektikus: meg is döbbentem, amikor először megszólalt. Tizenéves koromban hallgattam utoljára ilyesfajta rockzenét, amilyen az első szám. Nem is bírtam sokáig, hamar léptetnem kellett. Ez a lemez nem feltétlenül arra született, hogy végighallgassa az ember. Olyan széles spektrumát öleli át a zenének, hogy lényegében bárki megtalálja benne a neki való stílust. Egy körkép, panoráma, ahol mindenki kiválaszthatja a neki tetsző előadót, stílust, aztán megkeresheti a lemezeiket. Mindenesetre, ha többször is meg akarjuk hallgatni, érdemes programozható lejátszót vásárolni, hogy a számunkra kevésbé "fülbemászó" részeket fáradalom nélkül átugorhassuk.

E hosszú bevezető után méltán merülhet föl a kérdés az olvasóban: mit keres ez az írás a Szabó Sándor lemezeit bemutató sorozatban? Valahogy úgy éreztem, itt a helye, ha másért nem, hát azért, mert ugyan a művész egyetlen szerzeménnyel szerepel rajta, de ez az egyetlen szám azt jelenti: Szabó bizony beletartozik a világ gitárosainak élvonalába. Major Balázs ütőhangszeres kíséretével nyolchúros fretless gitáron játszik, mely az indiai sarod mintájára van hangolva.

A lemezen egyébként igen illusztris társaságban hallhatjuk (csak néhány nevet sorolnék föl, hiszen nincs értelme ideírni mind a 35-öt, aki kíváncsi, majd megveszi, és elolvassa mindet).

Ned Evett üveg fogólappal szerelt rezonátoros gitáron játszik (többek között, de ezen a lemezen nem ő az egyetlen, aki az egész zenekart egymaga interpretálta). Vassilis Ketzenoglou nagyon különleges, 11/8-os felvétele szintén "egyemberes-többhangszeres" muzsika, némi midi-segítséggel, érdekes fúzióját adva a modern és a tradicionális zenének.

Yan Vagh (akit a magyar közönség már ismerhet az Akusztikusgitár Fesztiválról) tízhúros fretless gitáron játszik, sok minden más mellett. Edward Powell keleti hangulatú zenéjében maximálisan kihasználja az érintő nélküliség szabadságát. Meghallgathatjuk a lemezen Elliot Sharpot is, aki még mindig a már említett, történelmi jelentőségű Norma fretless gitáron játszik.

Geoffrey Fitzhugh Perry igazi bundnélküli ember, hiszen tulajdonképpen csak ilyen hangszereket használ, világszerte ismert hegedűs is. Ezen a felvételen egy saját tervezésű, Quatar nevű hangszeren játszik. Yannick Robert Vaci Utca című lemezéről delegált egy szerzeményt erre a válogatásra.

Aki további információkra szomjazik a fretless gitározással kapcsolatban, az a www.unfretted.com weboldalon szinte mindent megtalál, és még a lemezt is megrendelheti.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Nádor Terem

Tóth-Vajna Zsombor - fortepiano (Anton Walter, Bécs 1805)
HAYDN: A Megváltó hét szava a keresztfán Hob. XX/1C (1787) - fortepiano változat

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Joseph Calleja
Magyar Állami Operaház Zenekara
Vezényel: Pier Giorgio Morandi
VERDI: A szicíliai vecsernye - nyitány
VERDI: Rigoletto - Questa o quella (A herceg áriája)
VERDI: Macbeth - Ah, la paterna mano (Macduff áriája)
VERDI: Attila - előjáték
PUCCINI: Tosca - Recondita armonia (Cavaradossi áriája)
MASSENET: Werther - Pourquoi me réveiller? (Werther áriája)
PUCCINI: Manon Lescaut - intermezzo
PUCCINI: Tosca - E lucevan le stelle (Cavaradossi áriája)
MASCAGNI: Parasztbecsület - intermezzo
CSAJKOVSZKIJ: Hat románc, op. 6 - No. 6: Ki kenyerét nem sózta soha könnyel
TOSTI: Ideale
TOSTI: 'A vucchella
PUCCINI: Lidércek - La tregenda
VELLA: Il-Kebbies tal-Fanali
DONAUDY: Vaghissima sembianza
LEONCAVALLO: Bajazzók - intermezzo
LEONCAVALLO: Mattinata

19:30 : Budapest
Pozsonyi úti Református Templom

Szemere Zita, Kun Ágnes Anna, Alexander Kaimbacker, Fellegi Balázs, Neubauer Lóránt
Bécsi Állami Operaház Kórusakadémiája, A la Carte kórus
Vez: Svetlomir Zlatkov
J.S. BACH: János passió
A mai nap
született:
1892 • Germaine Tailleferre, zeneszerző, a "Hatok" tagja († 1983)
1965 • Natalie Dessay, énekes