Bejelentkezés Regisztráció

Egyéb

Nyakfelmetsző (Stephen Sondheim: Sweeney Todd)

2006-04-12 08:27:00 Szilgyo

\"Stephen STEPHEN SONDHEIM: Sweeney Todd
The Demon Barber Of Fleet Street

Patti LuPone, Michael Cerveris, Mark Jacoby, Manoel Felciano, Lauren Molina, Alexander Gemignani, Benjamin Magnuson, John Arbo, Donna Lynne Champlin, Diana DiMarzio

Warner / Nonesuch - 2 CD
7559-79946-2

Volt egyszer egy sápatag, furcsa szemű londoni borbély, aki szörnyű módját választotta a bosszúállásnak: ezüstösen csillogó pengéjével elnyisszantotta szerencsétlen (?) áldozatai torkát. A \"vidám kis történet\" nyomán született Stephen Sondheim kiváló zenedrámája, a Sweeney Todd.

Az 1930-ban született amerikai Stephen Sondheim a világ egyik legismertebb zenés színházi szerzője, elsősorban persze az angolszász országokban. Pályáját szövegíróként kezdte: a West Side Story azóta is mérföldkő és vonatkozási pont a musicalek világában. Aztán sorra jöttek a saját szerzemények, amelyek közös jellemvonása, hogy a showbiznisz világában merőben szokatlan témákat járnak körül. Legyen szó akár a klasszikus Grimm-mesék fekete humorba ágyazott újrafeldolgozásáról (Into the Woods), az együttélés problémáiról (Company) vagy Japán nyugatosításáról (Pacific Overtures), Sondheimnek úgy sikerült egyéni hangú zenét komponálnia a nem feltétlenül színpad után kiáltó történetekhez, hogy nem, vagy csak elvétve áldozott a tömegízlés oltárán. A siker ennek ellenére nem maradt el, a zenés színház két Mekkájában, a West Enden és a Broadway-n sorra születtek az elképesztő szériák, majd a felújítások.

Hazánkban azonban művei nem nagyon találtak utat a közönséghez (szeretném hinni, hogy nem feltétlenül merész témaválasztásuk és különleges zeneiségük miatt): az amerikai elnökök elleni merénylőkről szóló darabját (Assassins) a Rock Színház mutatta be, felemás sikerrel, a svéd arisztokraták szerelmi életéről szóló remekművet, a Little Night Music című, keringődallamra íródott darabot a Madách Színház játszotta Egy nyári éj mosolya címmel, az igényes produkcióhoz (rendező: Szirtes Tamás, főszerepekben Kiss Mari, Psota Irén, Dunai Tamás, Szerednyey Béla) méltatlan csekély érdeklődés mellett.

A talán legjelentősebb Sondheim-darab, a Sweeney Todd - amelynek zenei anyaga (egészen pontosan a 2005-ös Broadway-felújításé) nemrégiben jelent meg CD-n - is felemás fogadtatásra lelt Magyarországon. Két bemutatót ért meg a mű: a Rock Színház és az Operaház közös produkciója (Nyakfelmetsző címmel, bemutató: 1992) állítólag csapnivaló volt, azonban a néhány évvel ezelőtti kaposvári produkció sokak számára maradandó emlék (annak ellenére, hogy jobbára prózai színészek énekelték a szerepeket). Az előadás rendezője, Ascher Tamás félelmetes atmoszférát teremtett a színpadon, a különleges látványvilág és a nagyszerű színészvezetés egyvelegéből emlékezetes produkció született.

A Sweeney Todd története komor és meglehetősen szövevényes. Az előzmény: Benjamin Barker borbélyt az aljas szándékú Turpin bíró életfogytiglani száműzetésre ítéli, ám ő visszatér Londonba, hogy szörnyű bosszút álljon, amelyhez tanult szakmájának fő munkaeszközeit, fényesre csiszolt pengéit hívja segítségül. A történet a londoni visszaérkezéskor veszi kezdetét, Barker Sweeney Todd néven beköltözik Mrs. Lovett-hez, aki a város legrosszabb pitéit árulja, majd lassacskán mindent elborít a vér. Mrs. Lovett süteményei az újfajta tölteléknek (melynek összetevőit a jó ízlésre való tekintettel e helyütt nem részletezném) köszönhetően London-szerte közkedveltek lesznek, Sweeney kezéből azonban kezd kicsúszni az irányítás. A végkifejletet illetően legyen elég csak annyi, hogy jó krimihez méltó módon nem mindenki marad életben.

Az egyszerre zavarba ejtően groteszk és brutális történethez illő Sondheim muzsikája is: a darabban alig akadnak slágerszámok, szinte minden dal egy-egy ponton meglepő fordulatot vesz. Dominálnak viszont az együttesek, valamint a feszültség fokozását szolgáló melodramatikus részek. A mű zeneileg hihetetlenül szórakoztató, nem véletlenül tartják az egyik legnagyobb műgonddal és igényességgel megírt musicalnek.

Sondheim a klasszikus vezérmotívum-technikát is alkalmazza, szép számmal akadnak visszatérő zenei motívumok. Aki a hagyományos, \"énekelnek-megtapsoljuk-próza\" felosztású zenés darabokhoz szokott, annak minden bizonnyal szokatlan lesz a szöveg és a zene ilyen mértékű egysége és összefonódása. A dalszövegek (szintén Sondheim munkái) szellemesek, de nem szellemeskedők, nagyszerű például az a rész, amikor a darab elején Mrs. Lovett az üzletébe betoppanó Sweeney torkán mindenáron le akar nyomni egyet a rettegett pitéiből. Az angolosok kedvéért álljon itt egy rövid rész a dalból, magyarításra nem vállalkoznék:

Mrs. Lovett:
Is that just disgusting?
You have to concede it.
It\'s nothing but crusting
Here, drink it, you\'ll need it.

Aki a kaposvári előadáson hiányolta a magas színtű énekléskultúrát, az a darab új felvételét meghallgatva biztosan nem fog csalódni. A dupla CD-n hallható énekesek ugyanis remekelnek. A Sweeney-t éneklő Michael Cerveris elsősorban musical-hang, annak azonban első osztályú. A rémséges, a gyilkolásba fokozatosan beletanuló figurát kellő empátiával ábrázolja (hiszen a célok nemesek, csak hát az eszközök, ugye…). Igen hálás a szerep: többek között olyan nagynevű operaénekesek is játszották, mint Thomas Allen vagy Bryn Terfel.

A Mrs. Lovettként hallható Patti LuPone különleges hangszíne sokak számára ismerős lehet a Sunset Boulevard című Andrew Lloyd Webber-darab eredeti felvételéről, itt sem okoz csalódást. A legtöbb énekelnivalója talán neki van, és tökéletesen hitelessé teszi a kezdetben az árral (pontosabban a borbéllyal) sodródó, majd egyre többet akaró (többek közt a közös nyaralást tervező!) bűnsegéd imidzsét. A többi nyolc énekes is egytől egyig remekel, és énekesi teljesítményük értékét csak növeli az a tény, hogy - miként a lemez alapjául szolgáló amerikai előadáson - ők a zenekari szólisták is. Az ekként mindössze 10 fősre olvasztott orkesztra mégis nagyszerűen, kamarazenekari intimitással játszik.

Sweeney Toddnak, a Fleet utca démoni borbélyának tragikus története nem gyerekmese. Sondheim darabja többek közt teljes érték- és illúzióvesztésről szól, ennek megfelelően súlyos, nyomasztó mű. De annyira szórakoztató!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.