vissza a cimoldalra
2018-09-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2259)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1058)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Balett-, és Táncművészet (5548)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)
Kimernya? (2746)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (2887)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szabó Sándor lemezei 2 - Szabó-Major-Isbin trió: Constellation
Flór Gábor, 2006-04-11 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Szabó-Major-Isbin trió: Constellation Constellation
Sándor Szabó - 16 string guitar, voice
Gilbert Isbin - classical guitar
Balázs Major - percussions
Pannon Jazz
PJ 1057

Ismét egy "új" kiadvány, a Pannon Jazz Kiadatlan kincsek sorozatában. Mint a sorozat neve is jelzi, ezt a lemez sem ma vették fel: 15 évvel ezelőtt rögzítették a belga rádió stúdiójában.

Gilbert Isbin és Szabó Sándor rövid ideig játszottak együtt a kilencvenes évek elején. Major Balázzsal egészültek ki trióvá (vele Szabó Sándor gyakran játszik együtt különböző formációkban, például a SzaMaBa, SzaMaNi triókban), és a felvételre egy belgiumi turné során nyílt lehetőség. (Azért ilyenkor mindig fölébred bennem a kisördög, hogy milyen fura: elmegy egy trió Belgiumba, csinálnak valami értékeset, és a belga rádió "ha már ott vannak"-alapon fölkéri őket egy felvételre. És nem ez a zenekar az egyetlen, amelyik "így járt". Lehet, hogy tudnak valamit a belgák, amit mi nem? Vajon miért van az, hogy ha itthon akármilyen jó produkció születik, igen kevés az esélye, hogy a rádió rögzítsen vele bármilyen felvételt?)

Nem véletlenül kapta a lemez a Constellation (Együttállás) címet. A két gitáros útja ezen a ponton összeért, és együtt haladt tovább, valamint ez a felvétel is, mint a rádiófelvételek nagy része, olyan körülmények között készült, mint egy koncert: ott a helyszínen, a zenészek egyszer játszották föl a darabokat, minden utómunkálat és technikai "varázslás" nélkül.

A Constellation jellegzetesen, felismerhetően Szabó-lemez. Tulajdonképpen akár SzaMaBa- lemez is lehetne. Ugyanazok a hangulatok, ugyanaz a gondolat, dallam és érzelemvilág. És mégsem. Amitől mássá válik, az pont Gilbert Isbin játéka. Szervesen illeszkedik a zenébe, mégis, érezhető egyéniségének erős hatása. A lemezen szereplő szerzemények egy részét ő jegyzi, és ezek a számok természetesen másmilyenek: kilógnak az erőteljes szabói világból.

Ez a "kilógás" azonban nem föltűnő, csak annak, aki a megszokott SzaMaBás hangulatra vár. Isbin világa egy kicsit nyugatibb, egy kicsit poposabb, és ez a másság valami érdekes frissességet ad a zenének. Hallhatóan jó hatással van a két másik muzsikusra is - ahogy biztosan erős hatásuk alá vonták őt is társai (csak sajnos nincs összehasonlítási alapom, Isbin egyéb munkáit nem ismerem igazán mélyen). Erős szerzői egyéniségek nagyon érdekes találkozásának lehetünk tanúi.

Az első, Dark Green című szám közös szerzemény. Kicsit olyan az érzésem, mintha leginkább "összenézéseken" alapuló közös improvizációt hallanánk. Egy ötletet bontanak ki a zenészek, és ennek variációiból épül a darab. A Constellation szintén a három muzsikus közös alkotása (ezzel a címmel nem is lehetne más, ezen a lemezen semmiképpen), és szintén tiszta improvizációnak tűnik, a pillanatnyiság varázsa ott lebeg végig mindkét felvételen (még akkor is, ha nem lenne igazam), és mégis konkrétan megszerkesztett darabokról van szó. Azonban a Dark Greenhez képest még szabadabb - mintha egy nyári záporként érkező állandó zenefolyam haladna el a fejünk fölött.

A következő szerzeményt (Simple Pleasure) Isbin jegyzi, kicsit spanyolos, keleties világa könnyebben beazonosítható, könnyebb elhelyezni saját zenei könyvtárunk polcán, még így is, hogy Szabó és Major azért egy egészen más hangulatot is belelopnak.

Aztán Szabó Sándor Irresitible Desire című száma már teljesen más stílus, más világ. Furcsa, megfoghatatlan dallamvezetésével egészen különleges hangulatba visz (amúgy tőle ez egyáltalán nem szokatlan), itt viszont éppen Isbin az, aki némiképp átértékeli ezt a világot, kicsit "lehúzza a felhők közül". És ez tulajdonképpen így megy végig. A következő darabok, a Cute Movements (Isbin-Marquez-szerzemény), majd a Metaphorcally (Szabó), a Wawacou (Isbin), a Shady Valley (Szabó) már teljesen egységes hangvételűek, nem szolgálnak annyi frissességgel, meglepetéssel, mint az előzőek. Valahogy olyan, mintha összeérett volna a zenekar, amit persze ebben az esetben fura lenne gondolni, hiszen nem egyszeri együttjátékról van szó, és különösen nem koncertről, még ha az egyes darabok felvételi körülményei hasonlóak is voltak.

Akusztikus gitárzenében kevésbé járatos hallgató számára lényegében akár hasonló is lehet a két gitáros világa, pedig nem az, csak együttes játékuk teszi hasonlóvá. Nyilván repertoárjukból is olyasmit választottak, ami mindkettejüket a legkevesebb kompromisszumra készteti, és ezzel egy homogén, mégis izgalmas, érdekes világot alakítottak ki. Jó, hogy lemezre került, még ha 15 évet kellett is várnunk rá.

Színvonalas lemez a Constellation, mely bár nem emelkedik ki Szabó Sándor felvételei közül (nincs benne semmi nagyon különleges, új hang, új ötlet, egyszerűen csak egy jó lemez), érdekes állomása a művész eddigi szerteágazó életművének.

Szabó lemezeinek egyik jellegzetessége (mint erről már írtam) az ízléses, a zenéhez illő, szépen kivitelezett külső.
Erre a borítóra viszont tulajdonképpen nincsenek szavaim. Az elejét mintha a 80-as évek valamelyik diszkóválogatásáról kopírozták volna le, leginkább olyanról, amin nem is az eredeti előadók szerepelnek, hanem harmadrangú vendéglátósok interpretálják a világslágereket. A hátulja ugyanezt a "színvonalat" képviseli: iszonyú. A bookletben szereplő képen a három művész nagyjából húsz méter távolságból lefotózva, valahol a tengerparton, és leginkább úgy néznek ki, mintha Jim Jarmusch valamelyik klasszikus alkotásából keveredtek volna oda. A csodálatos "designt" még föl is vállalta egy stúdió, nem írom le a nevüket, de azt hiszem, itt az ideje, hogy fölvegyenek egy grafikust.

Egy nagy előnye van a bookletnek, itt most változott, ami mostanában állandóan morgásra késztet: belül magyarul is olvasható Simon Géza Gábor ismertetője, melyben a lemez elkészülésének viharos történetét olvashatjuk - sajnos igen röviden.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Érdi Tamás (zongora)
Quatuor Hermès:
Omer Bouchez, Elise Liu (hegedű), Yung-Hsin Chang (brácsa), Anthony Kondo (cselló)
"Szól a szív..." Alapítvány/30
BEETHOVEN: 17. (d-moll) zongoraszonáta, Op.31/2 („Vihar”)
BRAMHS: Három intermezzo, Op.117
KODÁLY: Marosszéki táncok
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös, Op.44

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Katherine Watson, Mathias Vidal, Thomas Dolié, Juliette Mars, Chantal Santon-Jeffery, Manuel Nunez-Camelino, Philippe-Nicolas Martin
Purcell Kórus, Orfeo Zenekar (korhű hangszereken)
koncertmester: Simon Standage
Vezényel: Vashegyi György
GERVAIS: Hypermnestre
Az opera első előadása a 18. század óta
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Kodály Filharmonikusok Debrecen
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Vezényel: Kovács János
"Rost Andrea és lánya, Harazdy Eszter estje"
A mai nap
történt:
1809 • Megnyílt a Royal Opera House Londonban
született:
1587 • Francesca Caccini, zeneszerző († kb. 1640)
1916 • Simándy József, énekes († 1997)
1971 • Anna Netrebko, énekes
elhunyt:
2008 • Maurizio Kagel, zeneszerző (sz. 1931)