Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Lang Lang és a BFZ

2006-03-20 20:06:00 Szilgyo

2006. március 19.
Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Lang Lang (zongora)
Vez.: Fischer Iván

RAHMANYINOV: II. zongoraverseny
R. STRAUSS: József-legenda

Mottó: Mert sztárokra igenis szükségünk van!

Lehet, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, lehet, hogy nagyobb figyelmet kap a megérdemeltnél, ám az elvitathatatlan, hogy a Tavaszi Fesztiválon a Budapesti Fesztiválzenekarral fellépő kínai csodagyerek, a 24 éves zongorista Lang Lang igazi egyéniség. Továbbmegyek: még csak nem is rossz zongorista. Sőt!

A zenében nálam jártasabb kritikustársak nem rejtik véka alá a művészről alkotott véleményüket, és Lang Langot leginkább egyfajta \"csinálmányként\" aposztrofálják. Tény, hogy van az előadásmódjában egyfajta pózolás, kifelé, a közönségnek játszás, azonban mindez cseppet sem hétköznapi virtuozitással, lenyűgöző technikával, szinte védjeggyé váló, leheletfinom billentésekkel párosul.

Rahmanyinovhoz pedig ez kell: a bombasztikusságra kicsit ráerősíteni, a technikailag nehéz részeket makulátlanul megoldani, azaz szinte szétfeszíteni a késő-romantikus zongoraverseny szabta kereteket. A forte részek szóljanak mennydörgésszerűen, a pianók pedig legyenek olyan finomságúak, hogy belefojtsák még a köhögést is a szezontól függetlenül állandó akut felső-légúti problémával küzdő közönségbe. A közönségnek névre van szüksége, akiért beül a koncertre, akinek tapsol, akiért lelkesedik, és a szemtelenül fiatal, tényleg a legnagyobbakkal fellépő, exkluzív lemezszerződéssel bíró kínai zongorafenomén tökéletesen helytáll a rá szabott szerepben.

Volt azért a koncerten még egy, s más. Példának okáért Fischer Iván, akinek a Kossuth-díján még a tinta sem nagyon száradt meg, nyilvánvaló bizonyítékát adta annak, hogy az általa vezetett Fesztiválzenekar tényleg a legnagyobbakkal konkurál. Kevesen \"vállalnák be\" ugyanis Richard Strauss méltán elfeledett remekművének (copyright by DNI), az 1912 és 1914 között, a Gyagilev-féle balett-társulat felkérésére komponált, mennyei hosszúságú József-legendának az előadását. A mű ugyanis olyan elképesztő nehézségeket támaszt az előadó zenekar számára, amelyek bizony igen könnyen elrettenthetik a műsorszerkesztőket.

De nem Fischer Ivánt, aki három éven belül immáron a második koncertszériában vezényli a bibliai történetet (József és Potifárné találkozását) feldolgozó balettet. A kibővített orkesztra (a többi közt négy hárfa és a feltehetően a Fradi B-középtől kölcsönzött számos kereplő) lefegyverzően szól, hatalmas feladatukat a vonóskar és a rézfúvósok egyként nagyszerűen oldják meg. Mégis, a helyenként banális, máskor meglehetősen unalmas mű bizony nehezen találja meg az utat az egyszeri koncertlátogató szívéhez.

A mérleg: egy közönségkedvenc szólista egy közönségkedvenc művel, és egy nem kevésbé közönségkedvenc zenekar egy kevéssé népszerű opusszal. Azért mindent egybevetve, kellemes kis este volt.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.