vissza a cimoldalra
2020-10-01
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11553)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (1218)
Opernglas, avagy operai távcső... (20664)
Régizene (4479)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4117)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62466)
Lisztről emelkedetten (1015)
Operett, mint színpadi műfaj (4558)
Momus-játék (5891)
Kocsis Zoltán (673)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4748)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (102)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4938)
Társművészetek (2111)
Franz Schmidt (3693)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2062)
Kolonits Klára (1183)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szoros szimbiózisban (Winterreise / Schreier, Schiff)
- zéta -, 2006-03-16 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Winterreise / Schreier, Schiff SCHUBERT: Winterreise, D.911, Op.89
Peter Schreier
Schiff András
Universal / Decca - Eloquence
476 9156

Bizonyára ismerik azt az érzést, amikor az ember a lemezboltban látatlanban vásárol. No, nem azért, mert nem érne rá, hanem mert annyira meg akarta szerezni már korábban azt a bizonyos mű vagy előadó felvételét, hogy szemlélődés nélkül beteszi a kosába, amint megpillantja. Ez nálam viszonylag sokszor fordult elő, de mindössze egyszer fáztam rá a nagy sietségre. (Sikerült egy angol nyelvű Anyeginre szert tenni, amúgy remek szólistákkal.) De ez most nem fordulhat elő.

Peter Schreier és Schiff András közös Téli utazására már régóta fájt a fogam, most megpillantva pont ilyen látatlanban csaptam le rá. A felvétel 1994-ben már napvilágot látott a Decca égisze alatt (akkor valamiért kicsúszott a kezeim közül), s ezúttal a Universal Eloquence sorozatában hallgathatjuk meg újra.

További magyarázatként szolgálhat, hogy Schubert egyik legszomorúbb dalciklusát kamaszkorom óta kultikus alkotásnak tekintem, s hogy ugyanezen időszakban több alkalommal volt szerencsém Peter Schreier fantasztikus művészetéhez. Ha jól emlékszem, 1985 táján az Operaházban épp a Winterreisét adta elő, akkor Walter Olbertz korrekt kíséretével. Schiffel azt követően találkozott össze, és egymást inspiráló kapcsolatukból számos remek koncert és felvétel született. Azután végre tavaly ősszel az egyik legutolsó közös koncertet (Schreier decemberben visszavonult) újra nálunk adták, akkor A szép molnárlányt. (Utolérhetetlenül, mondanám, ha az Õ magasságukban lenne értelme az efféle fokozásoknak.)

Az előző bekezdésben azt találtam írni, hogy "legszomorúbb dalciklus". Amint elhangzott a CD-ről az első néhány szám, rájöttem, hogy bizony újra kell gondolni a szomorúság terminológiáját.

Erre leginkább az ötödik dal (Der Lindenbaum - A hársfa) tűnik megfelelőnek. A dal egyébként pontosan demonstrálja a schuberti kompozíciós technikát. A 3/4-es lüktetésű műben a bevezető zongorás futamok tizenhatodos triolái élesen szemben állnak az énekes rész nyolcados tagolásával. A zongora itt könnyed természeti környezetet vizionál, s az énekes szintén a természetről szól hangulatfestő színekkel. ("A kútnál, künn a kertben egy régi hársfa áll; ott hányszor ültem csendben, rám édes álom szállt." - Závodszky Zoltán ford.) Schiff végtelenül póztalan előadásmódban intonálja a darabot, Schreier pedig szinte egyenes, színtelen hangon csatlakozik. Egész sorokat köt össze finom legatóban, egyetlen frázist sem kiemelve. Így megy ez változatlanul az első két versszakban. A fordulat ezután jön: mint egy feltámadt förgeteg, úgy csap le a zongorista a harmadik versszak elején, s - az eddigiekkel ellentétben - ezúttal az énekes rész alatt is a tizenhatodos triolákkal kísér. Mint egy váratlanul jött vihar! ("Oly hűs a szél az éjben, itt érzem arcomon…") És tényleg olyan. Utána persze az obligát visszatérés nyugtatja meg a hallgatót.

Nem szomorú ez, csak inkább egykedvűen kívülálló. A póztalanság itt ugyanakkor nem hanyagság, inkább a magasabbrendűség kifejezőeszköze. Ám ez jóval nagyobb feladatot ró énekesre, pianistára egyaránt - különösen az, hogy szoros szimbiózisban kell működniük. Szerencse, hogy kettejük párosa eszményinek tekinthető, ami a zeneakadémiai koncerten is kiderült.

Nem véletlenül találkoztak ők össze. Schiff a legérzékenyebb billentyűsök egyike, s ez a legjellemzőbb énekesi tulajdonsága Schreiernek is. Aki egyébként a felvétel idején közel járt a tenoristáknál vízválasztó életkorhoz (majdnem 60 esztendős volt), ám ebből semmi sem hallatszik. Hangszépség és puhaság tekintetében egyébként is kevesen vették föl vele a versenyt, de ez a Téli utazáshoz még nem lenne elegendő.

Az eszköztelenség egy bizonyos szint fölött átcsap bámulatos kifejezésbe. Csak néhány példát hadd soroljak fel. A darabkezdő Gute Nacht (Jó éjt!) a váratlan lassításokkal teremt feszültséget, a Die Wetterfahne (Szélkakas) az ellentétes hangulatok végletes párba állításával. A Gefrorne Tränen (Jéggé vált könnyek) mélységeiben ("Ei Tränen, meine Tränen… - Bús könnyem…") tényleg megfagy a levegő. A Wasserflut (Vízáradat) az egyszerűségével hatna, ha az énekes a hangjával nem járná be néhány hang alatt ppp és a fff közötti tartományokat. A Rückblickben (Visszapillantás) viszont felborulnak a hagyományos énekesi lehetőségek, Schreier itt szándékoltan él a csúnya éneklés hatásos, esetünkben megrázó eszközével. S ha egy csodás virágot szükséges lenne zenei frázissal behelyettesíteni, akkor az a Frühlingstraum (Tavaszi álmodás) első néhány sora lenne.

A darabzáró Der Leiermann (A kintornás) végtelenül lecsupaszított sejtései ebben az előadásban már nem csak a világ végét jelentik, hanem azt is, amit Schubert gondolhatott egy évvel a halála előtt: a világ csendben zakatol tovább akkor is, ha mi nem leszünk.

Schreier és Schiff hihetetlenül ismeri Schubert érzéseit, gondolatait. Õket hallgatva Végh Sándor jutott eszembe, aki egy interjúban arra a kérdésre, hogy "Hogyan kell Mozartot vezényelni?", azzal a frappáns válasszal hárított, hogy "Nem én csinálom Mozartot, Mozart csinál engemet!"

Ez az érzés csak keveseknek adatik meg, de Schubert viszonylatában mind Schiff András, mind Peter Schreier közöttük található.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Mátyás templom

Dóri Eszter, Gavodi Zoltán - ének
Kántor Balázs - cselló
Póta Ágoston - orgona
Nemzeti Énekkar Nőikara
vezényel: Somos Csaba
PERGOLESI: Stabat mater
A mai nap
történt:
1975 • Október 1-jét (Yehudi Menuhin javaslatára) a zene világnapjává nyilvánították
1998 • Elindult a Café Momus, az első magyar nyelvű, internetes komolyzenei magazin
született:
1865 • Paul Dukas, zeneszerző († 1935)
1899 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy, zeneteoretikus († 1986)
1903 • Vladimir Horowitz, zongorista († 1989)
1927 • Kurtág Márta (Györgyné), zongoraművész, zenetanár
1929 • Házy Erzsébet, énekes († 1982)