Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Hangverseny Szőllősy András 85. születésnapja tiszteletére

2006-03-08 18:43:00 -dni-

2006. február 25.

Zeneakadémia

Auer vonósnégyes, Fejérvári Zsolt (bőgő), Gyöngyössy Zoltán (fuvola), Baráth Nóra (oboa), Klenyán Csaba (klarinét), Jankó Attila (fagott), Bizják Gábor (kürt)
A Schola Hungarica női kara, Jeney Zoltán (zongora)
Kurtág Márta, Kurtág György (zongora)
Liszt Ferenc Kamarazenekar
Vez.: Wilheim András, Dobszay László, Gazda Péter

SZÕLLÕSY ANDRÁS: Elegia
JENEY ZOLTÁN: Gyászénekek a Halotti Szertartásból
KURTÁG GYÖRGY: Játékok és Átiratok
SZÕLLÕSY ANDRÁS: III. concerto

Az internetes újságírás legnagyobb erénye a friss és gyors reagálás. Időnként azonban kénytelen arra is rájönni az ember, hogy néha érdemes távolabbról, kívülről látni az eseményeket.

A \"Kurtág 80\" fesztivál sok mindent elhomályosított, de még ezután is sokat fogunk foglalkozni vele. Arra már tettem utalásokat, hogy a szerző művei alapvetően meghatározták viszonyomat a kortárs zenéhez, de abban is biztos vagyok, hogy a mostani koncertek is sokak számára jelentenek majd hasonló élményt.

Akik odafigyelnek, akik fölfedeznek, akik meg is hallgatják ezeket a műveket, arra is rájönnek, hogy nem csupán \"érdekesek\", hanem a szó hagyományos értelmében is szépek, de arra is, hogy Kurtág György nincs egyedül ezen az úton.
Csak az a kérdés, meddig jut el az elemző figyelem, mit vesz észre a stílusok és izmusok kaleidoszkópjától elszédült ember. Kurtág - és természetesen Ligeti György - életműve mellett azért sem tudunk elmenni, mert nemzetközi reputációjuk, sajtóvisszhangjuk méltán hatalmas, annyi díjat és kitüntetést kaptak már - megérdemelten -, hogy a zenei lexikonokban külön pótkötet tartalmazza majd őket.

De a Kurtág-napok zárókoncertjének szünetében, a folyosókon és az előtérben el nem férő tömeget látva óhatatlanul fölmerült bennem: az ünneplők közül ki lesz itt egy hét múlva, Szőllősy András 85. születésnapján?

Nem mintha bárki kételkedne Szőllősy zenéjében, sőt, a legtöbb \"kompetens\" siet leszögezni, hogy Kurtág, Ligeti és Szőllősy zenéje, életműve egyenrangú.

Minőségben biztosan, de Szőllősy zenéje másként működik, másként hat. Ez a zene \"áttetszőbb\", a többség számára könnyebben is befogadható, de a lényegi különbség mégsem ez. Szőllősy művei bensőségesebbek, elégikusabbak. Talán ezért érezhetjük úgy, hogy amíg egy Kurtág-évfordulós fesztivál közügy, társadalmi esemény, addig a Szőllősy születésnapját köszöntő koncert inkább személyes.

A Zeneakadémia majdnem tele van. Talán csupán azok hiányoznak, akiket csak a kötelesség vezényelt a Kurtág-koncertekre. Itt viszont csak a barátok vannak: zenebarátok, és a tanár úr barátai.

Az Elégiát a kiegészített Auer Vonósnégyes adja elő, sajnos az ünnephez kevésbé méltón, mérsékelt empátiával. Nem biztos, hogy ők tehetnek róla, Wilheim András szögletes, kiszámított taktírozását érzem alkalmatlannak ahhoz, hogy a mű tényleg elégikus pátosszal szólalhasson meg. De a véleményemet nem igazán tudom ellenőrizni, nincs olyan koncertélményem a darabról, amivel össze tudnám vetni ezt az előadást. Otthon ugyan megvan CD-n - de azt is Wilheim dirigálja.

Ambivalens érzéseim vannak Jeney Gyászénekek a Halotti Szertartásból bemutatójával kapcsolatban is. A mű előadása végéig sem sikerül eldöntenem, mi zavar igazán. Először úgy tűnik, a kompozíció erősebb és hitelesebb lenne, ha unisono nőikar helyett szólista énekelne - aki tudja is, hogy mit ad elő. Aztán egyrészt a gregorián jelleg lesz erősebb, másrészt az utolsó tétel válik többszólamúvá...

De ha valóban szükség van a nőikarra, talán egy olyannal lenne érdemes próbálkozni, amelyiknek legalább egy ilyen egyszerű dallamvezetésben nem okoz gondot a tiszta intonáció, és hangjuk is van. Igaz, hogy viszonylag régen kerültek elém a Schola Hungarica felvételei, de ez az együttes most olyan gyengének tűnik, hogy a \"régi\" paródiájaként sem nagyon tudtom elfogadni.
Ezzel egy időben viszont olyan szép dolgok jönnek a zongora felől, hogy sajnálnám őket, ha így maradnának. Lehet az is, hogy a bemutató volt kissé elsietett, és a darab még nincs teljesen készen?

Szünetet nem tartanak a koncerten, de ennél a pontnál határozott cezúrát érzek. Ettől kezdve nagyjából minden rendben van, sőt!!!

A Kurtág házaspár ad elő néhány tételt a Játékokból (Szőllősy Bandi szórakoztatására), sziporkázva, szellemesen, szeretettel, humorral. Majd azt a bizonyos Bach szonatina-átiratot. És megáll a levegő!

A fesztivál kapcsán már utaltam arra, hogy Kurtág művei annakidején megváltoztatták a zenéhez való viszonyomat, de a feleségem idáig csak valami rádióból félig, vagy félig sem hallott zongoracsépléssel azonosította ezeket a műveket. A fesztivál Szent Mihály templom-béli koncertjére részben az Obrecht-mise miatt, részben kötelességből tartott velem. Másnap a Fesztivál Színházba már kíváncsiságból. A fesztivál zárókoncertjére eredetileg nem akart jönni, de a Truszova-dalok után a legkomolyabban kellett szervezkedni, hogy neki is jusson belépő. (Köszönet Varga Péternek). Most, egy héttel később a szonatina utáni csendben csak annyit tesz hozzá: \"Az benne volt, hogy majd tetszenek ezek a darabok, de azt nem gondoltam volna, hogy pár nap leforgása alatt elszánt Kurtág-fan leszek. Klubot fogok szervezni.\"

Az egész történet Szőllősy Andrást igazolja.
Egyszer egy hölgy azzal fordult hozzá:
- Ja, hogy maga zeneszerző? És olyan \"kortárs\" zenét ír? Azt nem bírom elviselni, az szörnyű!
Szőllősy azzal válaszolt.
- És ha meg tetszik hallgatni?

A koncertet a III. Concerto zárja. Ihletett, szép darab, ezúttal ihletett, szép előadásban.
A Liszt Ferenc Kamarazenekarral szemben működő előítéletem egyre kevésbé előítélet, hovatovább harminc éves tapasztalaton alapul:
Hangfelvételeiket sosem sikerült megkedvelnem, pedig igen sok lemezük jelent meg. Nem tudom, mi lehet az oka, de ezzel szemben hangversenyeiken szinte mindig rám cáfolnak. \"Élőben\" rendszerint élménydús zenélést tudnak produkálni.

Aki ilyen műveket ilyen előadásban meghallgathat, az nem létezik, hogy elforduljon a kortárs zenétől, mint ahogy az sem igaz, hogy Szőllősy valaha is elfordult volna a közönségtől. Csak oda kell figyelni. Érdemes!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.