Bejelentkezés Regisztráció

Jazz

La Manivelle Magyare

2006-03-08 07:38:00 Flór Gábor

\"La La Campagnie Des Musiques A Ouir+
La Manivelle Magyare

Denis Charolles - percussion, trombone, graviers, clairon, effects
Frederic Gastard - bass, tenor and soprano saxophones, effects
Christophe Monniot - alto, sopranino and baritone saxophones, effects
Gábor Gadó - guitar
Béla Szakcsi - piano
Balázs Bujtor - violin

BMC CD 113

Ismét egy francia-magyar koprodukciós lemez, amit leginkább webáruházban érdemes megrendelni, vagy olyan boltban megvenni, ahol egyszerűen le lehet venni a polcról, mert ha véletlenül kiválóan beszélünk franciául, és meg is tudjuk jegyezni a zenekar nevét a lemez címével együtt, akkor sem biztos, hogy szegény eladó nem fogja azonnal a rejtett kamerát keresni, ha azt mondjuk neki: a Lá kámpányi dé müzik á uir plü lá manivejj mágjár című lemezét kérem, ám ha valaki ezen az első nehézségen átverekedte magát, majd megküzdött a borítóval, ami úgy néz ki, mint egy graffitis házfal, és jé, tényleg az, viszont információt nem sokat tartalmaz, csúnya, viszont nem nevezhető átlagosnak (a booklet sem követi a BMC eddigi hagyományait, mely alapján a zenészek a fotókon az egykori Vörös Brigádok körözött tagjainak néztek ki, az ismertető szöveg pedig különböző oldalakon volt elhelyezve ötletszerűen, most rendes zenész-fotókat láthatunk, és a változatosság kedvéért nem olvashatunk semmit, csak neveket és honlapcímeket), tehát aki ezeken a megrázkódtatásokon sikeresen átvergődött, már örülhet: ezek a francia-magyar lemezek, amikből mostanában egyre több születik, bizony jók, bár azt nem mondom, hogy könnyű nyáresti hallgatnivalóról van szó, ez súlyos, nehéz zene, az a fajta muzsika, ami már tulajdonképpen nem feltétlenül jazz, persze mi is a jazz, most mondja meg gyorsan valaki, mert ezt a 20-as években még könnyű volt meghatározni, mára azonban szinte lehetetlen, hiszen jóformán bármit ide sorolhatunk, ami nem sorolható máshova, és tulajdonképpen nem értem, miért is kellene bármilyen zenét bárhova is sorolni, persze tudom, hogy erre igénye van a közönségnek, szerintem ugyan nem, de vannak emberek, akik mindig szeretik megmondani az igazságot, és ők azt mondják, kell valami fogódzkodó, hogy a fogyasztó tudjon valamibe kapaszkodni, de itt nem fog, ez a zene nem ad semmilyen kapaszkodási lehetőséget, az egyik meghökkentő ötletből a másikba ugrasztja a hallgatót, szinte levegőt sem hagyva neki, kortárs zene ez a javából, de az olyan gáz, azt mondani valamire, hogy kortárs, mert mihez képest kortárs, ötven év múlva hogy fogják vajon nevezni, pedig biztos vagyok benne, hogy akkor sem lesz kevésbé modern és meghökkentő, mint most, mert most bizony meghökkentő és eredeti, valószínűleg azért lett ilyen, mert igazi egyéniségek játszanak rajta, akik ugyan maguk sokszor másmilyen zenét csinálnak, de ezt a másmilyenséget könnyen föl tudják olvasztani valami egységben, és egy olyan lemezen, amin kilenc számot négy szerző jegyez, tudnak olyan érzést kelteni, mintha egy kézből szabadult volna ki az összes kotta, holott erről szó sincs, de mindez hagyján, még olyan érzésünk is lesz, mintha egy kerek műről lenne szó (ezeken a francia koprodukciós lemezeken úgy tűnik, ez gyakran koncepció), amire még rásegít, hogy az első és utolsó kompozíció tulajdonképpen keretbe foglalja az egész lemezt, erre lett volna jó a booklet, amiben, mint mondtam, nincsen szinte semmi, hogy kicsit megtudjunk a műhelymunkáról, mégis, hogy születik egy ilyen lemez, hogyan jött egyáltalán az ötlet (mert azok az őrültek, akik ilyesmit vesznek, és még tetszik is nekik, lehet, hogy kíváncsiak lennének ilyen apróságokra), hogy kerültek össze ezek a zenészek, mert az nagyon valószínű, a nevek alapján, hogy nem egy állandó zenekarról van szó, legalábbis nem az összes zenész esetében, mert a francia trió egyértelműen komplett zenekar (vagy nem, ki tudja), és hozzájuk csatlakoztak a magyar zenészek, akiknél Gadó természetes, ő Franciaországban is él, és sok hasonló produkcióban vett részt, Bujtor Balázs is játszott már ilyesmi lemezen, de hogy kerül ide Szakcsi (aki a lemezen nem Lakatos, csak Béla), akitől ugyan szintén nem idegen ez a műfaj, sőt, játszott ő már ilyesmit, utóbbi időben egészen a kortárs zene felé is fordult, de valahogy nem pont rá gondoltam volna, ha ebbe a csapatba keresek zongoristát, hanem az ifjú titánok között kutatgattam volna, nem mintha nem ő lett volna a legjobb választás erre a lemezre, mert ő volt, csak az ő neve lepett meg legjobban, és ellátogattam én a BMC honlapjára, mint ahogy a bookletben biztatnak, hogyha több információt akarok, de ezekre nem kaptam választ, a többit, amire kaptam azt meg direkt nem írom ide, mindenki nézze meg maga, csak mit csináljon az a szegény, akinek mondjuk nincs Internete, persze most már azért általában van, vagy akinél nincs, ha nagyon akar, az is hozzá tud férni, de akinek nincs, és nem tud mégse, az ezt az írást sem fogja elolvasni soha, és lehet, hogy szerencséje van ebből a szempontból, viszont, ha csak innen értesült volna arról, hogy megjelent ez a lemez, és ha még szereti is ezt a fajta muzsikát, akkor bizony kimarad valami nagyon jóból.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.