vissza a cimoldalra
2020-07-06
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11529)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2684)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4859)
film és zene (202)
A MET felvételei (631)
Kedvenc előadók (2845)
Régizene (3406)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3960)
Operák, amelyeket utálunk (305)
Balett-, és Táncművészet (6029)
Mozartról magasabban (696)
Giacomo Puccini (137)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1429)
Társművészetek (1806)
Franz Schmidt (3632)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1973)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7362)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Kurtág 80 - Obrecht, Truszova és egyebek
- dni -, 2006-02-27 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2006. február 16.
Szent Mihály-templom
A:N:S Chorus
Keller Vonósnégyes
Borsódy László, Winkler Balázs (trombita)
OBRECHT: Missa Maria Zart
SOÓS ANDRÁS: Sequence
KURTÁG: 4 initium
Aus der Ferne V
Hommage a Jacob Obrecht
IFJ. KURTÁG GYÖRGY: Progress No.2
VIDOVSZKY: Postscriptum ad missam Maria Zart Jacobi Obrecht

2006. február 18. - Fesztivál Színház
Vékony Ildikó (cimbalom)
UMZE kamaraegyüttes
Maria Husmann (ének)
Vez.: Andrea Pestalozza
KURTÁG: Szálkák, Op.6c
Játékok és üzenetek fúvósokra (részletek)
A megboldogult R. V. Truszova üzenetei, Op.17

A Főtéma rovatunkban a Kurtág 80 fesztivált "záró" cikkem végén azt írtam: nem ért még véget a zenetörténet.
A Szent Mihály-templomi hangverseny pontosan ezt a tényt fogalmazta meg, mégpedig sokkal hitelesebben, mint azt akárki zenetudor tehetné. Nem is csak úgy megfogalmazta, hanem felmutatta, és dicsfénnyel övezve kinyilatkoztatta.

Az ötszáz éve elhunyt Obrecht nagyszabású Missa Maria Zart miséjének tételei között egy-egy Obrecht inspirálta kortárs darabot hallhattunk. Például a most ünnepelt Kurtágtól, de érdekes módon a szerepet vállaló szerzőtársak is hasonló gondolatokat - és hasonló nyelven - fűztek a miséhez. Soós András, ifjabb Kurtág György és Vidovszky László darabjaival együtt maga a hangverseny kezdett önálló műalkotásként viselkedni.

Egy hétköznapi koncerten az ilyen hangzó "betétek" rendszerint csupán arra adnak alkalmat, hogy a pár perces pauzákat kihasználva a főszerepet vállaló kórus kissé kifújja magát, most viszont értelmeztek, kommentáltak, és ezzel egy teljesen új, teljesebb dimenzióba helyezték az előd művét.
Obrecht modális fordulatai a klasszikusokon nevelkedett fül számára nem nyújtják a megszokott, biztonságos hangnemi környezetet. Időbe telik, amíg az esetlegesnek tűnő zárlatok nem keltenek hiányérzetet, de még akkor is könnyen lehet, hogy ebben a méretben, időtartamban - és önmagában - Obrecht miséjét fárasztó "mantrázásnak" találtuk volna.

A kortárs kommentárok nem csupán felébresztettek, hanem eszembe juttatták az Augsburgban látott XII. századi fa madonnát. A feleségem mondta ott, a többi kora-középkori faragványra utalva, "milyen érdekes, hogy az igazi művészi kifejezőerő mennyire független a stílustól és az eszközöktől. Egy kisméretű, primitív, festett fa-szobor, az arányai nem pontosak, de az üdvözült fájdalom sugárzik róla."

Volt olyan érzésem, hogy a Bali János vezette, egyébként nagyszerű A:N:S Chorus most nem tartott igényt a főszerepre. Közvetítettek, és velünk együtt csodálkoztak rá arra, hogy a művek, a stílusok és eszközök mind részei egy kortalan gyakorlatnak. Süketnek kellett volna lenni ahhoz, hogy valaki ne hallja meg: félezer év ide, vagy oda, a hangok ugyanarról szólnak.

Ott és akkor egy pillanatra sem kételkedtem abban, hogy újabb ötszáz év múlva is lesz zene, és lesznek hangversenyek. Ettől aztán, én is az öröklét részének éreztem magam.
Nagy élmény volt.

A szombat esti (február 18.) előadás is több volt, mint koncert. Releváció volt, mert a korai, cimbalomra írt Szálkákat, valamint a Játékok és üzenetek fúvósokra című sorozatot még nem hallottam "élőben". Így viszont olyan részletek is megszólalhattak, amelyeket most, utólag kénytelen vagyok nélkülözhetetlennek minősíteni. A keményen megütött cimbalom hangjának lecsengése, vagy a basszusfuvola felharmonikusai és még sok hasonló "effekt" szoros részét képezi a leírt zenének. Ehhez még hozzávenném, hogy az első sorban ülve annyira közelről követhettem a hangszerszólókat, hogy onnan nem csupán a klarinét billentyűmechanika-zörejeit hallhattam, hanem szinte fizikailag éreztem azt az erőt, koncentrációt és személyes kisugárzást, amivel Klenyán Csaba "ott volt" minden hangon.

Ilyesmi hangfelvételen csak nagyon nehezen, illetve többnyire egyáltalán nem érvényesül. De koncerten az ember általában amúgy is kénytelen jobban figyelni. Ez minden stílus zenéjének használ, de kortárs műveknél különösen fontos.

Ezért lenne igazságtalan a második félidőben hallott mű (A megboldogult R. V. Truszova üzenetei, Op.17) előadását összevetni a húsz évvel ezelőtti hanglemezen hallott emlékekkel. Csengery Adrienne teljesítménye akkoriban utolérhetetlennek tűnt, de most Maria Husmann is rendkívül meggyőző volt, és az UMZE, valamint az őket dirigáló Andrea Pestalozza is kitettek magukért.

Jó lett volna, ha a műsorhoz megkapjuk Dalos Rimma önmagukban is "erős" verseit. Sajnos a különböző szóróanyagok között nem találtunk ilyesmit. (Nekem szerencsére megvannak - a már emlegetett Hungaroton-lemezhez annakidején mellékelték!) Úgy gondolom, a mű maradéktalan átéléséhez, befogadásához mindenképpen szükséges a szöveg alapos ismerete, és ehhez aligha elegendő, ha csak a fülünkre hagyatkozunk - és nem csupán azért, mert nem tudunk eléggé oroszul.

Ez a dalciklus egyértelműen remekmű. Õszintén remélem, hogy a fesztivál elmúltával is repertoáron marad, és nem bánnám azt sem, ha felvételen is több, különböző előadást birtokolhatnék belőle. Jut eszembe: a kottát is be kellene szereznem...

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1937 • Vladimir Ashkenazy, zongorista, karmester
1944 • Rozsos István, énekes
elhunyt:
1971 • Louis Armstrong, jazz-muzsikus (sz. 1901)
1973 • Otto Klemperer, karmester (sz. 1885)
2020 • Ennio Morricone (sz. 1928)