Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

Jean és Jacques-Martin Hotteterre művei

2006-02-01 10:08:00 Johanna

\"Jean JEAN & JACQUES-MARTIN HOTTETERRE:
La nopce champêtre
Szvitek, szonáták és kisebb darabok
Ensemble \"Le Berger Fortuné\"
Hungaroton
HCD 32334

A \'90-es évek vége felé láttam a Minden reggel (Tous les matins du monde) című filmet, amely Marain Marais zeneszerző, gambaművész, és az ő mestere, St. Colombe kivételes, bensőséges kapcsolatát meséli el. A film csodás, különös zenékkel lepett meg, amelyek addig ismeretlenek voltak számomra. Azóta nem tudok szabadulni - igaz nem is áll szándékomban - a francia barokk zene varázsától. A minden más stílustól eltérő díszítésvilág egészen különlegessé teszi ennek a muzsikának az atmoszféráját. A sokféle trilla, átmenőhang, előke, az inegál előadásmód a dallamok szerves részévé válnak, természetes módon illeszkednek a zenébe. Bár a legkisebb ékesítést is szigorú szabályokhoz kötötték a szerzők, hozzáértő előadók tolmácsolásában ettől mégis inkább könnyed, légies, szinte improvizatív hatásúvá válhat a muzsika.

Ilyen elfogultsággal - amiért talán illik is elnézést kérnem - érthető, miért is kezdtem nagy örömmel és lelkesedéssel hallgatni az Ensemble \"Le Berger Fortuné\" Jean és Jacques-Martin Hotteterre műveit tartalmazó lemezét.

Az együttes hangszer-összeállítása nem mondható éppenséggel mindennapinak.
A barokk hegedű, csembaló és viola da gamba mellett két nagyon érdekes hangzású, a királyi udvarban igen kedvelt hangszert, a musette-et és a tekerőlantot hallhatjuk.

A lemezen az akkoriban meglehetősen híres Hotteterre család két tagjának művei csendülnek fel. A muzsikus családban a zeneszerzésen, zenélésen kívül nagy hagyománya volt a hangszerkészítésnek is. Így például, a felvételen Jean-Christophe Maillard által megszólaltatott musette (ami egy kettős nádnyelvvel rendelkező duda) Jean Hotteterre fejlesztéseinek köszönhetően vált igen nagy hangterjedelmű hangszerré, s a mester még azt is megoldotta, hogy a burdonhangok változtatható magasságúak legyenek.

A musette mellett nagyon kedvelt hangszer volt a Napkirály udvarában a tekerőlant is, amit kissé tréfás nevén nyenyerének is ismerünk. Ez az arab eredetű hangszer már a tizedik századtól kezdett elterjedni Európában. Első ránézésre nem feltétlenül látszik rajta, de vonós hangszerről van szó. Dallam- és kísérőhúrjait gyantás fakorong forgatásával hozza rezgésbe a játékos (esetünkben Mandel Róbert), miközben másik kezével az érintőket lefogva tudja változtatni a hangmagasságot, így hozva létre a dallamot. Hangjának jellegzetes színt adnak az állandóan zengő burdonhúrok.

Jean Hotteterre Falusi lakodalom című pásztorjátékával kezdődik a lemez. A cím láttán valószínűleg sokan megpróbáljuk elképzelni, milyen is lehetett egy lagzi a 18. század első felében egy francia falucskában - bár több mint valószínű, hogy ez a menyegző inkább XIV. Lajos és népes udvartartása személyes szórakoztatását szolgálta, pásztorjáték formájában. A hangulat mindenesetre elég kellemes lehetett. A felhőtlen jókedv, melyről főképpen a tekerőlant és a musette harsánysága gondoskodik, néha alábbhagy, időt engedve a kissé bensőségesebb hangvételű, csendesebb részeknek, amelyekben a hegedű és a fuvola gyöngéd, érzelmes hangja talán a két ifjú szerelmest idézi.

Vitárius Piroska színes, erőteljes, ugyanakkor érzékeny és hajlékony hegedülése, világos, könnyed díszítései, csakúgy, mint Németh Pál légies fuvolahangjai, kimondottan örömet szereznek a fülnek.
Ez a kis szvit izgalmas információkkal szolgálhat mindenkinek, akit érdekel, milyenek is lehettek a francia eredetű barokk táncok. Bőven kapunk ízelítőt a musette, menuet, sarabande, branle, rigaudon, passepied, contredanse, cotillon és bourée hangulatából.

A lakodalom után Jacques-Martin Hotteterre zenéjével ismerkedhetünk. A szerző, aki neve mellé a \"Le Romain\" melléknevet kapta, méltán vált a család leghíresebb tagjává. Művei tökéletes mesterségbeli tudásról és kivételes tehetségről tanúskodnak. Zenéje amellett, hogy természetesen magán viseli a francia barokk jellegzetes stílusjegyeit, óriási érzelemgazdagságról, kifinomultságról, fantáziáról tanúskodnak. Stílusa lenyűgöző, dallamai a gazdag díszítésekkel szinte beszédszerűek, gyakran szívhez szólóak. Érthető, miért is volt kedvelt tanára a műkedvelő, kifinomult francia arisztokráciának.

Az együttes tagjai hallhatóan sokat tudnak a francia zene előadásmódjáról. A triószonátában átgondolt díszítéseket, hangsúlyokat, jó tempóválasztásokat hallunk.
Az intonálásra és amég pontosabb együttműködésre azonban lehetett volna több időt fordítani. Sajnos ebben a zenében már nem elfogadható a Falusi lakodalomban akár még erényként is felfogható nagyvonalúság.

A két fuvolára írt szvit, valamint a prelűdök interpretálásában Németh Pál újra tanúbizonyságot tesz arról, mennyire otthonosan mozog a francia barokk zene ornamentikájában, előadásmódjában.

Az Ensemble \"Le Berger Fortuné\" Hotteterre-lemeze fontos felvétel. A közreműködő művészek a zeneirodalom különleges, értékes gyöngyszemeivel ismertetnek meg bennünket, melyek tartalmas élményt nyújthatnak a zenekedvelő közönségnek.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.