vissza a cimoldalra
2020-08-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (949)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4696)
Operett, mint színpadi műfaj (4423)
Régizene (3628)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (155)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4887)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4029)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7364)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62199)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (177)
Társművészetek (1829)
Opernglas, avagy operai távcső... (20585)
Verdi-felvételek (576)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Pantheon (2713)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A végtelentől a mindenségig (Beethoven-vonósnégyesek / Endellion Quartet)
- zéta -, 2006-01-19 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

BEETHOVEN: String Quartets BEETHOVEN: String Quartet Op.18 No.3 & Op.132
Endellion Quartet
Warner
2564 62196-2

Már egy hete hallgatom az Op.132-es vonósnégyes harmadik tételét.

Sokáig azt hittem, hogy Mahler utolsó befejezett szimfóniája, a Kilencedik egyedüli, kivételezett teremtménye a csodának, amit mi mindannyian Zenének hívunk. Igen, azt gondoltam, hogy Mahlernek sikerült egyedül üzennie a túlvilágról, úgy mutatni be a Halált, ahogy még senkinek sem sikerült. Lágynak, elomlónak, határtalannak. Halála előtt alig több, mint egy évvel ilyennek érezte.

De most egyre csak Beethoven Tizenötödikjét hallgatom, annak is a harmadik tételét.

A Mesterről köztudott, hogy az utolsó három évében már csak kvartetteket komponált. Egyiket a másik után, szám szerint ötöt. Úgy látszik, sok éve teljes süketségben, visszavonultságban ebben a műfajban találta meg a végső esszenciát. 1825 tavaszán fogott az a-moll vonósnégyeshez.

Már jócskán benne járt a műben, amikor súlyosan megbetegedett. Mikor felépült, Badenbe utazott, ott folytatta a megkezdett darabot. Egy új lassú tételt illesztett a közepébe és címet is adott neki: "A lábadozó hálaéneke az istenséghez, líd moduszban". Éppoly lágyat, elomlót és határtalant, mint Mahler. Talán mondani sem kell, alig volt több ideje hátra, mint egy éve.

A harmadik tétel az Endellion Quartet előadásában különösen megrázó, bár ez a szó itt és most nem azt jelenti, amit korábban. A semmiből indul, talán a végtelenből, mert megállt az idő, a metrum is kikattanhatott tengelyéből. Árva, egyenes üveghangok szólnak (molto adagio), pontosan úgy, mint Mahlernél. Amint nagy sokára akkordokká állnak össze, már inkább középkort idéző reneszánsz fúvósötösre emlékeztetnek, érthetetlen átalakulással. A metrum - mondom - szinte érzékelhetetlen. Sejthettünk már valamit a Missa Solemnis Benedictus tételében is ebből, de nem ennyit. Beethoven nagyon közel járhatott az "istenséghez".

A tétel középső szakasza váratlan lendületet vesz: "Új erőt érezve". 3/8-os lüktetés ragadja meg a hallgatót - mi más ez, ha nem a megélénkülő véráram? Persze, a Hatodik szimfónia természeti képe a pataknál, de mégis, mennyire másabb ez így! Majd ismét visszavált: "Bensőséges érzéssel". Ismét az élettelen, vagy még inkább életen túli világ csöndes merengése. Átölel és magunkra hagy.

Azt hiszem, még napokig nem fogok szabadulni ettől a harmadik tételtől.

Hibátlanul kidolgozott felvétel. Aki teheti, vegye meg!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

ROSSINI: A sevillai borbély
A mai nap
született:
1914 • Fricsay Ferenc, karmester († 1963)
1928 • Lukács Ervin, karmester († 2011)
elhunyt:
1919 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző (sz. 1857)
1975 • Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics, zeneszerző (sz. 1906)