vissza a cimoldalra
2020-07-13
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
A MET felvételei (707)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Az életre! (Bach / Karl Münchinger)
BaCi, 2006-01-09 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Osteroratorium-Magnificat BACH: Osteroratorium, BWV 249
Magnificat, BWV 243

Wiener Akademie-Chor
Stuttgarter Kammerorchester
Elly Ameling, Hanneke van Bork, Helen Wats, Werner Krenn, Tom Krause
Karl Münchinger

Universal / Decca - Eloquence
476 7142

Belegondoltak már, hogy az 1700-as években a "szerencsétlen" pórnép hogyan élhette életét? Túl sokat én sem tudok róla, de annyi bizonyos, hogy nem volt tévéjük, nem ugorhattak át esténként moziba, de legtöbbjük koncertre sem járhatott, mivel társadalmi hovatartozása eleve elzárta ettől a lehetőségtől. Maradtak az időnként fel-felbukkanó vándorkomédiások, és (vasár- és ünnepnapokon) a templom. A kevésbé szerencsések ez alkalommal is csak egy tehetségtelen kántor silány harmonizálásában hallgathatták a szokásos népénekeket. A szerencsésebbek viszont akár Bach zenéjével ünnepelhették a Karácsonyt, vagy éppen a Húsvétot. Némelyek talán felkapták a fejüket, hogy hű a mindenit, ez egészen lenyűgöző megjelenítése pl. Mária vallomásának. De valószínűleg még ők sem voltak tudatában annak, hogy a zenetörténet legnagyobb zsenijének segítségével kerülhetnek a Jóisten közelébe.

Szóval akkoriban ez a mindennapok része volt. Az ünnepek alkalmával nem több száz éves zenék szóltak a CD-lejátszóból, hanem élő, új anyagokat hallhattak a legtöbbek számára kizárólagos kultúrforrásként is funkcionáló templomokban.

Az egyház teret adott a zenének, a zene pedig építette az egyház hatalmát. Hiszen mindent könnyebben elhiszünk, megtanulunk, ha a tiszta logikán kívül érzelmek is erősítik a bennünket ért impulzusokat. A dallam, a harmóniák pedig elsősorban az emberi lélekre hatnak. Segítségükkel a Biblia történései egészen életszerű, hús-vér élményekké válhatnak az emberben. A mise zenéje - alkalomtól függően - hol sírásra, hol nevetésre, hol szörnyülködésre, hol megbánásra indította a hallgatókat.

Ezen a CD-n a liturgia keretei között funkcionáló, hamisítatlan örömzenéket hallhatunk. Az élet, a folytatás lehetősége sugárzik belőlük.

Fantasztikusan jó párosítás ez a két darab együtt. Fényes, D-dúr hangnemben íródott mindkettő (bár a Magnificat eredetileg Esz-dúrban volt elképzelve, a rövidebb, az ünnepi szertartások menetébe jobban illeszkedő, D-dúr változat nagyon hamar felváltotta azt). Az egyik Jézus megfogantatásának örömhírét adja tudtul, a másik a feltámadásról, Jézus "másodszori megszületését" hirdeti.

Igen, tudom, én is hallom ezen a felvételen, hogy finoman szólva sem az az archaikus előadás.
Sima legatók, kiegyenlített koloratúrák, tagolatlan basso continuók, lassú, teljes mértékben énekelt recitatívók, alig észrevehető hemiolák, egyforma, állandósult vibrátók... - egy mai előadáson ezek már nem bocsánatos bűnök.

De ez az 1969-ben készült felvétel tökéletesen átadja a szövegekhez köthető életérzések valamennyi árnyalatát. És innentől kezdve a stílus - melynek a barokkot illetően amúgy is számos homályos pontja van - másodlagos kérdéssé válik.

Nem állom meg, hogy ne méltassam az énekes szólisták kiemelkedő teljesítményét. Ezeket az áriákat ugyanis rettenetesen nehéz az itt hallható módon előadni. Eleve kicsit nyugodtabbak a tempók, mint ami manapság szokásos. Egy mai szólistának nem kell a koloratúra minden hangját tökéletesen ugyanolyan intenzitással elénekelnie. Belekapaszkodhat a lényegesebb hangokba, a többit elengedettebben, lazábban énekelheti, amivel - azon túl, hogy hajlékonyabb, kicsit izgalmasabb lesz az anyag - levegőt is megtakarít.

A stílus mai bennfentesei nem riadnak vissza attól sem, hogy laza gégemozgással könnyítsék meg a koloratúra pregnáns, gördülékeny megszólaltatását. A régieknek ez megengedhetetlen volt. Csak a levegővel dolgozhattak, csak a rekeszizom mozgatásával tagolhattak. Az itt hallható szólisták mindegyike profi módon tudja, s a lehető legnagyobb mértékben alkalmazza is ezt. Nincs egyetlen hang, amely zárt torokkal, rányomással, nem pedig levegőn ülve születne meg.

Szóval minden tiszteletem az övék, a szakma élvonalbeli képviselői, remek muzsikusok.
Előfordulnak kisebb csalások, mint pl. az Osteroratorium 5. számú tételében, ahol Elly Ameling egy szótagot egy nyolcaddal előbbre helyez, hogy kényelmesebben tudjon levegőt venni, de ez számomra semmit sem von le az előadás értékéből.

A zenekar, a zenekari szólisták is kifogástalanul játszanak. Különösen az oboa hangja - még a korszak nehézkessége mellett is - nagyon élő, mozgékony formálása lenyűgöző. S bár kétségtelenül jobban koncentrálnak az egyes kis dallamfordulatokra, mint a harmóniák váltakozására, vagy a súlyok differenciálására, az értelmezés mégis hallható.
A kórus érthető szövegmondással énekel. A szoprán egy-két helyen küzd a magasságokkal, de az intonáció még ezeken a kritikus részeken is tiszta marad.

Karl Münchinger felfogásán világosan érződik, hogy sokat foglalkozott a szerzővel, a stílussal, az interpretációs kérdésekkel.

Most nem így csinálnánk.
De akkor, ott, ők jól csinálták.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1924 • Carlo Bergonzi, énekes († 2014)
elhunyt:
1951 • Arnold Schönberg, zeneszerző (sz. 1874)
2004 • Carlos Kleiber, karmester (sz. 1930)
2014 • Lorin Maazel, karmester (szül. 1930)