Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Fesztivál a vastelepen

2001-09-04 13:36:00 Tóth Péter

2001.09.03. Millenáris Teátrum
BARTÓK BÉLA: A csodálatos mandarin Op.19.
A kékszakállú herceg vára Op.11.
Budapesti Fesztiválzenekar
Debreceni Kodály Kórus (Karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Komlósi Ildikó, Polgár László
Vezényelt: Fischer Iván

Új játszóhellyel gyarapodott Budapest kulturális élete. A millenniumi rongyrázás első igazán közhasznú létesítménye számomra a nyáron megnyílt Millenáris Park volt. A párizsi Villet-et idéző modern park jól példázza, hogy értelmetlen dolgokból is lehet hasznosat és szépet létrehozni. Az egykori Ganz telep helyén kialakított játszótérrel, kis tóval és sok-sok fával beültetett parkos terület a különböző muzeális-kulturális célra átalakított gyárépületeivel, anti plazás hangulatával szívmelengető látvány.

A Millenáris Teátrumról szívesen írnám, hogy koncertterem, de nem az. Inkább egy profi tévé stúdió és egy modern lecsupaszított színház keveréke. Aki szereti, vagy akit legalábbis nem zavar a feketére festett falak és az acél-króm lámpaerdő (egyébként tényleg lenyűgöző) látványa, az jól fogja magát érezni itt. Tegnap este úgy 4-500-an lehettek. Ez itt teltházat jelent.

Színpad gyakorlatilag nincs, ezért érdemes a meredeken emelkedő karzaton helyet foglalni, méghozzá jó időben, mert számozott helyek híján, késve érkezve legfeljebb egy kameraman hátát élvezhetjük, az egyébként reálisnak mondható 1000 forintunkért. (Fesztiválpolgároknak, családosoknak, vagyis nagyjából mindenkinek fél áron -500.-Ft - jár a kultúra. Újabb jó pont.)

A Fesztiválzenekar még nem szerepelt újságunkban és ennek két oka van. Amikor még be tudtunk volna jutni a koncertekre javában folyt a "válóper" a két alapító dudás között. Most meg már csak ritkán jutunk be. Bevallom, abszolút pozitív előítélettel ültem be a hangversenyre. Azzal a biztos tudattal, hogy nem csalódhatok.

Aztán a Mandarin már rosszul indult. Nem a hangokkal, nem is a tempóval, vagy a zenészek hozzáállásával volt baj, hanem a hangulattal. A nyers, brutális, torzzá állatiasult nagyváros helyett, egy pasztell forgatagot kaptunk. Az érdesség gondosan lecsiszolva, az elementaritás erős kézzel kordában tartva. Sok apró pontatlan indítás, és unalomig széteső formálás jellemezte az előadás kétharmadát. A hajszától viszont új életre kelt a zenekar. A két harsonás párját ritkítóan precíz duójától - ha jól láttam, ők nem feleltek meg a Filharmonikusoknál - mintha felébredtek volna álmukból a zenészek. Elképesztő tempóban, mégis feszesen a zenekar legjobb pillanatait idéző módon zenéltek.

"Mondja, maga ezért a néhány hangért egész estére kifizetne egy harmadik fagottost?" A talán már másutt is idézett kérdést az anyagi szempontokra is mindig tekintettel levő Kodály tette fel egy tanítványának. Bartók szerencsére nem így gondolkodott. A Mandarin kórus nélkül valami egészen más mű lenne. Hogy ezért a néhány hangért utaztak Debrecenből? Ez legyen a szervezők gondja. Örülök, hogy financiális meggondolások nem szabtak korlátot az előadásnak és nem kellett beérnünk a kórustalanított szvit változattal.

Az "A mi zenekarunk" és az "A mi közönségünk" - már hogy a számomra nehezen értelmezhető plakátot idézzem, azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy ezzel a produkcióval is nagyon meg voltak elégedve.

"A Polgárnak olyan a sound-ja, hogy hanyatt fogtok esni." Ezt a kicsit frivol kijelentést egy bennfentes zenekari tag mondta a szünetben a nézőtéren ülő családjának. A helyzet az, hogy tényleg. Mármint tényleg hanyatt lehetett esni. Polgár Lászlót több mint tízéves önkéntes emigrációja óta nem hallottam élőben. Egy kicsit is fejlettebb demokráciában már az is megérne egy misét, ahogyan elüldözték, és ahogyan az Opera hagyta elmenni. De ez egy másik történet, mely jól példázza, hogy miért nem szabad hagyni, hogy az antiszemitizmus a Fradi B-középről áthúzódjék az Opera- és egyéb házba.

A hanyatt esésre már önmagában az okot adott, ahogy a prológust elmondta. Ezzel a dramaturgiai ötlettel, és azzal, ahogy a zenekar mindvégig "alájátszott" - akár szó szerint is értve, hiszen a zenészek suhogják a függönyön kívülre instruált hangokat - egyértelművé vált, hogy ebben az előadásban a Férfi az abszolút főszereplő. Judit drámája Komlósi Ildikó fantasztikus előadása ellenére is csak mellékszál lehetett a történetben. Polgár ugyanis a szokással ellentétben nem a minden kapcsolatában újra és újra törvényszerűen elbukó társtalan férfit mutatta meg, hanem a hódításaira büszke uralkodó férfit. Ezeket az asszonyokat ő választotta. Ő tudta mennyit érnek, ő formálta olyanná őket amilyenek és az ő birodalmát építették, az ő nagyságát hírdették. Kiválasztotta őket, hogy uralkodóvá tegyék őt. Polgár-Kékszakállú pontosan tudja, hogy Judit is "el fog bukni". A második ajtó után ezt mondja: Nyissad Judit, most már mindegy. Judit csak azt teszi, amit tennie kell. Nem sejti, hogy tragédiája előre kódolt, s egy sokkal nagyobb rendszer része. Dramaturgiai szerepe hasonló Júdáséhoz, akinek árulása a megváltás kritériuma.

Polgár László hangjáról illetlenség bármit is írni. Ha ez a világszínvonal, jó lehet ma a világnak lenni. Rögtön hozzá kell tennem: Komlósi Ildikó mind hangban, mind előadásmódban méltó partnere volt. Ahogyan átalakult lelkes csitriből "Szépen lassan fogom nyitni." előbb megrémült lánnyá "Szép és nagy a te országod." majd féltékeny fúriává "Mondd meg nekem Kékszakállú, kit szerettél én előttem?." és mindezt szinte gesztusok nélkül, azt tanítani kellene, ha nem pont ez volna a művészetnek az a része, mely valakiben vagy megvan, vagy nem is lesz meg soha. A zenekar végig egyenrangú társa volt a két szólistának. Nyoma sem volt az első rész fáradtságának. Pontosan, nagy hajlékonysággal, odafigyeléssel szolgáltak egy fantasztikus előadást.

Kevés operát ismerek jobban, és keveset láttam többször színpadon, hallottam koncertszerű előadásban. Ehhez az előadáshoz fogható élményben még egyik sem részesített.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.