Bejelentkezés Regisztráció

Főtéma

Kodály és Galánta

2005-12-16 09:37:00 Daróczi Kata

\"Kodály\"Egy nép, amíg énekel, messzire hallatszik, hogy létezik\" - ezzel az idézettel fogadott Józsa Mónika, a galántai Kodály Zoltán Daloskör karnagya, a nyitrai Konstantin Egyetem tanára, amikor a Galántán háromévente megrendezett Kodály Napok hagyományáról faggattam.

Tulajdonképpen ebben a mondatban minden benne van. Az is, hogy ez nagybetűs Ünnep a szlovákiai magyarok számára, s itt nem csupán az énekestorkúak értendők - a legmagasabb szinten képviseltette magát a politika is: Csemadok-elnök, államtitkár, EP-képviselő is beszédet mondott.

Komáromtól Kassáig és még azon is túlról számtalan énekes érkezett Galántára idén is, amikor XIII. alkalommal tartották a Kodályról elnevezett seregszemlét, amelyen bármely szlovákiai magyar kórus részt vehet, s aki valaminek is érzi magát, az eljön. Nem a versenyért, nem a minősítésekért (persze elengedhetetlen velejárója ez is a rendezvénynek), hanem - bármily patetikusan is hangzik - az éneklés öröméért.

Ilyen vidám, élettel teli arcokat ritkán lehet látni a hazai fórumokon, ahol már-már inkább a fásultság uralkodik. Õk komolyan veszik a hagyományt, kis falvakban is összefognak, hogy közösséget teremtsenek, kultúrát őrizzenek. Hogy ebben Kodálynak milyen hatása van még ma is, szinte felfoghatatlan - általa Galánta is fogalommá vált. A jelenkor szervezőié, kórustagjaié viszont az érdem, hogy ez múlhatatlan.

A galántai Kodály Napokat nagyrészt a Csemadok helyi szervezete, valamint a jövőre 50. születésnapját ünneplő Kodály Zoltán Daloskör tagjai szervezik. A gyökerek 1982-ig nyúlnak vissza, akkor kezdődött el a felnőtt szlovákiai magyar kórusok e - mai szóhasználattal élve - fesztiválja. A hároméves periódus is ebből az időszakból ered: akkoriban még egyik évben a gyermekkórusok, másikban a felnőttek, míg harmadikban a mozgalmi kórusok találkoztak más-más városban. Utóbbi természetesen elkopott, de a másik kettő még akkor is tartja magát, amikor a panaszszó már úgy szól: egyre kevesebben vagyunk. Ez ma legfeljebb annyiban mérhető le a Kodály Napok esetében, hogy már nincs szükség előzetes területi válogatókra, \"csupán\" a nagy verseny létezik, s az az összetartó, megtartó erő, melyet a kórusok és a rendezvény maga képvisel.

\"Kodály - Ugyanúgy elért minket is a technikai, rohanó, elidegenedő világ, s amiatt is fontos a Kodály Napok, hogy kis, összetartozó sejtek jöjjenek létre, jöjjenek el Galántára, időnként álljanak fel a színpadra és kiabálják tele a világot a Forr a világgal - mondja Józsa Mónika. - Persze igyekszünk magas szinten tolmácsolni a műveket - folytatja -, hiszen akkor vagyunk hitelesek, akkor tudunk zenei élményt adni, és lelki gazdagodásunkhoz ez elengedhetetlen.

Galántán ma már igen kevesen beszélik anyanyelvükként a magyart, mégis három magyar és egy szlovák kórus működik a Nyitra közeli kisvárosban, ahol a Szent István templomban, a Kodály Napok esti díszhangversenyeinek helyszínén magyar feliratokkal találkozhatunk, ám a padokban csak szlovák imakönyveket találunk. Viszont itt meghallgatni a Galántai táncokat különösen nagy élmény.

Furcsa város Galánta, ahol hajdan Kodály \"mezítlábas pajtásaival\" együtt szívta magába a népzenét. Nagy része már nem emlékeztet egykori önmagára, ugyanúgy elérte a kockaházak divatja. Ha pedig Kodály emlékművét keressük, akkor azt a választ kapjuk: \"Galánta szégyenénél balra\". Ott viszont, a romos Esterházy-kastély tőszomszédságában, csodaszép helyen lehet legalább egy Esti dallal fejet hajtani.

\"Kodály




A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.