vissza a cimoldalra
2019-11-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4609)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2354)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (66)
Erkel Színház (10372)
Élő közvetítések (8244)
Kimernya? (3288)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7232)
Palcsó Sándor (269)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3505)
Chopinről - mélyebben (423)
Kedvenc előadók (2842)
Opernglas, avagy operai távcső... (20353)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1802)
Franz Schmidt (3455)
Vincenzo Bellini (478)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1362)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Szent Benedek eltűnésének napja
- kegy -, 2005-11-18 [ Elfeledett Zeneünnepek ]
nyomtatóbarát változat

images/aberrata/zeneunnep/ez_004.jpg Akik csak egy kicsit is foglalkoztak már a szerzetesség, vagy konkrétabban a bencés rend történetével, tudják, hogy Szent Benedek számára megpróbáltatásokkal teli út vezetett a montecassinói kolostoralapításig. Ismeretes az is, hogy a szigorú aszketikus remeteséggel kezdődő és a zárt monasztikus közösségek felé teljesedő mozgalom Benedek korára, az V-VI. század fordulójára kifulladt. A szerzetesek, bizony, sokhelyütt elkényelmesedtek, és ez volt a baj.

A gazdag családból származó Benedek már fiatalon a vallásos élet, a teológia iránt vonzódott. Hamarosan el is hagyta a családi házat, Rómában megkezdte tanulmányait, de a szent város bűneit látván inkább kivonult a zöldbe, Effide városába. Azonban itt sem talált nyugodalmat: egy csoda miatt szentként kezdték tisztelni, ezért íziben az Anio folyó völgyébe menekült, hogy ott egy barlangban éljen magányos életet.

Aszketikus magánya olyan szimpátiát ébresztett a vicovarói sziklakolostor szerzeteseiben, hogy meghívták apátjuknak. És ebből lett a tragédia. Benedek ugyanis magától értetődőnek tekintette, hogy a derék szerzetesek azért hívták meg, mert olyan életet szeretnének élni, mint ő. Pedig erről szó sem volt. A sziklakolostorban bevezetett vasszigor felbőszítette az ott élőket, és megpróbálták megmérgezni Benedeket. Az áldáskor azonban a keresztvetésre széttörött a méregpohár. Benedek nem halt meg, de úgy látta, jobb lesz távozni.

Max Ritter könyve szerint - és erről a korábbi életrajzírók soha nem beszéltek - Benedek távozása teremtette meg a kora középkor egyik legnépszerűbb zenés ünnepi ceremóniáját. A vicovarói szerzetesek annyira megkönnyebbültek Benedek távozásakor, hogy egészen elfeledkeztek önnön mivoltukról. Mérhetetlen mennyiségű bort hozattak a városból, és három napos dínomdánommal ünnepelték megmenekülésüket.

Az ünneplés nem egyszerű iszogatásból állott. Az egyik testvér javaslatára közös zenéléssel is sokasították az örömöket. "Semlegesebb", vagyis nem húsvéti és nem karácsonyi alleluja-témákra kezdtek el szabad variációkat készíteni, ami roppant sikert aratott e belső körökben.

A háromnapos ünnep után a szerzetesek visszatértek rendes életükhöz, de minden évfordulón újra megtartották ezt a zenei szempontból is érdekes ceremóniát. Az alleluja-variációkat egy idő után lejegyezték, az ünnep híre pedig terjedni kezdett más kolostorokban is. Alig két évtizeddel Szent Benedek vicovarói távozása után már a keresztény világ jelentős részének szerzetesi közösségei megtartották az ünnepet.

E szép szokás a clunyi reform kiteljesedésével, egészen pontosan 1073-ban foszlott semmivé: ugyanis egy Hildebrand nevű toszkánai bencés szerzetest ekkor választottak pápává VII. Gergely néven. A szerzetesi közösségek jobbnak látták hallgatni. Az ünnepről és a témavariációkról szóló néhány feljegyzés csak nemrégiben került elő.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

"Doktorandusz koncertek 2."
HAYDN: 44. (E-dúr) zongoratrió, Hob. XV:28
DVOŘÁK: 4. (e-moll) zongoratrió, op. 90 („Dumky”)
Varga Oszkár (hegedű) Matuska Flóra (cselló) Dani Imre (zongora)
DEBUSSY: Romance
FAURÉ: Après un rêve
RAVEL: Öt görög népdal
Bódi Zsófia (szoprán) Farkas Mira (hárfa)
D. SCARLATTI: f-moll szonáta, K. 46
PAGANINI: 2. (h-moll) hegedűverseny, op. 7 – 3. Rondo à la clochette („La campanella”)
Farkas Eszter (cimbalom) Farkas Mira (hárfa)
CSAJKOVSZKIJ: Melankolikus szerenád, op. 26
Kondorosi Karolina (hegedű) Taraszova Brigitta (zongora)
MOZART: 4. (D-dúr) hegedűverseny, K. 218 – 1. Allegro, 2. Andante cantabile
J.S. BACH: 1. (g-moll) hegedűszonáta, BWV 1001 – 3. Siciliana
Osztrosits Eszter (hegedű) Dani Imre (zongora)

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Hegedűs Endre (zongora)
"Az örökifjú Chopin"
CHOPIN: E-dúr etűd, op. 10/3
CHOPIN: cisz-moll etűd, op. 10/4
CHOPIN: f-moll etűd, op. 25/2
CHOPIN: c-moll („Forradalmi”) etűd, op. 10/12
CHOPIN: 5. (fisz-moll) polonéz, op. 44
CHOPIN: c-moll mazurka, op. 30/1
CHOPIN: h-moll mazurka, op. 30/2
CHOPIN: Desz-dúr mazurka, op. 30/3
CHOPIN: cisz-moll mazurka, op. 30/4
CHOPIN: 6. (Asz-dúr) polonéz, op. 53
CHOPIN: 1. (Esz-dúr) keringő, op. 18
CHOPIN: 2. (F-dúr) ballada, op. 38
CHOPIN: Barcarolle, op. 60
CHOPIN: 3. (Asz-dúr) ballada, op. 47
CHOPIN: Andante spianato és nagy polonéz, op. 22
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Henrik Wiese (fuvola)
Győri Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Bényi Tibor
HAYDN: g-moll szimfónia No. 39, Hob I:39
REINECKE: D-dúr fuvolaverseny, op. 283
MOZART: C-dúr “Linzi” szimfónia, No. 36, KV 425
A mai nap
született:
1786 • Carl Maria von Weber, zeneszerző († 1826)
1899 • Ormándy Jenő, karmester († 1985)
elhunyt:
1986 • Bárdos Lajos, zeneszerző, karnagy (sz. 1899)