vissza a cimoldalra
2018-09-20
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4057)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61041)
Haladjunk tovább... (214)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2283)
Társművészetek (1268)
Momus társalgó (6348)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Kedvenc előadók (2821)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11288)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2260)
Kimernya? (2746)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1061)
Balett-, és Táncművészet (5549)
Lisztről emelkedetten (917)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (774)
Simándy József - az örök tenor (550)
A nap képe (2093)
Élő közvetítések (7395)
Operett, mint színpadi műfaj (3699)
Jonas Kaufmann (2273)
Help me! (1091)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1478)
Franz Schmidt (3180)
Opernglas, avagy operai távcső... (20136)
Momus-játék (5512)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Luther és a 151. zsoltár
- kegy -, 2005-11-11 [ Elfeledett Zeneünnepek ]
nyomtatóbarát változat

Luther és a 151. zsoltár Max Ritter kutatásai igazán minden területre kiterjedőek, még az egyházi zene berkeibe is bepillantást engednek. Az egyik legérdekesebb történet Martin Lutheré.

A nagy reformátorról minden életrajzírója egyöntetűen állítja, hogy kiválóan énekelt, sőt szeretett is énekelni, ami morózus, szigorú fegyelmet követelő természetét ismerve akár meglepő is lehet. Luther úgy vélte, a zene a lélek orvossága, és kiváló eszköz Isten dicsőítésére. Különösen a zsoltáréneklést tartotta fontosnak.

Azt már kevesebben tudják, hogy a reformátor az erfurti egyetemi évek alatt megtanult lanton is játszani. Kevés feljegyzés született arról, hogy milyen lantjátékos lehetett, de olyan beszámolót ismerünk, amely szerint társai szívesen hallgatták muzsikáját.

Luther 1505-ben fejezte be Erfurtban a művészeti fakultást, amely a középkori egyetemeken tulajdonképpen az alapképzésnek számított. Június legvégén egy barátjával Gothába indult, hogy a szükséges tankönyveket beszerezze, és bősz apja kívánságai szerint megkezdje jogi tanulmányait.

Lutherről tudjuk, hogy az egyetemen roppant puritán, mélyen vallásos életet élt. Csak tanulmányaira koncentrált, nem vett részt társai kicsapongásaiban, és főleg nem érdekelték a kocsmákban, kertekben gyülekező humanista körök, amelyek tagjai önmagukat emelték piedesztálra.

Gothában azonban erős kísértés érte a reformátort, és az ördöggel szembeni harcban oly sokszor diadalmaskodó Luther ezúttal elbukott. Amint a könyveket megvásárolták, és a piactér közelében sétálgattak, egy csapszékből vidám énekszót hallottak kiszűrődni. Luther gondolkodás nélkül továbbállt volna, de barátja unszolni kezdte, térjenek be, egyenek pár falatot, és öblítsék le egy pofa sörrel az eddigi kemény egyetemi éveket.

A fiatal Luther nem volt italozós fajta, de ezúttal engedett az unszolásnak. A kocsmában némi húst ettek, aztán egy-egy kupa mellett üldögéltek a fiatalokat hallgatva, akik hol Ovidius és Horatius modorában írt verseket olvastak fel egymásnak, hol rágyújtottak egy-egy vaskosabb dalra.

A leendő reformátort nagyon zavarta a pajzánság, ezért a második korsó sörrel végezvén előkapta hűséges, mindig magánál tartott lantját, és leintette a társaságot. A kocsma közepén egy asztalra állva előadta a 42. zsoltárt, lantkísérettel. A meglepett fiatalok megtapsolták a jövevényt, amitől az egyébként csöppet sem hiú természetű Luther vérszemet kapott. Sörért intett, majd rázendített egy újabb zsoltárra. Olyan sikere volt, hogy a kocsma közönsége, ráérezve egy-egy dallamszerkezetre, vele együtt énekelt.

Hajnalban történt a baj, amikor Luther és a közönség arra eszmélt, hogy már mind a százötven zsoltárt elénekelték. Kétségbeesett zúgolódás kezdődött, de a tizenegyedik korsó sörnél tartó Luther leintette a tömeget: "ácsi!". És improvizációba kezdett. Barátja feljegyzése szerint döbbenetes magabiztossággal adta elő az épp akkor kitalált 151. zsoltárt, majd a legvégén ájultan lezuhant az asztalról.

Luther iszonyatos másnapossággal és erős lelkiismeret-furdalással indult vissza július 2-án Erfurtba. Szüntelenül imádkozott, könyörgött az Úr megbocsátásáért. Hazafelé Stotternheim közelében aztán közvetlenül mellette villám csapott a földbe, aminek hatására ő a földre rogyott. Iszonyatos félelmében Szent Annához kiáltott: "szerzetes akarok lenni".

Éjjel aztán Erfurtba érve eladta az összes könyvét, és bevonult az Ágoston-rendiek kolostorába.

A híres wormsi birodalmi gyűlés után néhány évvel egykori barátja felkereste Luthert, és tréfából megmutatta neki naplóját, amelyben feljegyezte az esetet. Luthert erre újra szégyen, egyszersmind iszonyú harag fogta el, és tekintélyére hivatkozva megzsarolta régi barátját, aki kénytelen volt átadni a napló kitépett lapját.

A dokumentum megsemmisült volna, ha Luther nem lett volna olyan önmarcangoló alkat. A cetlit wittenbergi szobájának falára tűzve őrizte, hogy mindig emlékezzék, milyen bűnös ember. Halála után a lap elkeveredett, Ritter egy gazdag amszterdami protestáns műgyűjtő kollekciójában akadt rá.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Dávida Tamás (trombita)
Nagao Haruka (hegedű), Csikota Gergely, Király Tibor, Kirsch Bence, Kresz Richárd, Nagy Csaba, Seidl Dénes (trombita), Thiago Bertoldi (zongora)
A hallgató barátaiból alakult zenekar
"Dávida Tamás trombita DLA doktori zárókoncertje"
VIVALDI: B-dúr kettősverseny, RV 548
ENESCU: Legenda
HORVÁTH BALÁZS: Escalator
BOZAY ATTILA: Concertino
ERIC EWAZEN: Fantázia hét trombitára

16:00 : Budapest
Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom

Orgonahangverseny

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
LUTOSŁAWSKI: Concerto zenekarra
BARTÓK: Concerto zenekarra, BB 123
19:30 : Székesfehérvár
Ciszterci templom

Szili Gabriella, Alexander Schneider, Megyesi Zoltán, Najbauer Lóránt (ének)
Kodály Zoltán Kórusiskola Exsultate Fiúvegyeskara (karnagy: Tóth Márton)
Alba Regia Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Dinyés Soma
JOHANN SCHELLE: Erkenne deine Missetat – kantáta
JAN DISMAS ZELENKA: Barbara dira effera - alt szólókantáta ZWV 164
HÄNDEL: F-dúr Concerto grosso Op. 6 No. 2
J.S. BACH: Herr, gehe nicht ins Gericht – kantáta BWV 105
A mai nap
elhunyt:
1908 • Pablo de Sarasate, hegedűs, zeneszerző (sz. 1844)
1957 • Jean Sibelius, zeneszerző (sz. 1865)