vissza a cimoldalra
2019-06-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11348)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61816)
Ilosfalvy Róbert (847)
Operett, mint színpadi műfaj (3939)
Jacques Offenbach (477)
Palcsó Sándor (244)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3272)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (72)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1680)
Franz Schmidt (3350)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4505)
Simándy József - az örök tenor (606)
Opernglas, avagy operai távcső... (20232)
Élő közvetítések (7916)
Társművészetek (1305)
Erkel Színház (10237)
Komlóssy Erzsébet (42)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Snétberger Ferenc: Nomad
Flór Gábor, 2005-11-10 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

FERENC SNÉTBERGER: Nomad FERENC SNÉTBERGER: Nomad
Ferenc Snétberger - acoustic guitar
Arild Andersen - double bass, electronics
Paolo Vinaccia - drums, percussion, electronics
Enja Records
ENJ-9485 2 - 2005

Snétberger Ferencnek új lemeze jelent meg, Arild Andersen bőgős és Paolo Vinaccia dobos közreműködésével, a címe Nomad.
És itt leragadtam. Amúgy is "alkotói válságban" vagyok (már amennyiben lehet ilyesmiről beszélni kritikák kapcsán), és akkor itt egy ilyen lemez, amelyről lényegében nincs mit írni. Vagy nem lehet. Vagy nem is tudom.

Mert leírhatnám, hogy Snétberger korunk egyik legjelentősebb akusztikus gitárosa, hogy művészete úgy építi magába a sinti hagyományt, a magyar népzenét, az európai gitárzenét és a dél-amerikai muzsikát, hogy egybeolvasztva és fölülemelkedve rajtuk, egyfajta egyéni stílust alakít ki, ami csak rá jellemző, és azonnal fölismerhető. Meg leírhatnám, hogy Arild Andersen bőgőzése szinte egyedülálló, játéka nélkülözi a hatásvadász elemeket, dallamvilága, tónusa eredeti, szerzeményei különlegesek. Meg írhatnék Paolo Vinaccia érzékeny, muzikális dobolásáról, különleges ritmusairól, briliáns ütőhangszeres technikájáról.

Aztán írhatnék arról, hogy ez a három ember valami olyan jó triót alkot, annyira egy gondolati, zenei, művészi síkon (vagy inkább dimenzióban) mozognak, hogy amit létrehoznak, csak tökéletes lehet, mint ahogy tökéletes lett ez a lemez is.

Meg írhatnék arról, hogy nemcsak zeneileg tökéletes a lemez, hanem technikailag is, nem is a 24 bites masteringnek, hanem inkább Jan Erik Konshaug és Wolfgang Meyscheider értő és gondos munkájának köszönhetően. Meg arról, hogy ilyen szép és szépen kivitelezett lemezborítót, amely ennyire illik a zene hangulatához is, már régen láttam.

Írhatnék a zenéről is.

Az Empathy nyugodt klasszikusságáról, ahol még a csend is zenél (hogy legyek már jó közhelyes), a Childhoodról (tulajdonképpen a Kis kece lányom, amely lassan világslágerré válik, többek között Snétberger Ferencnek köszönhetően), amely lényegében a "sztenderd" népdalt fordítja sztenderd jazz-be, majd vissza. Vagy a Yellow-ról (Andersen egyik szerzeménye a lemezen szereplő háromból), amely egy végtelen zenefolyam, mintha egy csendes folyamon úsznánk az árral csónakon. Aztán a címadó Nomadról, amelyben az afrikai hangulatot idéző alapba fonja bele korántsem afrikai dallamait Snétberger, és mégsincs stílusütközés, sőt valami igazi világzene keletkezik.
Vagy a Song to the Eastről, amely nekem valahogy egy szeles tavaszt idéz, mely azért már magában hordozza a forró nyár ígéretét. A The Fifth Frame-ről, amelytől akkor is furán összeszorul az ember szíve, ha nem tudja, hogy Andersen a nemrég fiatalon elhunyt bőgőóriásnak, Nils Henning Oersted Pedersennek dedikálta. Az Outhouse-ról (szintén Andersen száma), amely egyfajta fúziós zene, akusztikus hangszerekre, vagy nevezhetném akusztikus funky-nak is, ha nem lenne ez olyan paradox. A Waterkissről, amely tökéletes címválasztás, a Move-ról, amelynek csöndes lendülete egész különös érzetet kelt a hallgatóban, vagy az Air-ről, amely levegősségével tökéletes keretet ad a lemeznek.

Elemezgethetnék művészi, meg szakmai, meg mindenféle szempontok szerint. Boncolgathatnék motívumokat, stílusokat.
Vagy írhatnék hangulatokról. A hegyek mögött fölkelő nap fényéről vagy az esti város ablakai mögül világító lámpákról. A meghittségről. A természetéről, az otthonéról. Arról, hogy amikor a lemez első hangjai megszólalnak, hatalmába keríti az embert egyfajta varázslat, és végig kell hallgatni az egészet. Aztán újra, meg újra.

De annyira fölöslegesnek érzem. A művészeket, akik a lemezen játszanak, már nagyon sokan, nagyon sokszor méltatták (én is többször), persze a dicséretből soha nem elég, de csak ismételni tudnék, azt meg fölöslegesnek érzem. Nem lehet a zenét sem szavakkal leírni. Legalábbis az ilyen zenét semmiképpen. Ezt a lemezt meg kell venni, meg kell hallgatni, és kész.

Aki tudja, még hallgassa meg ráadásként a Művészetek Palotájában a lemezbemutatót november 12-én, mert élőben esetleg még jobb, de mindenképpen más, hiszen a zene kiegészül az "élőség" élményével.

Snétberger Ferenc új lemeze, Arild Andersen bőgős és Paolo Vinaccia dobos közreműködésével, a címe: Nomad.
Ennyi.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Demeter Áron (zongora)
Rippert Péter (zongora), Hencz Kornél, Láposi Dániel (ütőhangszerek)
Demeter Áron zongora diplomakoncertje
BEETHOVEN: 32. (c-moll) zongoraszonáta, op. 111
RAVEL: Gaspard de la nuit
BARTÓK: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, BB 115

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Javorková Ildikó (ének)
Közreműködnek: Kaffehr Zsuzsanna, Szenthelyi Krisztián, Katona Lóránt, Ilyés Zsanett, Híves Boglárka, Csölley Martin, Fenyvesi Gabriella Rea, Mráz Nikolett, Erdős Róbert (ének), Kiss Enikő (hegedű), Bárkányi-Horváth Éva (zongora)
Javorková Ildikó ének diplomakoncertje
MOZART: „L’amerò sarò costante” – Aminta áriája A pásztorkirály második felvonásából
MENDELSSOHN: „Zion streckt ihre Hände aus” – duett és kórusrészlet az Éliás oratóriumból
MENDELSSOHN: „Höre, Israel, höre des Herrn Stimme!” – ária az Éliás oratóriumból
BRAHMS: Dalok – Wie Melodien zieht es mir leise durch den Sinn, op. 105/1; Dein blaues Auge, op. 59/8; Mein wundes Herz, op. 59/7; Junge Lieder I., op. 63/5; Lerchengesang, op. 70/2
PUCCINI: Dalok – Sole e amore; Terra e mare; Storiella d’amore; Casa mia, casa mia; Canto d’anime
ELGAR: „The sun goeth down” – ária A királyság című oratóriumból

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Az álarcosbál
A mai nap
született:
1913 • Gyurkovics Mária, énekes († 1973)