Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Pärt-művek a Tallinniaktól

2005-10-25 10:16:00 Dauner Nagy István

2005. október 21.
Városmajori Templom
Tallinni Kamarazenekar
Észt Filharmonikus Kamarakórus
Vez.: Tönu Kaljuste
AARVO PÄRT művei

Igen tanulságos és igen fontos koncertet hallottunk a Városmajori templomban. Végülis ezek a legtalálóbb jelzők. \"Jó\" koncertnek, sőt nagyon-nagyon jónak is nevezhetném, ha nem maradtak volna fenntartásaim, kérdéseim a most hetvenéves Aarvo Pärt műveivel kapcsolatban.

Annak idején az elsőként megismert Pärt-opusz, a \"Fratres\" Keith Jarrett és Gidon Kremer előadásában nagy hatással volt rám. Szellős, tág fekvésű harmóniái szilárd, koncepciózus és kifejező zenének tűntek. Aztán a Miserere szellős, tág fekvésű harmóniái, aztán minden más művének szellős, tág fekvésű harmóniái.

Nos, a Tallinni Kamarazenekar és az Észt Filharmonikus Kamarakórus koncertjén számomra korábban ismeretlen műveket - és azok unalomig ismert szellős, tág fekvésű harmóniáit hallottuk.

Aarvo Pärt zenéje először talán nem annak látszik, de valójában \"minimal art\", talán pontosan arról szól, amit nem mond el. Nevezhetjük akár mandala-zenének, vagy Hamvas Béla szavaival \"meditációs objektumnak\", a hiány azért attól még hiány, és időnként fájdalmas.

Trisagion és Berlini mise. Gyakorlatilag mindkettőben ugyanazok a moll jellegű harmóniák. Tiszta kvintek és szekundsúrlódások fönt és lent, de bármiféle moduláció nélkül. A zene harmóniailag és ritmikailag is eseménytelen, de leginkább mintha a dúr terc hiányozna, azt következetesen \"körbelövi\", és nélkülözi a szerző. (Feleségem feszeng, majd a mise után odasúgja: \"Szép, de a hétvégén - leöblítendő - már csak egyetlen gisz-t akarok hallani.\")

Szóval ködös és távoli szépség, melyekben sikerül felmérni, hogy az este inkább a nagyon jó kamarazenekarról, és a döbbenetesen jó kórusról fog szólni.

Ráadásul a Te Deum mintha markánsabb, színesebb darab lenne a többinél. Ha semmi más Pärt-művet nem hallottam volna, most biztosan nagyon megelégedve és bizakodva nyilatkoznék, de a produkciót igazán az előadók emelték a mennyekig.

A vonós kamarazenekart és a kórust is alapító Tönu Kaljuste vezényelt, minden valószínűség szerint az ő érdeme az, ahogy az együttes szól.
A kamarazenekar figyelemre méltó. Tiszták, pontosak, de játékukon a nehezen megfogalmazható \"ihletettség\" is végig érezhető volt. Hangszeres virtuozitást a ma esti művek nem követeltek, de ilyen bizonygatásra nincs is szükségük, elhisszük, tudjuk, hogy képesek uralkodni hangszerükön.

Mindazonáltal ilyen jó zenekart, ha nem is sokat, de ismerünk még néhányat. De a kórus páratlan.

Mindössze huszonöt ember, de egyetlen kirívó, szólisztikus-operás hang nélkül. A Pärt-művekben nagyon sok az osztott szólam, szinte mindenkinek saját énekelni valója van, mégis egységesen szól minden. A Te Deumban három részre oszlott a kórus, egy néhány szólistából álló szekció mindössze néhány lépésnyire a többiek mögül éteri visszhangot, távolságot jelenített meg, a nyolc-kilenc főnyi férfikar pedig a Vörös Hadsereg Kórusát is megszégyenítő fortissimóra volt képes.

Említsem még azt, hogy a hosszabb szünet után belépő hegedűk hertz-pontossággal csatlakoztak a szólóének kitartott hangjához? Akár ne is említsem, úgyis elmondhatatlan.

Már otthon, a tallini társaság egyéb dolgait keresem az Interneten. Végül a karnagy, Tönu Kaljuste nevénél találok is egy csomó oldalt, csomó felvételt. Észtek lévén, nyilván a \"háziszerző\" Aarvo Pärt műveivel számíthatnak igazán nagy nemzetközi érdeklődésre, de felvették például Vivaldi Gloriáját is. Most már igazán kíváncsivá tettek...






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.