vissza a cimoldalra
2020-08-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62200)
A MET felvételei (950)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4696)
Operett, mint színpadi műfaj (4423)
Régizene (3628)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (155)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4887)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4029)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7364)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (177)
Társművészetek (1829)
Opernglas, avagy operai távcső... (20585)
Verdi-felvételek (576)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Pantheon (2713)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Haydn kamarazenéje (Szabadi-Bársony)
BaCi, 2005-09-29 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

HAYDN: 6 szonáta hegedűre és mélyhegedűre HAYDN: 6 szonáta hegedűre és mélyhegedűre
Szabadi Vilmos - hegedű
Bársony Péter - brácsa
Hungaroton
HCD 32361

"Használati zene" - olvashatjuk Haydn 6 szonátájáról Gyenge Enikő részletes műismertetőjében.
Ezek a gyönyörű feladatok egy zeneszerzőnek, amikor abból főz, ami van. Ha egy egész zenekart "üzemeltet" a megrendelő, akkor lehet szimfóniában gondolkodni, ha meg csak két vonós van a háznál, akkor a duókban kell kiélnie magát. Én mindig nagyon kíváncsi vagyok az ilyen művekre, mert rendszerint telis-tele vannak apró kis sziporkázó szerzői ötletekkel. A Haydn név pedig garancia az ötletek minőségét illetően.

Első nekifutásra engem tényleg csak Haydn tudott magával ragadni. Igazi klasszikus szalonzene ez, nem túl mélyreható, de szellemes megoldásokat rejt magában a szemfüles előadó számára.
Szabadi Vilmos és Bársony Péter minden poént, minden karakterváltást, minden zenei történést felfedezett a művekben. Első hallásra is egyértelmű volt, Szabadinak semmiféle technikai problémát nem okoz a helyenként virtuóz, szólisztikus hegedűszólam, Bársony pedig tökéletesen alakítja a kísérő szerepét. A probléma csak az, hogy ez a lemez két profi muzsikus tapogatózó, kezdő lépéseit tartalmazza egy számukra eléggé ködös, távoli stílus tájaira. Kétségtelen, hogy mindketten jól fejtették meg Haydn zenéjét, csak a megvalósításához szükséges eszköztár terén mutatnak hiányosságokat.

Szabadi az élénkebb, mozgalmasabb tételekben minden hangot kisebb-nagyobb mértékű akcentussal indít, minek következtében súlytalan helyek szinte egyáltalán nincsenek, csak a nyomaték mértéke változik. A "lágy oldal" viszont pontosan az ellentéte ennek, ott a súlyok hiányoznak. Mindezekből egyértelműen következik, hogy nem hallható a vonásnem, a hallgatónak fogalma sincs róla, hogy éppen "fent", vagy "lent" járunk. Ezek az interpretációs jegyek a romantika, még inkább a XX. század zenéjének állnak jól, a klasszikában megkérdőjelezhetőek.

Ugyanez a probléma merül fel Bársony véget nem érő legatóival és állandó puha hangképzésével kapcsolatban is. Az ő kifejezőeszköztára kimondottan a XIX. század zenéjét idézi fel az emberben.
Minden ízében értik, érzik a zenét, csak éppen keverik a korhű előadás elemeit a későbbi századokéval. Ennek a keveredésnek köszönhetően a darabok egészen újszerű köntösben születtek meg. Újszerű és számomra erősen vitatható köntösben.

Pár nappal később azonban ugyanezt a lemezt nem én tettem fel, hanem egy családtagom. S amikor elgondolkozva bejöttem a szobába, csak periférikusan hallottam a zenét, ráadásul nem tudtam, mi szól. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már nem is a saját gondolataim kötnek le, hanem ez a pergő-forgó, izgalmas, energikus, élvezetes előadás. Persze pár perc után az ember rájön, mit hall, s akkor már működnek az agyi mechanizmusok, s előre halljuk az általunk preferált zenei megoldást.

Ez a kis, önmagammal szemben létrejött ellentmondás azonban elgondolkodtatott.
Ha az irodalmi művek esetében beszélhetünk különféle olvasatokról, akkor miért ne tehetnénk ezt a zenében is? Mennyire szabad az előadó, mennyire engedheti, hogy saját korának szellemisége hatással legyen a korábbi művek interpretációjára? Kötelessége kísérletet tenni egy mű tökéletes rekonstruálására, vagy ez csak áltudományos akadémikusság?

A kérdések természetesen csak költőiek, legalábbis én nem tudok rájuk válaszolni.
Az egészen bizonyos, hogy ilyen vagy olyan oknál fogva az ember mindig kiválaszt egy, a számára etalon előadást, amely legközelebb áll az ő elgondolásához.
S talán még egy dolgot leszögezhetünk. A központban mindig a műnek kell állnia, sohasem a művésznek.

Ez az előadás pedig a legteljesebb mértékben a darabokról szól. Haydn 6 szonátájáról.
Számomra ugyan nem ez az etalon felvétel, mégis azt gondolom, hogy jelentős mértékben hozzásegített a művek megismeréséhez.

És ki tudja, mi lenne, ha Haydn hallaná ezt a felvételt.
Lehet, hogy elvetné az itt megszólaló megoldást. De lehet, hogy elragadtatottan csettintene, és azt mondaná: sosem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas is lehet a muzsikám!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

ROSSINI: A sevillai borbély
A mai nap
született:
1914 • Fricsay Ferenc, karmester († 1963)
1928 • Lukács Ervin, karmester († 2011)
elhunyt:
1919 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző (sz. 1857)
1975 • Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics, zeneszerző (sz. 1906)