vissza a cimoldalra
2020-01-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4653)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3045)
Verdi-felvételek (554)
Kolonits Klára (1154)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3625)
Pantheon (2507)
Élő közvetítések (8347)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1844)
Franz Schmidt (3504)
Operett, mint színpadi műfaj (4201)
Zenei események (1009)
Marilyn Horne (474)
Milyen zenét hallgatsz most? (25048)
Momus-játék (5769)
Ilosfalvy Róbert (874)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (196)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Haydn kamarazenéje (Szabadi-Bársony)
BaCi, 2005-09-29 [ Kamara ]
nyomtatóbarát változat

HAYDN: 6 szonáta hegedűre és mélyhegedűre HAYDN: 6 szonáta hegedűre és mélyhegedűre
Szabadi Vilmos - hegedű
Bársony Péter - brácsa
Hungaroton
HCD 32361

"Használati zene" - olvashatjuk Haydn 6 szonátájáról Gyenge Enikő részletes műismertetőjében.
Ezek a gyönyörű feladatok egy zeneszerzőnek, amikor abból főz, ami van. Ha egy egész zenekart "üzemeltet" a megrendelő, akkor lehet szimfóniában gondolkodni, ha meg csak két vonós van a háznál, akkor a duókban kell kiélnie magát. Én mindig nagyon kíváncsi vagyok az ilyen művekre, mert rendszerint telis-tele vannak apró kis sziporkázó szerzői ötletekkel. A Haydn név pedig garancia az ötletek minőségét illetően.

Első nekifutásra engem tényleg csak Haydn tudott magával ragadni. Igazi klasszikus szalonzene ez, nem túl mélyreható, de szellemes megoldásokat rejt magában a szemfüles előadó számára.
Szabadi Vilmos és Bársony Péter minden poént, minden karakterváltást, minden zenei történést felfedezett a művekben. Első hallásra is egyértelmű volt, Szabadinak semmiféle technikai problémát nem okoz a helyenként virtuóz, szólisztikus hegedűszólam, Bársony pedig tökéletesen alakítja a kísérő szerepét. A probléma csak az, hogy ez a lemez két profi muzsikus tapogatózó, kezdő lépéseit tartalmazza egy számukra eléggé ködös, távoli stílus tájaira. Kétségtelen, hogy mindketten jól fejtették meg Haydn zenéjét, csak a megvalósításához szükséges eszköztár terén mutatnak hiányosságokat.

Szabadi az élénkebb, mozgalmasabb tételekben minden hangot kisebb-nagyobb mértékű akcentussal indít, minek következtében súlytalan helyek szinte egyáltalán nincsenek, csak a nyomaték mértéke változik. A "lágy oldal" viszont pontosan az ellentéte ennek, ott a súlyok hiányoznak. Mindezekből egyértelműen következik, hogy nem hallható a vonásnem, a hallgatónak fogalma sincs róla, hogy éppen "fent", vagy "lent" járunk. Ezek az interpretációs jegyek a romantika, még inkább a XX. század zenéjének állnak jól, a klasszikában megkérdőjelezhetőek.

Ugyanez a probléma merül fel Bársony véget nem érő legatóival és állandó puha hangképzésével kapcsolatban is. Az ő kifejezőeszköztára kimondottan a XIX. század zenéjét idézi fel az emberben.
Minden ízében értik, érzik a zenét, csak éppen keverik a korhű előadás elemeit a későbbi századokéval. Ennek a keveredésnek köszönhetően a darabok egészen újszerű köntösben születtek meg. Újszerű és számomra erősen vitatható köntösben.

Pár nappal később azonban ugyanezt a lemezt nem én tettem fel, hanem egy családtagom. S amikor elgondolkozva bejöttem a szobába, csak periférikusan hallottam a zenét, ráadásul nem tudtam, mi szól. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy már nem is a saját gondolataim kötnek le, hanem ez a pergő-forgó, izgalmas, energikus, élvezetes előadás. Persze pár perc után az ember rájön, mit hall, s akkor már működnek az agyi mechanizmusok, s előre halljuk az általunk preferált zenei megoldást.

Ez a kis, önmagammal szemben létrejött ellentmondás azonban elgondolkodtatott.
Ha az irodalmi művek esetében beszélhetünk különféle olvasatokról, akkor miért ne tehetnénk ezt a zenében is? Mennyire szabad az előadó, mennyire engedheti, hogy saját korának szellemisége hatással legyen a korábbi művek interpretációjára? Kötelessége kísérletet tenni egy mű tökéletes rekonstruálására, vagy ez csak áltudományos akadémikusság?

A kérdések természetesen csak költőiek, legalábbis én nem tudok rájuk válaszolni.
Az egészen bizonyos, hogy ilyen vagy olyan oknál fogva az ember mindig kiválaszt egy, a számára etalon előadást, amely legközelebb áll az ő elgondolásához.
S talán még egy dolgot leszögezhetünk. A központban mindig a műnek kell állnia, sohasem a művésznek.

Ez az előadás pedig a legteljesebb mértékben a darabokról szól. Haydn 6 szonátájáról.
Számomra ugyan nem ez az etalon felvétel, mégis azt gondolom, hogy jelentős mértékben hozzásegített a művek megismeréséhez.

És ki tudja, mi lenne, ha Haydn hallaná ezt a felvételt.
Lehet, hogy elvetné az itt megszólaló megoldást. De lehet, hogy elragadtatottan csettintene, és azt mondaná: sosem gondoltam volna, hogy ilyen izgalmas is lehet a muzsikám!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Klaudia Tandl (ének), Niall Kinsella (zongora)
SCHUBERT: Die Männer sind méchant, D. 866/3
SCHUBERT: Die junge Nonne, D. 828
SCHUBERT: Des Mädchens Klage, D. 191
SCHUBERT: Heidenröslein, D. 257
SCHUBERT: Suleika I, D. 720
SCHUBERT: Suleika II, D. 717
SCHUBERT: Kennst du das Land, D. 321
SCHUBERT: Heiss mich nicht reden, D. 877/2
SCHUBERT: So lasst mich scheinen, D. 877/3
SCHUBERT: Nur wer die Sehnsucht kennt, D. 877/4
SCHUBERT: Der Fischer, D. 225
SCHUBERT: Du liebst mich nicht, D. 756
SCHUBERT: Thekla, D. 595
SCHUBERT: Der Jüngling an der Quelle, D. 300
SCHUBERT: Luisens Antwort, D. 319
SCHUBERT: Der König in Thule, D. 367
SCHUBERT: Gretchen am Spinnrade, D. 118
SCHUBERT: Gretchens Bitte, D. 564

11:00 : Budapest
Erkel Színház

KACSÓH PONGRÁC: János vitéz

18:00 : Budapest
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbaterme

"Próbatermi vendégség"
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar művészeinek kamarakoncertje
BRUCKNER: F-dúr vonósötös - Adagio
CSAJKOVSZKIJ: Románcok, op. 47 (részletek)
MOZART: e-moll szonáta hegedűre és zongorára, K. 304
DOHNÁNYI: Szextett

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Kállai Ernő (hegedű), Varga István (cselló), Csalog Gábor (zongora)
"Beethoven összes zongoratriója 3"
BEETHOVEN: c-moll trió, op. 1/3
BEETHOVEN: B-dúr („Erzherzog”) trió, op. 97

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Charlotte Saluste-Bridoux (hegedű)
Concerto Budapest
Vezényel: Rácz Zoltán
DUKAS: La péri
BERNSTEIN: Szerenád
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei
19:00 : Szeged
Nemzeti Színház

MOZART: Cosi fan tutte
A mai nap
született:
1835 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző († 1918)
1841 • Emmanuel Chabrier, zeneszerző († 1894)
1907 • Ferencsik János, karmester († 1984)
1943 • Lencsés Lajos oboaművész