Egy hosszú hétvége a Salzburgi Ünnepi Játékokon - 1.
I.
2005. augusztus 27.
Prológus (aug. 26.)
Ausztriában is egyre megbízhatatlanabb a vonatközlekedés - az IC félórás késéssel indult Bécsből Salzburgba, büfékocsi nélkül, no mindegy, az első nap úgyis az akklimatizálódásé. Kicsomagolás, aztán irány a Belváros, száz ágra süt a nap, Frau Mariánál a Piactér mellett változatlanul igen selymes a csapolt Stiegl, s persze Salzburg meg akarja tartani vendégeit, a 72 órás Salzburg Card valóban günstig, 34 Euróért ingyen lehet közlekedni, gratis belépőt jelent a legtöbb idegenforgalmi látványosságra, persze kontrollálnom kellett a Stiegl-Sörmúzeumban, hogy Mozart ezt a fajtát itta, dokumentáltan, meg Leo Slezák mit is mondott e nemes komlóitalról.
Vérig sértve térek nyugovóra - házigazdáim cicája nem jött üdvözlésemre.
Elégtétel Harnoncourtnak
Aug. 27., Grosses Festspielhaus, 11 h.
Bécsi Filharmonikus Zenekar
Vez.: Nikolaus Harnoncourt
Amikor legutóbb tartósabban dolgoztam Bécsben, majdnem írtam a Momus részére \"Miért utálom ezen a héten különösen Harnoncourt-t\" címmel egy szösszenetet, aztán valahogy elmaradt.
Mindig ambivalens érzéseket vált ki belőlem ez az osztrák muzsikus. Ami tény: átvette Salzburgban Karajan jelentőségét, a Fesztivál egyik legnagyobb neve, s persze ő indítja majd 2006-ban a Mozart-évet is.
Bruckner Ötödik szimfóniáját dirigálta a Bécsiek matinéján. Számomra nem túl meggyőzően - igaz, a darab is rendkívül problematikus, de Harnoncourt pálcája alatt az első tétel mintha külön darabokból lett volna felépítve, és sokat bakizott a Herrschaften der Philharmoniker is. Amúgy Karajan hozta be Salzburgba a rövid koncertek rendszerét: egy Vivaldi-concerto, utána az Újvilág-szimfónia, és kész, vagy a Mahler Negyedik - nos, ezt Harnoncourt még überelte is.
Karajan szobra ott áll a Makartstieg mellett, szülőháza kertjében.
Lesz valaha Harnoncourt-szobor Salzburgban?
I. Intermezzo
Rupertinum. Gerhard Richter életmű-kiállítása, érdekes, de nem igazán fog meg. Annál inkább egy akvarell, Mimmo Paladinótól. Callas két arca, vagy Callas és árnyéka? Callas és alteregója?
Sose énekelt Salzburgban.
Muti fiatalokkal - avagy hölgyek előnyben?
Aug. 27., Felsenreitschule, 15 h.
Attersee Institute Orchestra
Vez.: Riccardo Muti
Tizenéve, hogy megalakult a fenti ifjúsági zenekar - senki nem lehet több, mint 27 éves, a jövő muzsikusai két hétre jönnek össze, nagyon gondos szelekciót követően. A kezdetkor Menuhin volt a mentoruk, azóta a legnagyobbak tanították be őket - idén először Riccardo Muti. Aki talán a nagy vetélytárs, Abbado babérjait irigyelte meg.
Deklaráltan betegen próbált az együttessel - fantasztikus eredménnyel.
Ez az ad hoc zenekar valami döbbenetes teljesítményt nyújtott, a délelőtt játszó Filharmonikusokkal összevetve különösen (amúgy az ő tapasztalatuk is segítséget nyújtott számukra).
Az XX kromoszómapár dominált. Gyönyörű Blondine az elsőhegedűs, a kürtösök között két hölgy is akadt, és a dobokat is kolléganőjük kezelte, egy vonzó, barna hajú teremtés, aki a szünet után átült a cselesztához. Talán e női túlsúly adta az orkeszter kecses hangzását, és Muti diszciplínája a koherenciájukat.
Nem részletezem a dolgokat - orosz, ill. szovjet repertoár (Egy éj a kopár hegyen, La Poéme de l\'Extase, és Sosztakovics XV. szimfóniája).
Mutiról tudjuk, hogy szeret pozőrködni, szeret hatásvadász lenni - de itt két levegőbe ugrása őszintének tűnt.
Van, igenis van utánpótlás.
II. Intermezzo
Hogy mennyivel rövidebb és jelentéktelenebb a salzburgi sikló, mint a prágai?!
Netrebko-őrület
Aug. 27., Grosses Festspielhaus, 19.30 h.
Verdi: Traviata
Violetta - Anna Netrebko
Alfredo - Rolando Villazón
Germont - Thomas Hampson
Doktor Grenvil - Luigi Roni
Km. a Bécsi Állami Operaház énekkara és a Bécsi Filharmonikus Zenekar
Vez.: Carlo Rizzi
Díszlet és kosztüm: Wolfgang Gussmann
Rendezte: Willy Decker
Olvastam, hallottam róla, persze, tudtam, hogy a premiert adta a TV, hogy a fodrásznál is arról beszélnek, milyen lába van Netrebkónak.
És mégse tapasztaltam sose ilyen kultuszt komolyzenei művésznél, még egy Pavarottinál, egy Horowitznál sem.
A feketepiacon 1000-1500 Euróért kerestek jegyeket, popsztárok nem részesülnek ilyen rajongásban, mint Netrebko.
Emlékezetem szerint a Momus valamelyik fórumában parázs vita alakult ki erről. Nagyon nehéz objektívan írni egy olyan alakításról, ahol a mimikát nem tudtam megítélni, ahol a hang nyilván másképp \"jött át\", mint a mikrofonon keresztül.
Ez a nő izzik, hihetetlen aurája van, a hátsó sorok egyikéből nézve is őrületesen kívánatos, ez a nő Valaki.
A hang először kicsit szlávos, kicsit fémes, talán fáradt már (a széria utolsó előadását láttam), talán túl nagy név ahhoz, hogy beénekeljen, egyébként is, akad egy-két technikai gond, főleg az időnként elvékonyodó magasság, esetenként némi bizonytalanság, de kit érdekel ez, Ponselle Violettájában sem a félhangnyi transzpozícióra emlékszünk a Sempre liberában, vajh\' Callas volt-e valaha tökéletes e szólamban, s Albanese, Cotrubas, Várady Júlia és mások kapcsán is akadhat orrolnivaló.
Ahogy halad az előadás, Netrebko egyre jobb és jobb vokálisan is, tényleg gyönyörűen szép ez a voce, és ismét, ismét, magával ragad, köt, szuggerál, nem tudom, hogyan csinálja, de le kell írni a zseniális jelzőt.
És a többiek. Villazón, végre egy igazi spinto hang, és persze remek megjelenésű művész, aztán Hampson, nem egy Ruffo, nem egy Tibbett, nem egy Warren, nem egy Merrill, de hát azok a bölények rég kihaltak.
A veterán Roni Doktora. Szép gesztus - is, de még mindig szól, s ő a rendezés kulcsfigurája. Azé a rendezésé, amelyről értelmetlenség írni, a televízión keresztül nyilván jobban megítélhető, és úgyis elérhető lesz majd DVD-n. Számomra nagyon szimpatikus, eltekintve attól, hogy Decker az I. felvonásban Violettát mint egy riherongy útszéli büdös ribancot akarja láttatni - nem, a hölgy úrinői prostituált, prosti-úrinő, mielőtt elveszek a szavakban, egyszerűen egy luxuskurva, nem lehet rá jellemző, hogy többtucat férfi előtt egy pamlagon tegye combizmait abductor állásba.
Carlo Rizzi, aki néhai kollégájától vette át a dirigensi pálcát, sok kemény kritikát kapott. Nem értem, miért. Itt van egy \"Singers\' Conductor\", nem Toscanini és nem Kleiber, de a legjobb értelemben véve kíséri énekeseit, láthatóan szereti a zenekar, kellemes élmény, különösen, ha visszaemlékszem Muti vagy évtizeddel korábbi Traviatájára.
Lehet ma is emlékezetesen Verdi játszani. Tudom, jövőre 2006, Mozart, de húzzuk ki még utána hét évig.
Epilógus
Kezdek megbarátkozni a Mönchsberg tetejére felhúzott idomtalansággal. Mégis: előadás után kilépve a Festspielhausból jobbra nézek. Fel, a Festungra. És e nap után fel, persze képletesen, a Fesztiválra.
(Következik: Mozart az idősek otthonában)
