Zártkörű rendezvény
Hallottam egy interjút a rádióban. Egy hölgy beszélt - ha jól emlékszem - a
Fészek Klub rendezvénysorozatáról, amelyben kortárs magyar zeneszerzők műveit
mutatják be.
Az interjúalany rettentően büszke volt, mondta, hogy a felhívásra nagyon sok
kompozíció érkezett, külföldről is küldtek műveket, ennyit elő sem bírnak adni,
valahogy szelektálni kellett közülük. Amire igazán felkaptam a fejem, az ezután
következett: a szelektálás mikéntje került szóba.
Akik tagjai a Magyar Zeneszerzők Egyesületének, azok műveit előadják, a többiekét, sajnos...
Egyenes beszéd, és ez már valami - a kontraszelekciók paramétereit eddig mindig, mindenhol elhallgatták. A mundér becsülete, a kéz kéz általi mosása, a mi fajtánk kölyke (stb...) rendszerint színfalak mögött, fű alatt, zuhanyhíradókban (stb...) került megemlítésre.
- Jó napot kívánok, feltaláltam a rák ellenszerét.
- Tagja ön A Rák Ellenszerét Kutató NAGYON OKOS Tudósok Gittegyletének?
- Nem, én csak véletlenül összekevertem a laborban a ...
- Köszönjük, majd értesítjük!!!
Beismerem, kicsit túlzó a fenti dialóg - itt most szó sincs élet-halál
kérdéséről. Csak annyi sírást hallottam már arról, hogy a kortárs zene elszakadt a közönségtől. Panaszt arról, hogy igazán csak azok hallgatják rendszeresen, akiknek kötelező (meg a barátok, rokonok, üzletfelek). Sajnálkozást amiatt, hogy csak egyhelyben toporgás van, utánpótlás viszont nincs.
Erre, tessék - a mezőny már megint ugyanaz. Pedig megint itt lett volna egy alkalom, hogy kiderüljön: esetleg valaki más, és valami mást. Olyat, ami a laikusok és a szakma számára is friss, jó, és hallgatható.
(Jó, tudom, írt már kortárs magyar zeneszerző népszerű művet: gondoljunk a
MÁV-szignálra!)
Jut eszembe: a műsor, amelyben az interjú elhangzott, az Új Zenei Újság volt, a Kossuth adón. Ez a hetente jelentkező adás rendszerint arról tudósít, hogy mi újság a hazai zenei életben.
Most már tudom: semmi különös.