vissza a cimoldalra
2020-07-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11537)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (710)
Régizene (3425)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (3974)
Élő közvetítések (8501)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4864)
Operett, mint színpadi műfaj (4383)
Lehár Ferenc (715)
Pantheon (2695)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1979)
Opernglas, avagy operai távcső... (20522)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1433)
Sass Sylvia (478)
Antonin Dvorak (199)
A nap képe (2213)
Franz Schmidt (3640)
Jazz (79)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"…békesség a földön a jóakaratú embereknek…" - Maria Teresa Uribe felvételei
-zéta-, 2005-08-11 [ Vokális művek ]
nyomtatóbarát változat

Dalok - Maria Teresa Uribe felvételei Dalok - URIBE Maria Teresa
A. Harlap, L. Algazi, J. Barnadashvili, D. Milhaud és Kadosa Pál dalai
Lugosi Anna (zongora), Gyöngyössy Zoltán (fuvola), Szatmári Zsolt (klarinét)
HUNGAROTON - HCD 32272

Van Maria Teresa Uribéről egy gyönyörű emlékem.

A 90-es évek elején az Erkel Színházban többször hallhattam Verdi: A végzet hatalma Leonorájaként. Estéről estére első látásra úgy tűnt, hogy a hatalmas zenei anyag meghaladja a művésznő hangi kvalitásait. De ő nem azt a megoldást választotta, mint pályatársai hasonló helyzetben, meg sem próbálta a szólamot ráigazítani saját hangjára, inkább megküzdött a szereppel. Estéről estére. Látható/érezhető feszültséggel telt meg a színház, izgalom vibrált a levegőben, ráragasztva ezáltal a közönségre a mű drámaiságát. Mint tudjuk, a darabbéli főhősnő – akit a társadalmi konvenciók és egy szerencsétlenül elsült pisztoly egyetlen pillanat alatt fosztanak meg apjától, szerelmétől, s tulajdonképpen élete értelmétől – súlyos belső feszültségek közepette vágyik a békére. Leonora bukását és kétségbeesését abszolút hitelesen közvetítette Uribe pontosan azért, mert a szerep nem adta magát könnyen. Az énekesnő azért győzedelmeskedhetett – estéről estére – ,mert az egyenlőtlennek tűnő küzdelmet vállalva jutott el a darab végső kicsengéséig. ("Pace, pace mio Dio""Békét! Békét, nyugalmat adj Uram nékem!")

Ez a máig ható szép emlék tolakodik minduntalan előtérbe a Hungaroton most megjelent CD-jét hallgatva. A lemezen a hazai koncertlátogató számára zömében ismeretlen szerzők zsidó témájú dalait hallgathatjuk meg. A kísérő füzetet böngészve azután kiderül számunkra, hogy a felvételek nyilvánvalóan Maria Teresa Uribe inspirációjából, az ő válogatásában születtek, sőt még a lemezborító is az ő munkája. Nem mindennapi eset, hogy egy énekesnő személyes vallomásban tárulkozik meg a nagyközönség előtt, mesél saját maga és családja zsidóságáról, az ebből a tudatból megélt személyiségfejlődéséről. S mesél arról, hogy miért érezte, hogy szólnia kell. "A glóbusz a miénk – és ebbe beletartoznak a fák, az állatok és a növények is. Ez a lemez egy kiáltás. Egy csendes kiáltás. Elég volt. Legyen béke az emberek között."

A CD megrázó felütéssel kezdődik. A "megrázó" nem jó szó ide, inkább csak helyettes kifejezés a kifejezhetetlenre. Aharon Harlap, kortárs izraeli zeneszerző a Bergen-belsent megjárt – egyébként debreceni születésű – Jakob Barzilai versére komponálta Képek Isten magángyűjteményéből című dalciklusát. A világmindenségben hárman bolyonganak, az énekhang, a távolban lépkedő zongora és egy magányos fuvola. Néha keresztezik egymást, egy-egy akkord olykor összecseng, azután újra külön utakon. A daloknak nincsen eleje és nincsen vége, örökké szólnak, megállíthatatlanul a maguk csöndes lírájában feloldódva. S pont ettől olyan (mondom, rossz szó) megrázó. ("Amikor a csapokat megnyitották, Isten nem látta, Hogy nem víz jön onnan…")

De a zsidó élet és a lemez nemcsak a holokaust-élmény feldolgozásait tartalmazza, van benne hit, szerelem, erotika, boldogság és keserűség egyaránt. Maria Teresa Uribe érett asszonyi bölcsességgel válogatott belőlük. L. Algazi három dala héber liturgikus szövegekre született. ("Áldott egyedül az Isten", "Hozzád könyörögni jöttünk", "144. zsoltár") Ebben az énekekben érezhetjük meg leginkább a tradíció szerepét a zsidóság életében. Az énekesnő recitáló hangja is itt emlékeztet legjobban a szertartáson éneklő kántor improvizatív dallamfűzéseire.

A grúz származású Josef Barnadashvili szintén Barzilai költeményeire komponált dalciklusa, A szeretet hajója tovább tágítja a zsidó zenéről alkotott kereteinket. Már egészen hétköznapi érzéseket hallunk, a zenét át- meg átszövi (nemcsak a szövegen keresztül) a szerelem és az erotika. A művek a kevés szóval és kevés hanggal a mély kifejezőkészség pontos eszközeit találták meg. Telitalálat például, ahogy a komponista a dal nagy részében kíséret nélküli énekhanggal demonstrálja belső érzéseit. ("Szétáradtam/Mint a folyó, mely túlcsordul partján…")

Darius Milhaud egy más világba vezet el bennünket. A Hatok későbbi tagja 1916-ban, 24 évesen komponálta Héber dalok c. ciklusát. Milhaud-t mindig izgatta a zsidó tradíció, számos művében dolgozott fel héber liturgikus témát (pl. a Dávid király, vagy Jerusalem című operáiban), ezúttal népi szövegekre alkotta a CD-n hallható nyolc dalt. A kicsit debussys stílusban született művek szinte tematikusan dolgozzák föl a zsidóság mindennapi életét. A csillogó virtuozitással kottára vetett francia nyelvű dalokban ("A dajka éneke","Sion éneke", "A munkás éneke", "A szánalom éneke", "A lemondás éneke", "A szerelem éneke", "A kovács éneke", "Siralom") pontos képet tár elénk a századforduló környéki zsidó életről. Sok vidámsággal, olykor bánattal, keserűséggel, de mindenképpen tanulságosan.

Kadosa Pál egyik legutolsó műve az 1971-ben keletkezett Négy dal Nelly Sach verseire, op. 68 (s nem "emlékére", mint azt a műsorfüzet konzekvensen írja). A német nyelvű dalciklus az egész lemez legkeményebb felvétele. Szigorú ritmika jellemzi a tömör formában, egyetlen lélegzetre komponált dalokat. A harmadikban ("Chasszidok táncolnak") egy pillanatra megszólal egy hagyományos zsidó dallam, de csak addig, míg éppen a hallgató tudatára ébred ennek, utána elsöpri drámai zongoraszólam.

A békéltető feloldást újra csak Harlapnál találjuk meg, az ő Zsoltárok című ciklusa zárja a CD-t. Mint a korábbi műben is, a szerző itt is a zongora és énekhang mellé kiegészítő hangszert választott, ezúttal klarinétot.

A felvételen közreműködő hangszeres művészek közül elsősorban a pianista Lugosi Annát szükséges kiemelni, aki mindvégig ihletett partnere volt az énekesnek. Ha kellett, a háttérből csendesen kísért, máshol meg egész zenekarnyi anyagot szolgáltatva játszott. A Harlap-művekben közreműködő fúvósok, Gyöngyössy Zoltán (fuvola) és Szatmári Zsolt (klarinét) pontos és érzékeny tónusban élték át szólamukat.

A felvétel abszolút mozgatója tehát Maria Teresa Uribe. Mint előadó igazán nemes, latin hangszínnel rendelkező szoprán, aki mindig mélyen átérzi, azt amit énekel. Az egyes dalok közti különbségeket pontosan érzékelteti, amihez a makulátlan technikán és a szöveg biztos értésén túl a dalirodalom ismerete is szükséges. Jó lenne más felvételen is találkozni vele!

Ami a lemez választott mottóját illeti: Maria Teresa Uribe megtette mindazt, amit egy művész megtehet. Most már a világon a sor.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
elhunyt:
1910 • Marius Petipa, koreográfus (sz. 1818)