vissza a cimoldalra
2019-11-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4609)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2354)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (66)
Erkel Színház (10372)
Élő közvetítések (8244)
Kimernya? (3288)
Hozzászólások a Momus írásaihoz (7232)
Palcsó Sándor (269)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3505)
Chopinről - mélyebben (423)
Kedvenc előadók (2842)
Opernglas, avagy operai távcső... (20353)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1802)
Franz Schmidt (3455)
Vincenzo Bellini (478)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1362)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Joshua Redman, kétszer
Flór Gábor, 2005-08-02 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

SF Jazz Collective SF Jazz Collective
Joshua Redman - saxes, Nicholas Payton - trumpet, Brian Blade - drums, Bobby Hutcherson - vibraphone, marimba, Miguel Zenón - alto sax, flute, Josh Roseman - trombone, Renee Rosnes - piano, Robert Hurst - bass
Warner / Nonesuch
7559-79866-2

Joshua Redman Elastic Band:
Momentum
Joshua Redman - saxopohones & keyboards, Sam Yahel - keyboards, Jeff Ballard - drums, Brian Blade - drums
Guests: Me'Shell NdegeOcello - bass; Flea - bass; Peter Bernstein - guitar; Stefon Harris - vibes; Kurt Rosenwinkel - guitar; Nicholas Payton - trumpet
Warner / Nonesuch
7559-79864-2

Joshua Redmannek az utóbbi időben két lemeze is megjelent, az egyik a Joshua Redman Elastic Banddel, a másik az SF Jazz Collective-vel.
A két lemeznek abszolút semmi köze egymáshoz (bizonyítva Redman sokoldalúságát), mind hangzásban, mind stílusban, hangulatvilágban teljesen különbözőek, és az egyik jobb, mint a másik.

Az SF Collective (egy nonprofit egyesület, a San Francisco Jazz Organization által létrehozott zenekar) lemeze élő felvétel, számomra ez a legnagyobb erénye. Nagyon szeretem a koncertlemezeket, de nem szeretem ezt a zenét. Kiválóan játszanak a zenészek (mindannyian hangszerük elismert, díjazott művelői, több lemezzel a hátuk mögött), minden nagyon megírt, kitalált, mindenki nagyon pontos, precíz, virtuóz... és mégis, többszöri nekiülésre tudtam csak teljesen végighallgatni. Nem azért, mert olyan nehéz, hanem, mert unalmas, mondhatnám akár azt is: idegesítő.

Nem szeretem az olyan muzsikát, melynek minden hangja patikamérlegen "kidekázott", ki van agyalva minden, hallhatóan az összhangzattan és a jazz-elmélet összes elemét fölhasználták mindegyik számban, de ezen kívül semmi. Kiváló anyag jazz-iskolásoknak, lehet szájtátva hallgatni, hogy "ezek mit tudnak, asztaaa...", de ezen kívül számomra nem sokkal több. "Szép az, ami érdek nélkül tetszik" - mondja az esztétikai közhely. Ez nekem maximum érdekből tetszhetne, de nincs ilyen érdekem.

A lemez egyébként jól indul: az első szám afrikai hangulatú repetitív bevezetése kicsit zavaró poliritmikájával, mindez beleolvadva egy tipikus nagyzenekari hangzásba, ebből még akármi is lehetne. Érdekes a zenekar létszáma: nyolc fő, ez már nem combo, de még nem is big band.

Redman tudatosan választotta ezt formát: a big band hangzás felé akart közelíteni, de akkora létszámmal, amely még lehetőséget ad az összes zenésznek a szólisztikus kibontakozásra is. (Ki is bontakoznak egész végig, és - mint említettem - kiválóan játszanak.) Aztán a kezdet így is marad sajnos, a lemezen található hét szerzemény (a zenekar tagjainak muzsikái váltakoznak Coleman számaival) nagyon jól kezdődik, a téma, a bevezető ígéretes és ötletes, aztán mindegyikben majdnem minden lehetséges ötletet elpuffogtatnak, aminek következtében az egyik kioltja a másikat, és fárasztóvá válik. A fokozások előre megjósolható időben érkeznek, a számok íve egyforma. Swingtől a free-ig mindent hallhatunk, sajnos legtöbbször egy számon belül is. A koncerten jelenvolt közönségnek egyébként nagyon tetszik, de ez a jó a művészetben, hogy mindenkiben más érzelmeket tud kelteni ugyanaz az előadás.

Joshua Redman Elastic Band A másik lemez egészen más. Talán kijelenthetjük, hogy ez Redman legjobb lemeze. Kicsit funky-s, kicsit groove-os, kicsit fusion, de egyikből sem merít annyit, hogy unalmassá, egysíkúvá váljon. Ez egy igazán "dögös" lemez, és tele van ötlettel, élettel.

A hangszeres játék virtuozitása nem öncélú, nem öli meg a zenét (a fúziós muzsikánál ez szerintem gyakori hiba). Az elektromos eszközök pontosan úgy és annyira kapnak szerepet, amennyire még egészséges: színesítenek, de nem telepszenek rá a hangzásra. Redman játéka különlegesen egyszerű és tiszta, futamai világosak és mégis érdekesek. Nem hideg és távolságtartó, mer "érzelmeket" fújni a hangszerbe, még a kemény, rockos alapokon is. Nem ismétli önmagát, nem akar hasonlítani, trendekhez igazodni. Játékából kihallatszik ugyan Sonny Rollins öröksége, de nem másolja "mesterét".

A lemezen főként Redman szerzeményei szerepelnek, de helyet kapott egy Led Zeppelin-sláger, (The Crunge, a kedvenc Zeppelin-lemezemről való, a Houses of The Holy-ról), méghozzá olyan interpretációban, amelyre csak azt tudom mondani: zseniális; valamint Sheryl Crow egy dala, a billentyűs, Sam Yahel egy szerzeménye, és természetesen a tenorszaxofonosok mindenkori egyik bálványának, Ornette Colemannak Lonely Woman című száma is.

Azt szokták mondani, hogy Joshua Redman meghatározó egyénisége a modern jazznek. Aki eddig ezt nem vette észre, vagy nem vett tudomást erről, most aztán már mindenképpen kénytelen lesz. Ennél a lemeznél letagadhatatlan ténnyé válik, hogy különlegesen tehetséges, eredeti muzsikust hallhatunk, tele ötlettel és lehetőséggel, aki valóban meghatározó alakja a mai jazznek. A Momentum igazi, 2005-ös amerikai jazz, és végre nem patternekre, jól bevált hatásvadász ötletekre, elcsépelt alapokra épített, nagy reklámmal beharangozott üzleti lemez, hanem igazi zene.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Nádor Terem

Giusto Kamarazenekar
koncertmester Litván Erika
vez.: Jean-François Gonzales-Hamilton

GRIEG: Holberg szvit
VICTOR KIOULAPHIDES: Summer concerto, magyarországi bemutató.
DVOŘÁK: E-dúr szerenád vonószenekarra, op. 22

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Martin Schmeding (orgona)
Új Liszt Ferenc Kamarakórus (karigazgató: Nemes László Norbert)
"Requiem – Halál és élet"
BRAHMS: Német Requiem, op. 45 – 6. Denn wir haben hie keine bleibende Statt (Robert Schaab átirata)
SZATHMÁRY ZSIGMOND: Mors et Vita
REGER: Korálfantázia a Wachet auf, ruft uns die Stimme kezdetű korálra, op. 52/2
TOURNEMIRE: Improvizáció a Victimae paschali laudes dallamára (Maurice Duruflé átirata)
DURUFLÉ: Requiem, op. 9

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Balog József (zongora)
Baltic Sea Philharmonic
Vezényel: Kristjan Järvi
GRIEG: I. Peer Gynt-szvit, op. 46
GRIEG: a-moll zongoraverseny, op. 16
STRAVINSKY: A tűzmadár (1945)
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Szabóki Tünde, Francesca Provvisionato, Balczó Péter, Cser Krisztián
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Szabó Sipos Máté)
Vezényel: Kollár Imre
A mai nap
született:
1921 • Anda Géza, zongorista († 1976)
1928 • Pernye András, zenetörténész, zenekritikus († 1980)
1944 • Agnes Baltsa, énekes
elhunyt:
1828 • Franz Schubert, zeneszerző (sz. 1797)