Zarathustra, Don Juan és a Négy Utolsó

RICHARD STRAUSS
Also Sprach Zarathustra
Don Juan
Four Last Songs
Lucia Popp
London Philharmonic Orchestra
Klaus Tennstedt
EMI Classics \"Encore\"
7243 5 86436 2 6

Ha néhány évszázad múlva létezik még a nálunk komolynak, másfelé inkább klasszikusnak nevezett zene és annak közönsége, Richard Strauss két műve, a Zarathustra, és a Négy utolsó ének valamilyen formában biztosan műsoron lesz. Rajta is van mindkettő ezen a lemezen, amely az EMI Encore sorozatának része, és arra hivatott, hogy a hipermarketben kapható, névtelenek által jegyzett, vagy lehetetlen hangminőségű felvételeknél, ha valamivel drágábban is, de az újabb, teljes árú lemezeknél azért jóval olcsóbban kínáljon megbízható színvonalú, gyakran abszolút értékű produkciókat, amelyek a nagy világcég hatalmas archívumából kerülnek elő.

Aki például Richard Strauss leghíresebb alkotásairól kíván áttekintést kapni olyan színvonalon, amely nyugodtan odahelyezhető a polcra a gyűjteménybe, forduljon ezekhez a felvételekhez. Lucia Popp eszményi előadója a Négy utolsó ének szoprán szólamának. Hangja a dalok által megkívánt teljes terjedelemben erőteljes, nem válik könnyűvé a magasságokban, és nem sötétül el a mélyekben sem, nem fizikai súlyával hatol a dalok tartalmi mélyére. Itt az elkerülhetetlen kér számon, aminek nem lehet hazudni. Ennek a négy dalnak az előadása azért is nagy feladat, mert éppen ezért csak a tökéletes előadás által valósulhat meg a mindezidáig egyetlen tökéletesnek ismert valami várásának, elkerülhetetlen közeledtének elfogadása, ennek zenei megvalósítása.

A zenekar már nem ennyire kérlelhetetlen a minőséggel szemben, a legkényesebb magas vonós állások sokszor bizonytalanok, itt-ott zavarosak. Tennstedt azért - természetesen - az összképet illetően jelentős rálátást ad a darabokra, különösen a negyedik dal, az Im Abendrot végső reménytelenségének formába öntése az, amivel zárván a lemezt abszolút hallgatnivalóvá teszi.

De nem kevésbé hatásos a lemez indítása sem, minden idők egyik legfigyelemfelkeltőbb zenekari műkezdetével, az Imígyen szóla Zarathustra bevezető ütemeivel. Itt egyébként az előadás mellett a felvétel színvonala is \"fület szúr\". Hatalmas dinamikai különbségek, amelyek nincsenek szerencsére \"lebutítva\", összepréselve, hogy az olcsó centerek is megbirkózhassanak velük.

És természetesen a Don Juan című fiatalkori szimfonikus költemény is megérdemelten foglalja el helyét a kettő között. Teljes pompájában és erejében hallhatjuk a mű minden árnyalatát itt is.

De a lényeg: egy lemez, amelyen a Négy utolsó éneknek ilyen előadása szólal meg, mindenképpen helyet érdemel még egy nem is túl válogatott gyűjteményben is.