Bejelentkezés Regisztráció

Vokális művek

Egy az Isten (Rachmaninov: Vesperás)

2005-02-22 08:14:00 -té.pé-

\"Rachmaninov: RACHMANINOV: Vesperás Op.37
Budapesti Tomkins Énekegyüttes
Vez.: Dobra János
Hungaroton - HCD 32307

Kicsit messziről kell kezdenem. Néhány éve elmentem egy templomi hangversenyre, Bach h-moll miséjét meghallgatni. Rögtön hozzáteszem: nem hitbéli, hanem esztétikai érdeklődésből. Irtózatos tömeg gyűlt össze a tavaszi-kora nyári estén. Annyian voltunk, hogy már esélyem sem volt nemhogy leülni, de még olyan helyre állni sem, ahonnan valamelyest láthattam volna az előadókat. Maradt a szűk tér, a hatalmas oszlopok, az emberek kigőzölgésének fáradt szaga. Aztán elkezdődött a Kyrie ötszólamú fúgája, és szó szerint keringett a zene a fejünk felett. Jöttek a hangok jobbról, jöttek balról, fentről, lentről, mindenhonnan. És ahogy egyik tétel a másikba folyt, ahogy megállíthatatlanná vált a zene, az ember fia arra gondolt: vallástól, hittől, világnézettől függetlenül, mégiscsak van Isten!

S amennyire istenbizonyíték volt számomra akkor és ott Bach miséje, épp\' annyira az Rachmaninov Op. 37-es Éjszakai virrasztása. Az 1915-ben néhány hét alatt készült Vesperás valódi meggyőződésből született hitvallás. Az ősi szláv nyelven készült, órányi a cappella kompozíció az esti és reggeli istentisztelet legfontosabb ősi orosz egyházi énekeit, görög és kijevi dallamait használja fel. Rachmaninov műve tiszteletben tartja a szertartások követelményeit, mégsem válik \"egyszerű\" liturgikus kompozícióvá. A harmóniák egyszerre régi és újszerű alkalmazásával, az eredeti és a vendégdallamok felhasználásának módjával, az egész nagyforma kialakításával messze túl is mutat azokon.

A Vesperás előadása talán éppen a h-moll miséhez mérhető kihívás, még egy professzionális kórus számára is. Mivel azonban a két mű zenei alapelvei homlokegyenest ellenkezők, a nehézséget is mások jelentik. A három nagy egységre osztható kompozíció többnyire homofón, azonos ritmusban mozgó szólamok alkotta hosszabb-rövidebb tételekből áll. A nehézséget az osztott szólamok, a sűrű harmóniák és a basszus szólam átlag feletti (ez esetben helyesebben: átlag alatti) mélységei jelentik.

A hagyományos négyszólamú vegyes kar 8-11 szólamra osztása, illetve a szűkfekvésű mixtúrák alkalmazása igen gyakori. S ha ez sem elég, Rachmaninov még szólistákat is alkalmaz. A hangterjedelem - mint említettem - főleg a basszus szólam irányába bővül. Míg a szoprán legmagasabb hangja talán a két vonalas \"a\", addig a gyakran akár három szólamra is felosztott basszus nem csupán az etalonnak tekintett nagy \"C\"-vel, hanem az alatta lévő kontra \"b\"-vel is meg kell, hogy küzdjön. Külön pech - vagy ha úgy tetszik, külön bravúr -, hogy az egyik ilyen \"b\"-s tételben (az ötödikben) az egész együttes kissé lecsúszik, így a tétel végén a hihetetlenül hatásos, a végtelenségbe leszálló b-moll skála már-már a-mollá oldódik, tovább nehezítve a szólam dolgát.

A Tomkins Énekegyüttes Vesperás CD-jének külön - és eléggé nem hangsúlyozható - erénye, hogy hangversenyfelvétellel állunk szemben. Nincs javítgatás, egy-egy rosszabbul sikerült tétel újraindítása, nincs pihenő, nincs spórolás az energiával, a hanggal. Hatvan perc kőkemény koncentráció. Hogy vannak intonációs bizonytalanságok? Igen, vannak. Hogy vannak ihletettebb és kevésbé \"húzós\" tételek? Igen vannak. De mindez aligha számít, ha a nagy egészet vesszük. Az alkonyati és a reggeli zsolozsma, a teremtés és a hálaadás énekei így egyben, minden különösebb trükk nélkül is hatni kezdenek a hallgatóra. S míg a lélek lassan kitisztul, a gondolatok is koncentrálódnak, és az ember rájön, hogy mindegy, miként hangzik a szó: Szláva vvisnyih Bogu, vagy Gloria in excelsis Deo. Merthogy egy az Isten.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.