vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (926)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (175)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (150)
Régizene (3621)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4886)
Verdi-felvételek (576)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Operett helyett... - Az Orfeusz az alvilágban a Magyar Színházban
Szilgyo, 2005-01-20 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2005. január 19. - Pesti Magyar Színház
OFFENBACH: Orfeusz az alvilágban
Rendező: Iglódi István
Zenei vezető: Fekete Mari
Fsz.: Auksz Éva, Tóth Sándor, Szakácsi Sándor, Dörner György, Agárdy Gábor

Már az alcímet (operett színészekre, három részben) olvasva is érezni lehetett, hogy nem szokványos nagyoperett-előadásra készül a Magyar Színház, és a színlapot, majd magát az előadást látva ez a gyanú teljességgel beigazolódott: az Orfeusz az alvilágban című Offenbach-darab előadásában szereplő művészek ugyanis - egy-két, az alábbiakban részletezésre kerülő kivételtől eltekintve - nem nagyon tudnak énekelni. Ennek megfelelően - bizonyos szempontból nagyon helyesen - változott az alkotók alapállása is: nem annyira az operettre, mint magára az egyébként nem különösebben jól megírt (ám Pozsgai Zsolt által néhol ötletesen, néhol okoskodó-aktualizáló módon átírt) prózai részekre, valamint a színház tehetséges és kevésbé jó képességű művészeinek szánt ziccerszerepekre került a hangsúly.

Ezzel nem is lenne semmi probléma, csak hát nem mindenki tud élni a neki kínált lehetőséggel; akik igen, azok helyenként örömteli pillanatokat okoznak, akik pedig nem, azok sok-sok fejfájást. Iglódi István eklektikus, a jó ízlést sok helyütt nélkülöző rendezése, a szép jelmezek és a kényszerdíszletek (amelyeknek a Soproni Petőfi Színházba is be kell férniük koprodukciós, azaz takarékossági okokból) mind azt a célt szolgálják, hogy a nézők a nagy öregek és a tehetséges, vagy annak hitt fiatalok játékán szórakozhassanak.

A jobb színészi teljesítményekhez persze szerep is szükségeltetik, így csak az tudott maradandót alkotni, akinek többé-kevésbé megírt szöveg jutott: Szakácsi Sándor például remekül hozta Jupiter főisten cseppet sem isteni, csetlő-botló, helyenként határozott, máskor a feleségétől (Császár Angela) rettegő figuráját, Dörner György pedig a keménykezű, ám nem oly kérges szívű alvilágistenből, Plútóból csinált "ellenállhatatlan", kivénhedt rockert.

Az idősebb generáció (talán nem sértés ezt írni) a tőle megszokott nagyszerű alakítást nyújtja, elsősorban Kállai Ferenc és Makay Sándor mint két kukkoló szatír - a harmadik, Avar István kissé visszafogottabb -, vagy Agárdy Gábor, aki igen szórakoztató magánszámokat farag magának Styx Jankó szerepében, minduntalan egy másik klasszikus operett, A denevér szintén harmadik felvonásbeli "kulcsfiguráját", Frosch-t juttatva eszünkbe.

A többi szereplő, így sajnos a címszerepet játszó Tóth Sándor is sokkal haloványabb, neki még a szövegmondása is csak nagy nehézségek árán érthető, mint ahogy halovány a zenei oldal is. Offenbach muzsikáját áthangszerelték és musicalesítették, az élő zenét "Fekete Mari és kisegyüttese" szolgáltatja, megbízható közepes színvonalon. Két részlet is felcsendül a szerző egy másik művéből, a Szép Helénából, számos dalbetétet kihúztak, egyszóval zavaros az egész ügy. Tetézi a bajt, hogy operett- vagy akár csak musicaljátszásra alkalmas hanggal mindössze két szereplő rendelkezik: Auksz Éva (Euridiké) és Jegercsik Csaba (Merkúr). Talán nem túlzás azt állítani, hogy zeneileg az előadás az előbbi vállain és hangszalagjain nyugszik.

A Magyar Színház legfrissebb bemutatóját látva szinte biztosnak látszik, hogy az Offenbach-rajongóknak csak a búbánat lehet osztályrésze, ám aki komolytalan, amolyan "ereszd el a hajam"-típusú, erotikus és aktuális áthallásokkal jócskán teletűzdelt zenés-táncos könnyelműsködésre vágyik, az - talán - nem is csalódik olyan nagyot.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)
1953 • Bándi János, énekművész