vissza a cimoldalra
2020-01-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1845)
Franz Schmidt (3505)
Palcsó Sándor (277)
Pantheon (2508)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3046)
Élő közvetítések (8348)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4655)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3627)
Verdi-felvételek (556)
Kolonits Klára (1154)
Operett, mint színpadi műfaj (4201)
Zenei események (1009)
Marilyn Horne (474)
Milyen zenét hallgatsz most? (25048)
Momus-játék (5769)
Ilosfalvy Róbert (874)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csak egy hangszer... - Kocsis Zoltán zongoraestje
Varga Péter, 2005-01-06 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2005.01.04. - Zeneakadémia
Mozart: C-dúr szonáta (K.330), A-dúr szonáta (K.331)
Wagner-Kocsis és Wagner-Liszt: Trisztán és Izolda - előjáték és Izolda szerelmi halála
Bartók: Két elégia
Debussy: Suite bergamasque
Schumann: 4 Novelletten

Az a közkeletű vélekedés, hogy a zongora egy hangszer, amelyen játszik - általában - egy művész. Egy koncerten a sokféleség, változatosság abból adódik, hogy ha csak egy szerző művei szerepelnek is, azok többfélék és legalább tételenként különbözőek. A jó zongoristától elvátható, hogy a különféle: gyors, lassú, intenzív, fortissimóba hajló, lágy, halk, stb. szakaszokat a zeneileg indokolható kívánalmaknak megfelelően szólaltassa meg. Minél inkább fogható a játéka a bennünk kialakult elvárásokhoz a fentieket tekintve, annál jobbnak ítéljük - még sok más paraméternek való megfelelés esetén is - az előadást.

Azért szerencsére vannak zongoristák, akik nem mindig és mindenben felelnek meg az elvárásoknak. Egy részük, mert nem képes, kisebb - jóval kisebb - részük pedig azért, mert másképp gondolkodik a dolgokról. De nem csak másképp gondolkodik: nagymértékben eltérő, de nagyon végiggondolt elképzeléseit a megszólaltatás szintjén realizálni is tudja. Őket nevezzük korszakos nagy művészeknek. Legyünk túl az egyszerű dolgokon: adott tehát, hogy a korszakos nagy művész számára nem létezik technikai nehézség.

Kocsis számára láthatólag - hallhatólag - nem létezik. Az embernek az jut eszébe, olyan, mint a gép. No, nem a szónak rosszalló értelmében, vagyis, hogy lélektelen lenne a játéka. Inkább arról van szó, hogy oda üt és akkorát, amekkorát akar. Ez még zongoraművészeti alapközhely lehetne, de ez neki minden helyzetben sikerül, nincs tehetetlenségi veszteség. Nagy forték után átmenet nélkül egy szál magányos piano hang szólal meg, egy szinte elmosódó, halk dallamra kérlelhetetlenül kemény forte következik; egy motívum hangsúlyos - hogy észrevehető legyen - indítása egy-két hang után visszakozik a neki rendelt szintre, egy fortissimo motívum hirtelen pianóba fordul, és a zárlaton megnyugszik: szó sincs arról, hogy hosszabb szakaszokon keresztül uralkodna egy-egy hangerőbéli, hangulati, karakterisztikus elem. Minden változik, forrong, az említett elemek keresztezik egymást, akár fél ütemen belül is.

Ez a Mozart-szonátákban akár túldimenzionáltsághoz is vezethetett volna, de mindent a megfelelő mértékben kaptunk. Nem volt túlsietetett tempó a C-dúr szonáta első tételében, viszont nagyon világos különbségek szólaltak meg a lassú tétel különféle hangnemű és hangvételű szakaszaiban, és a zárótétel sem viharosságával tüntetett.

Régi nagy műsorszáma Kocsisnak a Törökindulós A-dúr szonáta. Az első tétel variációinak alapját képző dallam gyorsabban szólalt meg a szokásosnál, de ez nem valamiféle öncélú sietés jegyében történt, hanem - gondolom - az Andante jelzés újabb keletű értelmezése következtében. Így viszont a leghalványabb utalás sem történt arra az érzelgősségre, amit a nem annyira maga a dallam, mint a hozzá kapcsolódó történet szokott inspirálni - tudniillik, hogy ezt a dalt Mozart anyjától hallotta gyermekkorában. Viszont ennek a felvezetésnek felelt meg - tempóban is - az első variáció. A réges-régi stúdiófelvételhez képest a változatok arányai tehát kiegyenlítettebbek lettek, az előző bekezdésben vázolt eszközök szinte határtalan gazdagodása révén karakterizáltságuk, belső tartalmi összekapcsolódásuk erősödött. Éteri dimenziókba emelkedett a kézkeresztezéses (IV.) variáció az egészen - nem csak mechanikailag - pontos tizenhatod mozgások fölött-alatt megszólaló oktávkettőzéssel. A Menuettóban a forte oktávmenetek után a piano dallamocska várakoztatás nélkül bukkant fel. Mert volt ugyan az agogikai eszközöknek is bizonyos gazdagsága, de ez az egy - a kis szünetek - végig hiányozotak: a rövidebb-hosszabb szakaszok ütésre, pontosan jöttek egymásra, és ezt éppen azért tehették, mert nem kellett idő Kocsisnak a váltáshoz, dinamikában, színárnyalatban bármire bármi következhetett.

A Wagner-átirat is régi idea: a szép idők, amikor az átírás még zenekari darabról zongorára történt Kocsisnál. A Liszt Izolda szerelmi halála parafrázisa elé logikusan kívánkozott a zenekaron ezzel együtt játszott Előjáték is. Mondani sem kell, hogy azokkal az eszközökkel, amelyek a Mozart szonáták - nem korlátai, csak - szűkebb lehetőségei között is szinte maximálisan élt, itt gyakorlatilag kötöttségek nélkül gazdálkodhatott. A nagyzenekar Wagnernál dinamikában, hangszínben mindent megjelenít, amire képes lehet, és ezt zongorán úgy eljátszani, hogy közben a hangtömeg egyszerűen fizikailag is megszólaljon, illetve az alap az, hogy egyáltalán megszólal… Egy zongorista egy hangszeren? Itt, gondolom, az is elhitte, hogy nem mindennapi előadást hall, akit a mozarti eszközök szerényebb külsődlegességei kevésbé érintettek meg.

A második rész már a par exellence zongoradarabok világába vitte a közönséget, és meg kell mondani sok előadói újdonságot itt már nem fedezhettünk fel, amellett, hogy Bartók, Debussy, Schumann darabjai az előzőekben szavakkal ügyetlenül visszaadni próbált, nem hétköznapi világba tudták emelni a hallgatóságot akkor is.

A Két elégia cím nagyigényű tételeket takar, nem kötődnek a népies kisformákhoz dallamvilágukban sem, az első, a Grave természeténél fogva kicsit visszafogottabb, itt konkrétabb zongorahangot hallottunk, amely a második műben oldódott személyesebb hangúvá, itt a Molto adagio mellett a sempre rubato is szerepel tétel megjelölésként, nyilvánvaló az ebből következő egyénibb hangvétel, amelynek alapjait Kocsis esetében nem kell külön magyarázni most, itt.

Nem mintha jelentősége lenne, de a Bartók-felvételek mellett Debussy-vel is nyert már díjat Kocsis - noha azon a lemezen pont a Suite bergamasque nem szerepel. Itt bizony a holdfény és megvilágítottjai valódi impresszionisztikus ábrázolásmódban jelentek meg, viszont a többi tétel jobban illeszkedett a barokk alapokhoz, tárgyilagosabb Debussy-hangot hallottunk.

Schumann nem tartozik a túljátszott szerzők közé Kocsis eddigi zongorista életművében, ha jól emlékszem csak a Gyermekjelenetek került egy gyerekeknek, gyerekekről szóló műveket tartalmazó albumra vagy tizenöt évvel ezelőtt. A karmesteri működésének indítékait firtató kérdésekre pedig rendre azt felei, miért játsszon - többek között - Schumannt, amikor azt például Martha Argerich is olyan jól csinálja. A nyolc Novellettéből négy csendült fel zárásként. Romantikus intenzitású, túlfűtött darabok, amelyek zenei tartalma nem feltétlenül indokolja hosszukat és a szinte állandó hangerőbéli csúcsrajáratást. Valamelyik népszerűbb nagy műre kíváncsibbak lettünk volna. Ilyen előadásban. Az előzmények után láthatólag fizikailag sem mindennapi teljesítmény volt a szinte állandóan izzó hőfokon tartott nem éppen rövid darabok megszólaltatása.

A végére maradt még némi feddés a köhögő, cukrospapírt zörgető közönségnek, egy kis mentegetőzés - ő is köhintett kettőt a második rész elején, ami némi betegségre utalt - és a bejelentés, menjünk aludni békével, miután meghallgattunk egy Chopin-mazurkát.

De azért még gondolkodhattunk is: egy ilyen koncert után másnak tűnik a világ. Több benne a rendezettség.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

KACSÓH PONGRÁC: János vitéz

15:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

"Orgonalátogatás haladóknak"
Szabó Balázs zenés orgonatörténeti sorozata/2
A romantika virtuózai – Mendelssohn, Liszt, Reger

15:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Benjamin Beilman (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Marek Janowski
BEETHOVEN: D-dúr hegedűverseny, op. 61
SCHUMANN: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61

18:00 : Budapest
Erkel Színház

MOZART: Figaro házassága

18:00 : Budapest
BMC, Koncertterem

Egri Mónika, Pertis Attila (zongora)
Méhes Csaba (pantomimművész)
"Egri & Pertis Zongoraduó: Áthallások 2. - Ha Debussy pantomimozott volna..."
MASSENET: Báli jelenetek Op.17 – részletek
- A maszkok bevonulása
- Promenád holdfényben
- 2. tánc
LUDVIG SCHYTTE: Pantomimok Op.30 – részletek
STRAVINSKY: Petruska – burleszk (1914) – 2. kép: Petruska szobája
PERCY GRAINGER: Händel in the Strand – Clog Dance (1912)
FAURÉ: Maszkok és bergamaszkok – nyitány Op.112
DEBUSSY: Játékdoboz (1913)
BIZET: Gyermekjátékok Op.22 – részletek
MILHAUD: Ökör a háztetőn – komikus balett Op.58
OFFENBACH: Kán-kán az Orfeusz az alvilágban c. vígoperából

19:00 : Budapest
Magyarországi Francia Intézet, Auditórium

Etienne Rolin, Ifj. Kurtág György

"Átlátszó Hang újzenei fesztivál"
Concerto for electronics and soundpai

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Benjamin Beilman (hegedű)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Marek Janowski
BEETHOVEN: D-dúr hegedűverseny, op. 61
SCHUMANN: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61
19:00 : Veszprém
Hangvilla

Mendelssohn Kamarazenekar
BIBER: Battalia (A csata) „Sonata di marche”
BEETHOVEN: c-moll vonósötös, op. 104 (a szerző átirata a c-moll op. 1, No. 3 zongorás trióból)
SOSZTAKOVICS: Kamaraszimfónia op. 110a (Rudolf Barshai átirata a 8. vonósnégyesből)
A mai nap
történt:
1853 • A trubadúr bemutatója (Róma)
született:
1909 • Hans Hotter, énekes († 2003)
1955 • Simon Rattle, karmester
elhunyt:
1576 • Hans Sachs, mesterdalnok (sz. 1494)
1972 • Michael Rabin, hegedűs (sz. 1931)