vissza a cimoldalra
2020-01-18
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11463)
A csapos közbeszól (95)

Verdi-felvételek (556)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (3045)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4653)
Kolonits Klára (1154)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3625)
Pantheon (2507)
Élő közvetítések (8347)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1844)
Franz Schmidt (3504)
Operett, mint színpadi műfaj (4201)
Zenei események (1009)
Marilyn Horne (474)
Milyen zenét hallgatsz most? (25048)
Momus-játék (5769)
Ilosfalvy Róbert (874)
Fanyalgások és Nyavalygások… avagy virtuális siránkozó elégedetleneknek (196)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Finalmente... - Tosca az Erkelben
kalahari, 2004-12-20 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2004. december 18. - Erkel Színház
PUCCINI: Tosca
Floria Tosca: Pelle Erzsébet
Mario Cavaradossi: Kelen Péter
Báró Scarpia: Tóth János
Cesare Angelotti: Fried Péter
Sekrestyés: Lózsy-Bíró János
Spoletta: Pataki Antal
Sciarrone: Andrássy Frigyes
Börtönőr: Tóth Zoltán
Vez.: Kesselyák Gergely

Végül ez lett belőle. Az évad egyik legerősebbnek induló előadása több rendbeli szereplőváltozáson is átesett, míg végül felment a függöny. Csak egy dolog volt biztos: a zene Puccinié, így - történjék bármi a színpadon -, ha az árokban rendben mennek a dolgok, akkor ismét az olasz mester győzött.

A Kesselyák Gergely által irányított zenekar frissen, dinamikusan szólt, és - különösen az első felvonásban - nem spórolt a fortékkal, egy helyütt még Fried Péter magvas basszusát is elnyomta. De ennek a zenének a fortéknál szólnia kell, akkor éri el a kívánt hatást, a Maestro így találta ki. A Te Deumhoz például olyan baritont képzelt el, aki megbirkózik a dübörgő zenekarral is. Tehát nem a ma esti Scarpiát.

A kisebb szerepekben először Fried Péter Angelottiját élvezhettük, majd színre lépett a sekrestyés, Lózsy-Bíró János személyében. Ez már egy jóval több játéklehetőséget kínáló karakterszerep, az énekes élt is vele, és vokálisan is kielégítően oldotta meg a feladatot.

Készséggel elismerem, hogy Scarpiára érzékenyebb vagyok, mint bármely más operahősre; még lemezen is ritkán találok olyat, amely maradéktalanul tetszene. Ezzel együtt is: Tóth János mai alakítása még csak meg sem közelítette az elfogadhatóság határát. Azonban a közönség reakciója nyilvánvalóvá tette: a kimondottan csúnya hangszínen megvalósított, artikulálatlan hangképzést is lehet éneklésnek gondolni. Jómagam nem tartom annak, ezért erre nem is vesztegetnék több szót. Sajnos, ezúttal az énekes (általam is) sokat méltatott színészi játéka is hagyott némi kívánnivalót maga után. Az első felvonás végi sajátos mutatványt nehezen tudnám értelmezni. (Talán a saját szívét készült kitépni?) A második felvonás elején - teljesen inadekvát módon - dühösen öntötte ki pohara tartalmát, miközben úgy tudta, minden a legjobb úton halad, majd később vámpírként vetette magát Toscára, szintén kuncogásra késztetve a nézőt, ami nyilvánvalóan ellentétben áll a szerző eredeti szándékával és a szituáció drámaiságával.

Pelle Erzsébet előadásában Tosca szoprán szólamát némiképp alt hangra átdolgozva hallhattuk. Ki-ki abból dolgozik ugye, amije van. Márpedig az énekesnő hangja valóban szépen szól az alsó- és középregiszterben. Próbálkozása ezért meglepően sikeres: Toscáját lehet szeretni. A hangi hiányosságok ellenére is, mert ezeket érdemi színészi játékkal egészíti ki. Vannak szép pillanatai, vokálisan különösen a második felvonásban, de az első felvonás szerelmi kettőse (féltékenységi jelenete) is kifejezetten szórakoztató. Persze ehhez már szükség van Kelen Péterre is. Tosca imáját a lehetőségekhez képest igen jól hozza, de ezután a harmadik felvonásra érezhetően elfárad, ám csak hangban: az ugrás jelesre sikerül.

Kelen Péter az a Cavaradossi, akinek a fellépésére akkor is elmegyek, ha a többi szerepet a portásra és az ügyelőre osztják. Mert azon kevesek egyike, akik szálegyedül is elviszik az előadást. Hogy a hosszú másodpercekig kitartott, kristálytiszta hangokért kell-e szeretni? Vagy a természetes, fesztelen színpadi mozgásért, játékért? Ahogy megtölti a hangját szenvedéllyel, vagy éppen humorral? Vagy mindezekért együtt? Vagy a Vittoria! kiáltásért, amit számomra egyetlen lemezfelvétel sem tudott még így visszaadni? Mind sótlan, unalmas (legyen mégoly tökéletes is énektechnikailag), ebben az élő előadásban minden benne van: Cavaradossi egész élete, mindaz, amit valaha érzett, gondolt. Hogy mellesleg a csillár is beleremeg, olyan erővel szólaltatja meg? Az már csak velejárója az aprólékosan kidolgozott alakításnak, amely előadásról előadásra változik.

Várjuk a következő előadást januárban. És ha az ügyelő mégsem érne rá, talán beugrik Lukács Gyöngyi - finalmente...

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Klaudia Tandl (ének), Niall Kinsella (zongora)
SCHUBERT: Die Männer sind méchant, D. 866/3
SCHUBERT: Die junge Nonne, D. 828
SCHUBERT: Des Mädchens Klage, D. 191
SCHUBERT: Heidenröslein, D. 257
SCHUBERT: Suleika I, D. 720
SCHUBERT: Suleika II, D. 717
SCHUBERT: Kennst du das Land, D. 321
SCHUBERT: Heiss mich nicht reden, D. 877/2
SCHUBERT: So lasst mich scheinen, D. 877/3
SCHUBERT: Nur wer die Sehnsucht kennt, D. 877/4
SCHUBERT: Der Fischer, D. 225
SCHUBERT: Du liebst mich nicht, D. 756
SCHUBERT: Thekla, D. 595
SCHUBERT: Der Jüngling an der Quelle, D. 300
SCHUBERT: Luisens Antwort, D. 319
SCHUBERT: Der König in Thule, D. 367
SCHUBERT: Gretchen am Spinnrade, D. 118
SCHUBERT: Gretchens Bitte, D. 564

11:00 : Budapest
Erkel Színház

KACSÓH PONGRÁC: János vitéz

18:00 : Budapest
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbaterme

"Próbatermi vendégség"
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar művészeinek kamarakoncertje
BRUCKNER: F-dúr vonósötös - Adagio
CSAJKOVSZKIJ: Románcok, op. 47 (részletek)
MOZART: e-moll szonáta hegedűre és zongorára, K. 304
DOHNÁNYI: Szextett

18:00 : Budapest
Bartók Emlékház

Kállai Ernő (hegedű), Varga István (cselló), Csalog Gábor (zongora)
"Beethoven összes zongoratriója 3"
BEETHOVEN: c-moll trió, op. 1/3
BEETHOVEN: B-dúr („Erzherzog”) trió, op. 97

19:00 : Budapest
Erkel Színház

ADAM: Giselle

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Charlotte Saluste-Bridoux (hegedű)
Concerto Budapest
Vezényel: Rácz Zoltán
DUKAS: La péri
BERNSTEIN: Szerenád
MUSZORGSZKIJ-RAVEL: Egy kiállítás képei
19:00 : Szeged
Nemzeti Színház

MOZART: Cosi fan tutte
A mai nap
született:
1835 • Cezar Antonovics Kjui, zeneszerző († 1918)
1841 • Emmanuel Chabrier, zeneszerző († 1894)
1907 • Ferencsik János, karmester († 1984)
1943 • Lencsés Lajos oboaművész