A középkorban, a gregorián dominanciájának idején igen ritka eseménynek számított, hogy a jiddis zene hatással legyen az európai műzenére. Mégis volt rá példa, mégpedig egy - a mai napig méltán emlegetett - kitűnő csehországi születésű szerzőnek, Gólemnek köszönhetően.

Gólemet egy amúgy rendkívüli tehetséggel megáldott prágai komponista és zenepedagógus, Lőw indította útjára. Sajnos, a - már Gólem pályakezdése idején is igen idős - mester elméje később meglehetősen elfáradt, olyannyira, hogy betegesen hajtogatni kezdte: "Gólemet én teremtettem".

Tény, hogy a mester különös képességekkel rendelkezett. Gólem pályafutását is a prágai strandon, a Moldva partján álmodta meg, midőn homokból kiformált egy embert, és elképzelte, hogy ez majd óriási zeneszerző lesz. Mindenesetre mire az ifjú tanítvány bekopogott hozzá, ő már készen várta.

Gólem először figyelmesen hallgatta mesterét, itta minden szavát, hallgatta énekét. Lőw mestert hamar idegesíteni is kezdte, hogy tanítványa nem ismétli vissza a szolfézsgyakorlatokat és a zeneszerzésleckéket, csak néz, néz. Meg volt győződve a fiatalember varázslatos képességéről, csak azt nem tudta, hogyan piszkálja ki belőle a tehetséget.

De nem hiába volt olyan messze földön híres zenepedagógus. A következőt mondta a csillogó szemű gyereknek: "Játsszuk azt, hogy én a homlokodra írok egy varázsigét, és te megszólalsz". A gyerek egy szót sem szólt, nézett mereven előre, de Lőw a hallgatást beleegyezésnek vette. A gyerek homlokára írta az igét - és lássatok csodát!

Az ifjú tanítvány tehetsége leginkább abban nyilvánult meg, hogy szokatlanul gyorsan fejlődött. Tehetsége perceken belül akkorára nőtt, hogy már nem is fért el Lőw házában. Akkor Gólem azt mondta: "Megyek, tanulmányozom a jiddis zenét" - azzal döngő léptein elindult körbe Prága zsidónegyedében.

A környék jóravaló lakói szívesen megmutatták volna Gólemnek a jiddis zenét, de erre csak az első néhány percben kerülhetett sor, mert az egyre nagyobb tehetség aztán mindent letaposott, ami az útjába került. Lőw igyekezett letörölni Gólem homlokáról az igét, de az ő tehetsége olyan magasra már nem ért fel. És hiába is kiabált a környéken pusztító fiú után, hogy "csak játszásiból mondtam", amaz folytatta útját.

Gólem ott fent, a magasban azt gondolta: "A jiddis zenét már hallottam, most megyek, és hatást gyakorolok a gregorián dominanciájú európai műzenére". Remekbe szabott kompozícióit azonban a kor közönsége még nem tudta értékelni. Gólem túl nagy zsenijét inkább károsnak ítélték meg, mint csodálatosnak, és mindent elkövettek, hogy leterítsék a kibontakozó tehetséget.

A Moldva-parti strandon, ahová Gólem végül lehanyatlott, Lőw gyorsan letörölte homlokáról a varázsigét, és azt mondta: "Hármas alá, de csak azért, mert az elején jól énekelted a példagyakorlatokat".

Bizony, a kortársak nem sokat tudtak kezdeni Gólem nagyságával. Híre azonban hamarosan elhagyta a negyed falait, az európai műzene felfedezte kiváló darabjait, és ma már gólemes pólót is lehet kapni jó drágán Prága utcáin. Meg nálam, csak maguknak, csak most féláron, ha írnak a polo@golem.com mail-címre.