vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (920)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Régizene (3615)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (148)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)
Gaetano Donizetti (973)
Gregor József emléke (182)
Barokk zene (491)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Hangkavalkád Óbudán
kalahari, 2004-12-08 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2004. december 6. - Óbudai Társaskör
Operamesék hangokra - A szoprán
Km.: Bátori Éva, Kertesi Ingrid, Keszei Bori, Clementis Tamás, Kovácsházi István - ének
Harazdy Miklós - zongora
Baranyi Ferenc - szerkesztő, műsorvezető

Az elfogulatlan, objektív (vagy legalább annak tűnő) recenziók oltárán felesküdve most itt állok kivont karddal, pardon: kihegyezett ceruzával, na jó: billentyűzettel - és nem tudom, mit is írhatnék.

Egyáltalán: lehet-e egy ilyen este után objektívnek lenni? Lehet, hogyne lehetne. Kérdés, hogy van-e értelme, mert ha most jól vagy kevésbé jól sikerült hangok után kutatnék az emlékezetemben, esetleg közben striguláztam volna, hogy ki hol rontott, hol remekelt, akkor ezt leírhatnám, de a világon semmit nem mondanék a hangulatról, magáról az estéről.

Mert volt itt minden, a Mikulás-napi meglepetéstől a névnapi köszöntőig, de a lényeg az volt, hogy a színpadon néhányan jól érezték magukat, a nézőtéren pedig jóval többen érezték nagyon jól magukat.

A műsor persze megint eltért az előzetesen meghirdetettől, de a vissza-visszatérő közönség már tudja: az összeállítás a ráérő művészek viszonylatában módosulhat - és szokott is.

Most már erős a gyanúm, hogy ezúttal a művészek egyéni kívánságai is szerepet játszottak a műsor-összeállításban, hiszen a korábbi sorozattal szemben, ahol tematizálták az egyes estéket, most nem volt semmilyen megkötés. A szoprán hangfaj kiemelése pusztán annyit jelentett, hogy a fellépők és a műsorszámok között is többségben volt ez a hangtípus, és nyilván ugyanígy lesz később, a többi hangfaj esetében is.

Volt tehát három szopránunk, akik egyenként bármit énekelhettek, kettősöket pedig értelemszerűen a tenorral vagy a baritonnal tudtak előadni. Különösebb szervezés nélkül, pusztán a fellépők repertoárja alapján könnyű volt olyan műsort összeállítani, melyben Mozart és belcanto éppúgy szerepelt, mint Verdi, Csajkovszkij, vagy éppen Janacek.

Tetszik az ötlet. Gondolják el: mindenki azt énekel, amit akar, következésképpen azt választja, amit szeret, és amit szeret, azt általában jól is énekli. Ezek után: sikerülhetett volna rosszul az este?

Kezdem Bátori Évával, akinek választását a legmarkánsabbnak éreztem. Ma este a szláv vonal mellett döntött, talán éppen ezek a kedvenc szerepei: Jenufa és Liza. Azon kívül, hogy olyan volt, mint mindig: kiváló, csak egy dolgot tennék még hozzá. Az énekesnő tud valamit, amit kevesen: teljesen átlényegülni a színpadon. Csak Jenufát/Lizát láttuk, nem kellett hozzá se díszlet, se jelmez. Partnerem, aki nem ismerte az operát, pontosan megérezte Jenufa áriájában - a zene és Bátori Éva előadása nyomán - a tragikumot és a szenvedést.

Másért lehet szeretni Kertesi Ingridet. Itt aztán végképp nem tudok elfogulatlan lenni: ennél finomabb, lágyabb hangot még nem hallottam. Ez már nem is éneklés: csoda. Legyen szó Zerlináról, Gildáról, vagy éppen Oscarról - egyként lenyűgöző.
Ide is csak egy megjegyzés: Kertesi Ingrid betegen énekelt, bár, ha nem mondja, senkinek nem tűnik fel. Partnerem véleménye: ha így tud betegen, akkor milyen lehet egészségesen? Reméljük, hamarosan ismét hallhatjuk.

Meglepetésként érkezett Keszei Bori, hogy énekeljen egyet, mielőtt Bécsbe utazik. Azt hiszem, nem én leszek az, aki megítéli az énekesnő fejlődését a korábbi évekhez képest, mert nincs igazán összehasonlítási alapom. Legutóbb Gilda-áriát hallottam vele, most Norináját, Júliáját tudnám kiemelni. A mai részletekből kiderült, hogy otthon érzi magát a szerepeiben, szép hang, fiatal tehetség, reméljük, töretlenül halad előre a pályáján, és nem csak Bécsben, néha itthon is láthatjuk majd.

Hasonlóképp állok Clementis Tamással, akit eddig csak kisebb szerepekben láthattam. Azon gondolkodom, mihez is illene a hangja, miben tudnám elképzelni? Don Giovannihoz kicsit mélynek érzem, bár lehet, hogy csak szokni kell. Az Ernani-áriát nyilván kedveli, és csemegének sem volt rossz, ritkán kerül elő. Az operettrészlet a Cigánybáróból jól sikerült zárószám lett, ezután már tényleg csak a Brindisi maradhatott hátra. Kivételesen indokolt lett volna a pezsgőzés: a zongoristát köszöntötték névnapja alkalmából.

Kovácsházi Istvánról már nem tudok újat írni. Az elmúlt egy évben éppen tucatszor írtam egy-egy szerepléséről - lehet mondani, hogy nyomon követtem a fejlődését. Egyértelműen fejlődésről beszélhetünk, és nagyon izgalmas szinte pillanatról pillanatra látni, ahogyan egy hang változik, egyre erőteljesebb, súlyosabb szerepeket abszolvál: birtokba veszi az olasz romantikát is. Ma este játszott, lubickolt a szerepeiben, ezernyi színnel a hangjában - ilyenkor még a legszőrösebb szívű kritikus (amilyen sosem voltam) sem strigulázhat. Két Verdi-szerepben láthattuk: a Rigolettóból a herceg második felvonásbeli áriáját énekelte (jó választás volt a harmadik felvonásbeli helyett - slágerszámokból így is volt elég az este folyamán), Alfréd bőrébe pedig a Traviata kettősében bújt.

Ha mindenáron koncepciót akarunk keresni az összeállításban, akkor ismét azt mondhatjuk: Baranyi Ferenc ügyel arra, hogy a népszerű sikerszámok mellett kuriózumok, vagy ritkábban hallható részletek is bekerüljenek a műsorba.
A recept a következő: vegyünk néhány jó énekest. Bízzuk rájuk, hogy mit énekelnek, majd dőljünk hátra, és élvezzük az estét. Ha ebben a szellemben folytatódik a sorozat, akkor a következő alkalommal (januárban) is érdemes lesz elmenni, amikor a bariton lesz a középpontban.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)