Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Az ifjabb generáció Macbethje

2004-12-08 00:13:00 DK

2004. december 4.
Magyar Állami Operaház
VERDI: Macbeth

Macbeth: Kálmándi Mihály
Banquo: Bretz Gábor
Lady Macbeth: Kirkósa Orsolya
Macduff: Kovácsházi István
Malcolm: Daróczi Tamás
Udvarhölgy: Szepessy Beáta
Orvos: Cserhalmi Ferenc
Gyilkos: Fenyvesi Attila
Első jelenés: Dobos Sándor
Második jelenés: Szabó M. Krisztina
Harmadik jelenés: Sas Péter
Macbeth szolgája: Kárpáti Kohl Tamás
Hírnök: Farkas Gábor
Vez.: Medveczky Ádám

Késünk. De igazából csak azért, mert a ruhatárnál iszonyatos sor áll. A pult mögötti hölgy kedvesen megköszöni a türelmet - angolul. Jó hír, valaki a turistákra is gondol. Van belőlük bőven. Egy például a helyünkön - az irányítást egyébként rendszerint agresszívan kézben tartó jegyszedő néni sehol, sötétség beáll, mi meg csak állunk. Aztán mégis a helyükre kerülnek a dolgok, meg mi is. A karosszékek recsegnek-ropognak, lassan mindenki megtalálja a kényelmes pozitúrát, köhécs és krahács a nyitány alatt/helyett. A boszorkányok még tétovák, tengenek-lengenek, az egész annyira titokzatos így önmagában, hogy nem is érdekel. Hovatovább akkor sem, amikor jóslatukkal meglepik Banquót és Macbeth-et, de a kettősnél már megmoccan valami. Aztán jön a Lady (mióta mossa fel a padlót egy nemes hölgy? - itt valami átvitt értelem lesz!), a szem már csillog, hát lássuk, mi lesz ebből?!

El is értünk a lényeghez. A szombati előadáson két \"újonc\" állt be a több mint két éve futó darabba, egyébként túl sok dolog nem változott a többi szereplőt tekintve: Malcolm ebben a szereposztásban is édeskevés, az udvarhölgy pedig alig nő túl statiszta mivoltán… Az előadásról már szó volt a Café Momus \"hasábjain\", inkább foglalkozzunk a fiatalokkal!

Banquóként Bretz Gábor, Lady Macbeth szerepében pedig Kirkósa Orsolya mutatta meg, mit tud. Örülnünk kell, hogy van két fiatal, akik ilyen szinten, ilyen magabiztossággal lépnek színpadra, énekelnek, játszanak, éreznek. Szomorú viszont, hogy a szép, sötét tónusú basszbaritonra kell osztani egy egyébként basszus szólamot. A szinte pályakezdő Bretz nagyon nem is küzd, megy ez neki, de nem úgy hangzik, mintha egy ereje teljében lévő Kováts Kolos lenne, és ez nem csak az ő hibája. Fiatal még, hangja is \"friss\", néhol még csiszolatlan, de bátor, megnyerő.

Be kell vallanom, Kirkósa Orsolya produkciójára előítéletekkel telve készültem. Éppen ezért talán nagyobb hatást gyakorolt, mintha \"kiürített\" fejjel érkeztem volna. Persze még nem ér fel a csodált Lukács Gyöngyihez, de benne van a lehetőség. Például, ha nem csupán pianókra és fortékra, fortissimókra ragadtatja magát, hanem érzékeny átmeneteket is tud nyújtani, vagy ha a gyöngyözőnek induló futamok az alsó lágéban sem válnak kényszeressé, erőszakossá, s esetleg tovább bírja a pszichikai nyomást, amit a Lady megformálása okoz.

Nem mondhatom, hogy nincs jobb szereposztás. De azt sem, hogy ők ne feleltek volna meg, hiszen velük, miattuk is sikeres az előadás.

Már csak azt nem értem, miért vágja hozzá a művésznőhöz az árokba hullott csokrokat a zenekar… Mondjuk úgy, hogy nem illik. S hogy teljes legyen a kép, a hiányolt jegyszedő néni is befutott a végére. A folyosóról finoman szólva durva hangnemben tessékelte ki a népet. Még szerencse, hogy ő nem tud angolul…






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.