vissza a cimoldalra
2019-03-19
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61558)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2317)
Társművészetek (1297)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4257)
Milyen zenét hallgatsz most? (25009)
Haladjunk tovább... (230)
Kedvenc előadók (2833)
Momus társalgó (6353)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11322)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4462)
Pantheon (2326)
Balett-, és Táncművészet (5703)
Kossuth-díj (1424)
Giuseppe Verdi (1388)
László Margit (158)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3179)
Operett, mint színpadi műfaj (3865)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1612)
Franz Schmidt (3294)
Élő közvetítések (7777)
Kocsis Zoltán (661)
Opernglas, avagy operai távcső... (20204)
Miklósa Erika (1230)
A díjakról általában (1056)
Renée Fleming (1005)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Józsefváros mélyén - Nemecsek Ernő
- kegy -, 2004-12-03 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Józsefváros mélyén - Nemecsek Ernő Az udvari zeneszerzés legnagyobb magyar mestere. Nem csoda, hiszen az egész életét udvarokban töltötte, ha éppen nem volt a grundon.

Szegény szabó szülők gyermekeként látta meg a lichthof világát a Józsefvárosban, a Pál utcában. Szüleinek az a benyomása támadt, hogy az egész élet egy elszabott valami, amit nem áll módjukban kiigazítani, de arra azért ügyeltek, hogy a gyereknek mindig jusson egy-egy csésze forró csokoládé.

Nemecsek Ernő egyke gyermek volt. Egyedül téblábolt a szobában, egyedül unatkozott, egyedül keresett vigaszt egyedüllétére az udvar magányában. Elég nehezen tanult meg saját magának tizenegyeseket lőni, de sikerült. Bár az is igaz, hogy mindvégig sokkal jobban védett annál, minthogy gólt lőhessen. Egyszer majdnem sikerült, de akkor a Palicsnénak kellett a poroló.

Tulajdonképpen Palicsnénak köszönhető, hogy megszületett Nemecsek zeneművészete. Ernő ugyanis ekkor döbbent rá, hogy nem rugdalhat élete végéig tizenegyeseket. Először a múzeumkertbe sietett, de onnan a Pásztor-fiúk kigolyózták. Ezt az epizódot később meg is írta, n című, önéletrajzi ihletésű művében.

A múzeumkertből a Füvészkertbe igyekezett (figyeljük meg, hogy a művész e korszakában a fás-ligetes helyekhez vonzódott!), de ott hidegzuhanyként érte a Vörös Ingesek nevű műkedvelői kör teljes közönye. Meg is fázott szegény Ernő.

Nemecsek eztán a grundon kötött ki, arra számítván, hogy a Pál utcai fiatalokból összeverődő diákközönség majd kíváncsi lesz az ő művészetére. Ám a tragikus tapasztalat szerint a pöffeszkedő ál-intellektuelek másra sem használták őt, minthogy naphosszat bokázzon a többiek előtt. Elege lett.

A kudarcélményektől egészen belázasodott, ágynak dőlt, és naphosszat ki sem mozdult a szobából. Édesanyja hiába biztatta, hogy menjen, rúgjon tizenegyeseket magának, vagy ha az jobban szórakoztatja, akkor védje a saját tizenegyeseit: Ernő hajthatatlan maradt. Fokozódó betegsége közepette más nem érdekelte, csak hogy megkomponálja műveit, amelyeket lázban hánykolódva az udvar számára énekelt el.

Először az n című darabbal végzett, ez kívánkozott ki belőle leginkább. Másodiknak a Fák, virágok, víz című dal hagyta el ajkait, s ezt követően Az úr az én Pásztorom című művet köhögte bele a világba - pontosabban a nyitott ablakon át az udvarba. Még délután végzett a Még egy grundot mindenkinek! és a Yozsefváros című mestermunkával. Estére úgy elhatalmasodott rajta a betegség, hogy kijelentette: "én nem akarok debreceni diák lenni", de édesapja óva intette: ez a mondás már le van foglalva másnak.

Egészen későn ellátogattak hozzá a Pásztor-fiúk, akik semmi értelmeset nem tudtak mondani, ráadásul a forró csokoládét sem fogadták el, úgyhogy pocsékba ment az egész.

Nemecsek Ernő fiatalon, élete teljében, alkotói pályája csúcsán hagyta el ezt a világot. Palicsné ma is emlegeti, ha kiviszi porolni a szőnyegeket.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Kitagawa Chisa (hegedű), Szabadi Vilmos (hegedű), Taraszova Brigitta (zongora)
PROKOFJEV: C-dúr szonáta két hegedűre, op. 56
BARTÓK: 1. rapszódia, BB 94a
BEETHOVEN: 1. (D-dúr) hegedű-zongora szonáta, op. 12/1

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Amadinda Ütőegyüttes: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán
Joó Szabolcs (ütőhangszerek)
A Zeneakadémia és a Bartók Konzi ütőhangszeres hallgatói: Haász Tímea, Hencz Kornél, Láposi Dániel, Siptár Bence
Bereczki Klaudia, Bolyki Sára, Soós Zsófia (ének), Siklósi Kristóf (piccolo)
STEVE REICH: Drumming

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Nyikolaj Luganszkij (zongora)
DEBUSSY: Bergamaszk szvit
DEBUSSY: A boldog sziget
DEBUSSY: Két arabeszk
SZKRJABIN: 2. (gisz-moll) zongoraszonáta, op. 19 („Sonate-fantasie”)
SZKRJABIN: Prelűdök – részletek
SZKRJABIN: 3. (fisz-moll) zongoraszonáta, op. 23

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Iveta Apkalna (orgona)
Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara
vezényel: Mariss Jansons
BERLIOZ: Római karnevál - nyitány, op. 9
POULENC: g-moll orgonaverseny
SAINT-SAËNS: III. (c-moll, „Orgona”) szimfónia, op. 78

19:30 : Budapest
Duna Palota

Zhang Zhong Shi (zongora)
Chopin és Liszt művei
A mai nap
történt:
1859 • A Faust bemutatója (Párizs)
született:
1873 • Max Reger, zeneszerző († 1916)
1917 • Dinu Lipatti, zongorista († 1950)