vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (925)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (175)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (150)
Régizene (3621)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4886)
Verdi-felvételek (576)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

"Da" - A Fesztiválzenekar és Rozsgyesztvenszkij
Dauner Nagy István, 2004-11-23 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2004. november 21. - Zeneakadémia

Budapesti Fesztiválzenekar
Alexandr Rozsgyesztvenszkij (hegedű)
vez.: Gennagyij Rozsgyesztvenszkij
BARTÓK: II második szvit, Op.4
DOHNÁNYI: II. c-moll hegedűverseny, Op.43
PROKOFJEV: Szkíta-szvit, Op.20

Rozsgyesztvenszkij diszkográfiája ijesztően hosszú. Széles nagyvilágban rengeteg felvétele jelent meg, de aki zenélését élő koncerten még nem látta, nem hallotta, nem tapasztalta meg, az nem ismerheti.

A profi sakkozókkal szokott előfordulni, hogy fejlődésük függvényében szépen lassan elhanyagolják a legegyszerűbb megnyitásokat. Túl kézenfekvőek, és az amatőr is többtucatnyi védelmet ismer ellenük. Aztán az aggastyán, világbajnok nagymester - ha megéri - szépen lassan elkezd visszatérni hozzájuk, és kezében a legközönségesebb, legprimitívebb lépéskombinációk is új értelmet nyernek.

Kézzel nem dirigáló karmestert, mozdulataival takarékoskodó hipnotizőrt, kényszerítő akaraterejét szemmelveréssel bizonyító titánt már láttunk.

Rozsgyesztvenszkij sem csinál semmit, és mégis más. Nagyon más. Ha leengedett kézzel rámosolyog a vonóskarra, az nem hatásvadászat. Ha egyszer ott nincs szükség másra. Éppen csak rebben a pálca, és mellényzseb-magasságban felemelt mutatóujj ösztökéli újabb rohamra a rezeket. Nem tolakszik, mégis uralkodik minden és mindenki felett.

Az így keletkező zene nem sistergő, és nem elementáris. Másképpen grandiózus. Nem hat karcos élességgel. Nem tukmálja rád, egyszerűen csak felmutatja a ragyogó igazságot.

- Nagyszerű az öreg - mondja a feleségem a szünetben, - de azért megnézném, hogy ugyanezt meg tudná-e csinálni egy "akármilyen" zenekarral.

Nyilvánvalóan nem. A basszusklarinét szólót emeljem ki? Vagy az első gordonkást? (Az ő "tért ölelő" szólói máskor is föltűntek.) Nem, a Fesztiválzenekar muzsikusait most nem hangszeres felkészültségük minősíti, az máskor is kiváló, mondhatni megszoktuk. Ami most feltűnik, az inkább az érzékenység.

A műsor viszonylag ritkán, vagy éppen sosem hallott művekből áll, releváció mindegyik.

A Bartók-mű szembeszökően zsenge, fiatalkori alkotás. A zenekari hangzás még Richard Straussra emlékeztet, de egy-egy ötletben már benne van a hasonlíthatatlan Bartók. Szeretnivalóan friss, de még nem olyan "lényegretörő", mint a későbbiek. Az egész pálya munkásságának ismeretében rendkívül tanulságos darab.

És a Dohnányi? Felfedezni való hegedűverseny. Szerencsére az utóbbi néhány évben megtörni látszik a jég, de Dohnányi művei még mindig nincsenek a “helyükön”. Érdekes hangszerelési ötlet egy darab szólistát szembeállítani az egyébként hegedűk nélküli, a pódiumnak csak a felét elfoglaló szimfonikus nagyzenekarral, de - nem utolsósorban a zenekar már említett érzékenységének köszönhetően - működik ez is, egyensúlyban van minden.

Alexandr, az ifjabbik Rozsgyesztvenszkij kiváló hegedűs, de minden magabiztos virtuozitása mellett is ő volt a szűk keresztmetszet a koncerten. Az intonáció határon belüli, de nem makulátlan. Ez önmagában lényegtelen, számomra nagyobb súllyal esett latba hűvössége, leereszkedő távolságtartása. Mindvégig az volt az érzésem, hogy érzelmileg kívül maradt.

Nem úgy, mint apja a Szkíta-szvitben.

Igazi marcato, igazi Prokofjev. Az andantino is baltával faragott, szögletes zene, és én nagyon élvezem. Sose hallottam korábban (kivéve természetesen az Emerson által idézett részletet). Szélsőséges hangözön, napfelkelte és szimfónia-áradat. Rozsgyesztvenszkij is itt van igazán elemében.

Lehet, hogy számára is igazi, mindhalálig emlékezetes koncert volt a mai?

Lehet, hogy nem erre válaszolt, de a leintés utáni másodpercnyi csendben jól hallhatóan mondja: "Da!"

A közönségben derültség, és helyeslés. Ennyit mindenki tud oroszul, én pedig - kis költői szabadsággal - le is fordítom magamnak: "Ez igen!"

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)
1953 • Bándi János, énekművész