vissza a cimoldalra
2019-01-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4189)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (61446)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2285)
Társművészetek (1286)
Haladjunk tovább... (218)
Kedvenc felvételek (150)
Kedvenc előadók (2832)
Milyen zenét hallgatsz most? (25007)
Momus társalgó (6349)
Kedvenc művek (143)

Olvasói levelek (11308)
A csapos közbeszól (95)

Kiss B. Atilla (195)
Lehár Ferenc (657)
Opernglas, avagy operai távcső... (20171)
Élő közvetítések (7683)
Jonas Kaufmann (2348)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (963)
Bánk bán (2971)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3087)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1572)
Franz Schmidt (3263)
Operett, mint színpadi műfaj (3806)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2650)
Rost Andrea (2039)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4421)
A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (1254)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (594)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A verő páros - Csínom Palkó és Csínom Jankó
- kegy -, 2004-11-19 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Nagy zeneszerzők - Csínom Palkó és Csínom Jankó Kuruc ingoványok zsongító mélye, erdők-berkek labancgyötrő hűvöse, csikóbőrös kulacsocskák karcsú szája zengte dalaikat, amelyeket aztán bugák Jakabjai, tenkesek kapitányai adtak pödört bajszos ajakról pödört bajszos ajakra. Mégis oly keveset tudunk a két honfiról, Csínom Palkóról és Csínom Jankóról, akik egyszerre hódoltak Marsnak és a Apollónak, akik lóháton nyargalás és fokoslengetés közben is úgy ontották magukból a szebbnél szebb dalokat, mint... De hisz erre hasonlat sincs!

Ha kortárs életrajzírójuk, Kucugh Balázs afféle szorgos Eckermannként fel nem jegyez mindent, ami e rendkívüli alkotópárossal történt, ma alig tudnánk a fiúkról valamit. Így azonban egész bizonyos, hogy testvéreknek születtek, mivel azonos volt az édesanyjuk és - az édesanyjuk bevallása szerint - az édesapjuk is. Tudjuk továbbá, hogy csontos volt a kalabérjuk, de erre csak később derült fény.

Palkó és Jankó annyira hasonlított egymásra, hogy szüleik sem igen tudták, melyikük melyik. Tulajdonképpen mindegy is volt. Ha valamelyik rossz fát tett a tűzre, szájon vágták azt, amelyik előbb szembe jött, a gyerekek pedig megvitatták a dolgot maguk között. Igaz, így előfordult, hogy hosszabb ideig Jankó (vagy Palkó) kapta a pofonokat a másik helyett, de ez is teljesen mindegy volt, mert eddigre a gyerekek sem tartották számon, melyik nevet melyikük viseli. Szerencsére ez később, a szerzői jogok elosztásánál nem okozott gondot, hiszen egyformán dolgoztak a dalokon.

Igazából mindketten Robin Hoodnak készültek, de a korabeli EU bonyolult üzleti világában inkább a hazai piac látszott sokkal kecsegtetőbbnek, ezért kurucnak álltak. Az erdő rejtekéből osztrák akcentussal énekelt labanc katonai dalokra csaptak le, elorozták a hadsereg zenészeinek arzenálját, a zsákmányolt ritmusokat pedig ügyes hangkovácsuk segítségével nyújtották és élesítették, hogy aztán szétosszák az anakronizmustól vezérelt, toborzóra éhes szegények között.

E zsákmányolgatás közben csiszolódott ki Palkó és Jankó igazi stílusa. Eladdig inkább a labanc dalok paródiáit énekelgették nagy átéléssel, de a mindennapi találkozás a néppel, amely jelezte, hogy még egy labanc dal esetén a fejükön töri el a fokost, megérlelte a változások szelét.

Nagy volt ám az élet a kuruc mocsárban. Esténként Vujicsics Tihamér vezetésével elénekelték a főcímdalt, mindannyiuk kedvencét, majd Palkó és Jankó zendített rá legújabb szerzeményeikre. Az előadást daltanítás és táncház követte berúgással elegyítve, amitől másnap a lecsapás a labanc zenészekre nem mindig ment gördülékenyen.

Palkó és Jankó művészetét korai haláluk után egy időre elhomályosította a bukolikus idillel és nyelvújítással érkező nemzeti klasszika, de a romantika újra lehetővé tette, hogy énekeljük dalaikat. Gondoljunk e két páratlan tehetségre, ha nyári éjszakán műveiket halljuk felcsendülni valamelyik közeli nosztalgiamocsárból!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Karasszon Eszter (cselló), Homor Zsuzsanna (zongora)
DEBUSSY: Nocturn és scherzo
DEBUSSY: Intermezzo (cselló-zongora átirat)
MOÓR: Szvit csellóra és zongorára, Op.117
DEBUSSY: Cselló-zongora szonáta
MOÓR: 2. cselló-zongora szonáta, Op.55

19:00 : Budapest
Balassi Intézet

Fülep Márk - fuvola, altfuvola
Anima Musicae Kamarazenekar
Az Anima Musicae Kamarazenekar koncertje a Magyar Kultúra napján
NÓGRÁDI PÉTER: Nyári hajnal - versenymű fuvolára és vonószenekarra; ősbemutató
BARTÓK: Román népi táncok
VERESS SÁNDOR: Concertotilinkó – versenymű fuvolára
DOHNÁNYI-SITKOVETSKY: Szerenád

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Anna Dennis, Mhairi Lawson, Rowan Pierce (szoprán), Jeremy Budd, James Way (tenor), Ashley Riches (basszbariton), Roderick Williams (bariton)
Gabrieli Consort & Players
Vezényel: Paul McCreesh
PURCELL: Artúr király

19:30 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Szutrély Katalin, Bernhard Berchtold, Kovács István
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
Koncertmester: Paulik László
Vezényel: Vashegyi György
HAYDN: Az évszakok; Hob. XXI: 3

22:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Kóda
Paul McCreesh és a Gabrieli Consort
Moderátor: Hózsa Zsófia
Tolmács: Zsilavecz Csilla
Beszélgetőtárs: Paul McCreesh
19:30 : Debrecen
Kölcsey Központ

Kelemen Barnabás (hegedű)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel
"A magyar kultúra napja"
BARTÓK: 2. hegedűverseny
KODÁLY: Felszállott a páva – variációk egy magyar népdalra
A mai nap
történt:
1934 • A Kisvárosi Lady Macbeth bemutatója (Leningrád)
született:
1904 • George Balanchine, koreográfus († 1983)
1916 • Henri Dutilleux, zeneszerző
1922 • Varga Magda, operaénekesnő († 2015)
elhunyt:
1999 • Carelli (Krausz) Gábor, énekes (sz. 1915)