Bejelentkezés Regisztráció

Nagy zeneszerzők

A verő páros - Csínom Palkó és Csínom Jankó

2004-11-19 07:40:00 - kegy -

\"Nagy Kuruc ingoványok zsongító mélye, erdők-berkek labancgyötrő hűvöse, csikóbőrös kulacsocskák karcsú szája zengte dalaikat, amelyeket aztán bugák Jakabjai, tenkesek kapitányai adtak pödört bajszos ajakról pödört bajszos ajakra. Mégis oly keveset tudunk a két honfiról, Csínom Palkóról és Csínom Jankóról, akik egyszerre hódoltak Marsnak és a Apollónak, akik lóháton nyargalás és fokoslengetés közben is úgy ontották magukból a szebbnél szebb dalokat, mint... De hisz erre hasonlat sincs!

Ha kortárs életrajzírójuk, Kucugh Balázs afféle szorgos Eckermannként fel nem jegyez mindent, ami e rendkívüli alkotópárossal történt, ma alig tudnánk a fiúkról valamit. Így azonban egész bizonyos, hogy testvéreknek születtek, mivel azonos volt az édesanyjuk és - az édesanyjuk bevallása szerint - az édesapjuk is. Tudjuk továbbá, hogy csontos volt a kalabérjuk, de erre csak később derült fény.

Palkó és Jankó annyira hasonlított egymásra, hogy szüleik sem igen tudták, melyikük melyik. Tulajdonképpen mindegy is volt. Ha valamelyik rossz fát tett a tűzre, szájon vágták azt, amelyik előbb szembe jött, a gyerekek pedig megvitatták a dolgot maguk között. Igaz, így előfordult, hogy hosszabb ideig Jankó (vagy Palkó) kapta a pofonokat a másik helyett, de ez is teljesen mindegy volt, mert eddigre a gyerekek sem tartották számon, melyik nevet melyikük viseli. Szerencsére ez később, a szerzői jogok elosztásánál nem okozott gondot, hiszen egyformán dolgoztak a dalokon.

Igazából mindketten Robin Hoodnak készültek, de a korabeli EU bonyolult üzleti világában inkább a hazai piac látszott sokkal kecsegtetőbbnek, ezért kurucnak álltak. Az erdő rejtekéből osztrák akcentussal énekelt labanc katonai dalokra csaptak le, elorozták a hadsereg zenészeinek arzenálját, a zsákmányolt ritmusokat pedig ügyes hangkovácsuk segítségével nyújtották és élesítették, hogy aztán szétosszák az anakronizmustól vezérelt, toborzóra éhes szegények között.

E zsákmányolgatás közben csiszolódott ki Palkó és Jankó igazi stílusa. Eladdig inkább a labanc dalok paródiáit énekelgették nagy átéléssel, de a mindennapi találkozás a néppel, amely jelezte, hogy még egy labanc dal esetén a fejükön töri el a fokost, megérlelte a változások szelét.

Nagy volt ám az élet a kuruc mocsárban. Esténként Vujicsics Tihamér vezetésével elénekelték a főcímdalt, mindannyiuk kedvencét, majd Palkó és Jankó zendített rá legújabb szerzeményeikre. Az előadást daltanítás és táncház követte berúgással elegyítve, amitől másnap a lecsapás a labanc zenészekre nem mindig ment gördülékenyen.

Palkó és Jankó művészetét korai haláluk után egy időre elhomályosította a bukolikus idillel és nyelvújítással érkező nemzeti klasszika, de a romantika újra lehetővé tette, hogy énekeljük dalaikat. Gondoljunk e két páratlan tehetségre, ha nyári éjszakán műveiket halljuk felcsendülni valamelyik közeli nosztalgiamocsárból!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.