Bejelentkezés Regisztráció

Nagy zeneszerzők

Fesztivál az Alagútnál - Adam Clark

2004-10-29 07:54:00 - kegy -

\"Nagy A XIX. századi mester megszámlálhatatlan remekművet alkotott, amelyek hazájában, Angliában a mai napig a közönség kedvenceinek számítanak. Itt, Magyarországon csupán egyetlen művét jegyezzük, természetesen magyar vonatkozásai miatt, azt azonban annál szívesebben szedjük elő.

Adam Clark a romantika századának első évtizedében született Anglia egy apró szegletében, amely olyan messze esett a fővárostól, hogy a mondás csak így emlegette: \"ha ennél messzebb mész Londontól, vagy visszafelé mész, vagy már a büdös, mocskos, íreknél jársz\". Az Ír-tenger partján álló kis halászfalu lakossága ugyanis - mint ebből sejthető - mélyen megvetette a Zöld Sziget lakóit.

A kis Adam eredetileg halász szeretett volna lenni, mint édesapja, de amikor hosszú időn keresztül kellett tapasztalnia, hogy semmi más nem akad a hálóba, mint a túloldalról érkező szemét (teljes, zöld-fehér harci díszbe öltözött, ájult részeg futballszurkolók, kiürült guinnesses dobozok, \"Éljen az IRA\" feliratú kitűzők, összekaristolt U2-lemezek stb.) úgy döntött, más foglalkozás után néz.

Egy ideig azon tűnődött, utcai cipőtisztító-fiú lesz a manchesteri központi pályaudvaron, de édesapja felhívta rá a figyelmét, hogy ehhez ő nem eléggé indiai, a konzervatív angolok bizonyára mélyen megvetnék próbálkozásáért, és továbbra is a gyarmatokról behurcoltak fiaival tisztíttatnák cipőjüket, míg ő ülhetne tétlenül egész nap a peronon egy ottfelejtett, két hete lejárt Timeson.

Az értelmes, talpraesett ifjú megértette a hasonlatot, s mivel egy csepp kedve sem volt ahhoz, hogy az álla felkopjék, beiratkozott a konzervatóriumba. Már az első órán összetűzött egy tanárával. A derék Mr. Calloway azt kérdezte: \"Nos, urak, ki mit tud Georg Friedrich Händelről?\", mire az akkor még teljesen iskolázatlan Clark őszintén rávágta: \"Händel? Az meg ki?\" Mr. Calloway-t szörnyen felháborította ez a pimasz közlés, és gondoskodott arról, hogy az egész tantestület megtudja: Clark rátarti, egyszersmind nyilvánvalóan idegengyűlölő, ezért jó lesz vele vigyázni.

A tantestület haragja azonban jót tett Clark hírnevének. Ettől kezdve egyre-másra érkeztek hozzá a megrendelések. Elég volt belépnie a konzervatórium kottatárába, a Királyi Opera igazgatója máris megkérdezte tőle: \"Te, Clark, nem írnál nekünk egy operát?\". Csak belépett kedvenc helyére, hogy ötórai teáját elfogyassza, az összes londoni zenekar vezetője egyszerre lépett oda hozzá: \"Te, Clark, nem írnál nekünk egy szimfóniát?\".

E nagy sikerszéria közepette futott össze a lóversenypályán Széchenyi Istvánnal, aki akkoriban Hunniából indulva vasúton és gőzhajón járta be a világot, hogy hitelt szerezzen Stádium című könyvére.

Széchenyi meglátta a ticketjét idegesen gyűrögető Clarkot, és odalépett hozzá: \"Mr. Clark, ezennel arra kérem, hogy komponáljon nagyszabású művet nekünk, magyaroknak, amely jelképezné a mi országunk és Európa összetartozását. A művet az Alagút Fesztiválon mutatjuk majd be, csináltatok magának két oroszlánt is kőből, amely hazájára emlékezteti majd, de a nyelvüket kivágatom, hogy se angolul, se magyarul fel ne üvöltsenek, mert az zavarná a nagyszabású zenemű bemutatását\". Széchenyi már akkor is kitűnő szónok volt.

Clark ránézett, és csak ennyit mondott: \"Rendben van, jóember, de most magától nem láttam, hányadiknak futott be Lord Kökörcsin. Az ötös számú ló. Ugyanis rá fogadtam.\"

E kényes intermezzo ellenére Clark simán elvállalta a megbízatást. Magyarországra utazott, rengeteg gulyást evett, meg szegedi halászlét, meg bajait, tokaji bort ivott, meg badacsonyit, meg szekszárdit, meg villányit, meg sopronit, meg somló-hegyit, meg homokit, mindezt szatmári szilvával és Unicummal öblítette le, és megkomponálta a művet. Azt a kiváló darabot, amely a mai napig jelképezi, hogy mi, magyarok, ha nehéz napokat is vagyunk kénytelenek minduntalan átélni, azért Európához tartozunk, sőt. A Bridge Over Troubled Water, bizony, akár himnuszunk is lehetne. De nem az.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.