vissza a cimoldalra
2018-07-16
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (60949)
Momus társalgó (6347)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4053)
Társművészetek (1259)
Milyen zenét hallgatsz most? (24997)
Haladjunk tovább... (213)
Kedvenc előadók (2821)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2277)
Kedvenc művek (143)
Kedvenc felvételek (148)

Olvasói levelek (11286)
A csapos közbeszól (95)

A magyar zenei élet elfeledett vagy kevéssé ismert művészei (939)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4306)
Palcsó Sándor (220)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1441)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2603)
Élő közvetítések (7302)
Jonas Kaufmann (2260)
Erkel Színház (9421)
Erkel Ferenc (1048)
Franz Schmidt (3154)
Kimernya? (2722)
Balett-, és Táncművészet (5527)
Évfordulók, jeles napok, születésnapok etc. (742)
Lehár Ferenc (636)
Opera, operett, dalciklus, librettók, szövegkönyvek, versek (583)
Operett, mint színpadi műfaj (3630)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Harc a pénz ellen - Walt Disney
- kegy -, 2004-10-22 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Nagy zeneszerzők - Walt Disney A XX. század elüzletiesedő világában egyáltalán nem számított ritkaságnak, hogy egy-egy tehetséges, a pályáján remekül induló zeneszerző eladja a tehetségét – vagyis a lelkét – az ördögnek: Hollywoodnak. Az amerikaiak közül különösen kevesen álltak ellen a csábításnak. A dacolók közé tartozott a kiváló Walt Disney, akinek egész élete tulajdonképpen a Hollywood elleni harccal írható le.

A Disney család kutya-, kacsa- és egértenyésztéssel foglalatoskodott Alabamában, a számtalan gyerek (szám szerint tizenkettő) első évei így boldog, bukolikus idillben teltek el. Az állatokhoz – ez már akkoriban kitűnt – leginkább Walther vonzódott, pedig egész nap rájuk sem nézett: a fekete alkalmazottakkal jam sessionölt a pajtában stikában berendezett profi hangstúdióban. Tőlük hallott először a zseniális Mozartról (kitűnő improvizációs készségekkel megáldott, félig osztrák származású, félvér zongorista volt New Orleansban), Debussyről (marokkói-francia bevándorló apa zabigyerekeként a chicagói gettóban felnövő gitáros volt, a "Négyeshangzatok Királyának" is nevezték) és a nagyszabású terveket megvalósító Wagnerről (német operaszerző volt).

Walt hamar eldöntötte: csak zenével foglalkozhat, vitának helye nincs. Ezt apja eleinte nem tudta, s némi vita árán megpróbálta rávenni, hogy takarítsa ki az egerek ketrecét, de a fiú nem engedett. Az igazság az, hogy a gyereket sem a tizenegy testvér, sem a szülők nem értették igazán. Számukra felfoghatatlan volt, mi a jó abban, hogy az ember még a szabad idejében is hangoskodik a sok hülye vonító kutya, hápogó kacsa meg cincogó egér között.

Az ifjú Waltot lelkileg a három anyai nagybácsi – Donald, Mickey és Pluto – támogatta. Õk egyetlen családi ünnepen sem mulasztották el megjegyezni: "Ebből a gyerekből nagy ember lesz". Aztán adtak neki fejenként egy ötcentest, mielőtt bevedelték volna az összes puncsot.

A felserdült Disney fiú egyik napról a másikra elhagyta az alabamai otthont, és Los Angelesbe költözött zenét tanulni. A jóra törekvő, tiszta lelkű, romlatlan vidéki fiú hamarosan felfigyelt arra, hogy osztálytársai minden kezdetleges firkálmányukat kitűnően értékesítik Hollywoodban. Ez felháborította őt. Az alabamai pajtában zenélő szegény mestereire gondolt, és elhatározta, ellenáll a kommercializálódás kényszerének, nem fog filmzenéket írni.

A sors azonban közbeszólt. Egyik nagybátyja és az alabamai idők emlékére komponált, Mickey Egér című darabját egy szemfüles osztálytársa viccből becsempészte egy hollywoodi producer asztalára. A szakember a kottát olvasva azonnal lecsapott a műre, s Walt arra kapta fel a fejét, hogy a neve filmplakátokon olvasható, ő maga pedig nyakig ül a pénzben.

De nem adta fel a küzdelmet. Másik nagybátyja és az alabamai napok emlékére megkomponálta Donald Kacsa című programzenei művét, amelyet alaposan elrejtett a fiókban. A baj csak az volt, hogy tévedésből nem a saját fiókjában, hanem a producerében rejtette el, aki másnap megtalálta, és felhasználta legújabb filmjében. Disney kétségbe esett, de továbbra sem adta fel. Harmadik nagybátyja és az alabamai napok emlékére megírta Pluto Kutya című oratorikus művét, és ő maga dobta oda a producer elé: "Tessék, na, most boldog vagy?". És az átkozott bitang, a gaz kapitalista azonnal beépítette a művet az épp akkoriban forgatott filmjébe.

A derék alabamai fiatalember mérhetetlen mennyiségű pénzt keresett. Úgy döntött, megszabadul ettől a szégyentelenül nagy összegtől: gigantikus vállalkozásba kezdett. Bayreuth mintájára zenei-szórakoztató központot hozott létre Disneyland néven. Ebben a koncerttermek mellett zenei vidámpark, zenei éttermek, zenei idősmegőrzők várták az érdeklődőket. Disney gyakorlatilag minden pénzét a vállalkozásba ölte.

Terve azonban nem vált be. Nem sikerült eladósodnia, sőt! Az emberek özönleni kezdtek a nagy amerikai zenei-szórakoztató központba. Walt érezte, csak előre menekülhet: újabb, mindennél fényűzőbb központot épített az Egyesült Államokban, majd hamarosan még egyet Franciaországban. De megint az történt, ami addig: pénze ahelyett, hogy fogyott volna, csak szaporodott.

Walt Disney végül gazdagságban, jólétben, de cseppet sem elkényelmesedve halt meg. Utolsó leheletéig harcolt, hogy megszabaduljon pénzétől. A beszámolók szerint, amikor meghalt, éppen nagy összegről töltött ki csekket a Ferrari ügynökének, aki lakásán kereste fel őt.

Az elkommercializálódással a zeneművészet nem tudott végleg szakítani, de Disney kitartása örök példa lehet számunkra.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
17:00 : Budapest
Szent István Bazilika

Virágh András (orgona)
A mai nap
történt:
1782 • A Szöktetés a szerájból bemutatója (Bécs)
született:
1858 • Eugene Ysaye, hegedűs († 1931)
1937 • Pál Tamás, karmester
1948 • Pinchas Zukerman, hegedűs
elhunyt:
1979 • Alfred Deller, énekes (sz. 1912)
1989 • Herbert von Karajan, karmester (sz. 1908)