vissza a cimoldalra
2019-11-21
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11450)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4610)
Palcsó Sándor (270)
Társművészetek (1451)
A Magyar Zenekarok helyzetéről (84)
Kimernya? (3297)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3509)
Élő közvetítések (8247)
A komolyzene jelene és jövője Magyarországon (2358)
Meg kell újítani az ének-zene oktatást! (137)
Erkel Színház (10374)
Pantheon (2446)
Kiss B. Atilla (202)
Operett, mint színpadi műfaj (4148)
High Fidelity - beállt a jégkorszak? (546)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1805)
Franz Schmidt (3456)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Csak egy maradhat - Connor MacLeod
- kegy -, 2004-10-08 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Nagy zeneszerzők - Connor MacLeod Sean Connery és a Trainspotting mellett ő az, akire a legbüszkébb lehet a skót haza. És még csak nem is fővárosi származású: a zord Felföld szülötte.

Egyes vélekedések szerint egy csöndes éjszakán jött a világra a Felföld egy kis jászlában, birkák, szamarak és ökrök között. A Vatikán azonban úgy véli, ez az állítás csak a skót kálvinisták szemétkedése, ezért az ő verziójuk szerint Connor MacLeod ágyban, párnák közt látta meg a napvilágot.

A kis Connor – mint minden skót gyerek – ötévesen már sört ivott, és birkafaggyút evett, de a többiektől eltérően Burns-verseket is szavalt. Csak úgy, anélkül, hogy tanulta volna őket. Különleges tulajdonságát látva nagybátyja, a MacLeod-klán egyik tekintélyes személyisége meg is jegyzete: "meglásd, egyszer még halhatatlan leszel".

Connor hamar rájött, hogy pusztán a versszavalás és a rímfaragás (amelyre közben rákapott) nem elégíti ki. Akkor érzett csak teljes örömöt, ha a poémákhoz kis dallamocskákat is komponálhatott. Ezért döntötte el, hogy zeneszerző lesz.

Sajnos, művészi érését nagyon sokáig késleltette a kor meghatározó zeneszerzői attitűdje. Ekkoriban a skót zeneművészek meglehetősen konzervatív, akadémikus felfogást képviseltek. Kötelező témák uralták a terepet, s aki ezektől megpróbált eltérni, annak az orrára koppintottak Olyan, ma már nevetségesen banálisnak ható darabokat részesítettek figyelmükben, mint az Adjál kölcsön ötven pennyt!, a Sok lesz az a tizenöt százalék vagy a Még tartozol, szívem, Anderson, még tartozol. E daraboknak ma már a szerzőit sem ismerjük.

Egy ideig MacLeod is próbálkozott az efféle művészettel, de hamar szorongatónak kezdte érezni hazája legelőillatú levegőjét, ezért néhány évszázad múltán az Egyesült Államokba költözött. A koszt itt sem volt éppen jó, a sör kifejezetten rossz, de a zenei lehetőségek kitágultak.

Az amerikai út során már érezte, valóban halhatatlannak született, de tudta, ha többedmagával volna halhatatlan, szűknek érezné a világot. Ezért kezdett el dolgozni Csak egy maradhat című monumentális művén.

Hogy a darab majdani bemutatásához szükséges pénzt előteremtse, zenei párbajokon kezdett részt venni. Minden egyes alkalommal a Csak egy maradhat egy-egy újabb részletét mutatta be, s közben abban reménykedett, végül tényleg ő lesz az abszolút győztes, az egyetlen.

A versenydíjak szépen hoztak a konyhára, de összegük nem bizonyult elegendőnek. Connor MacLeod ezért a párbajozás mellett hollywoodi produkciók zenéjének megkomponálást is vállalta. Így született meg az It’s A Kind of Magic és a Who Wants To Live Forever, amit ma is sokan dalolnak, dúdolnak.

Connor MacLeod gyötrelmes küzdelme meghozta a gyümölcsét: a végén csak ő maradt, egyedül, minden más zeneszerzőt kiszorítva. Sajnos, a közönség azonban addigra más stílust kezdett kedvelni, amit viszont sem ő nem tudott produkálni, sem más zeneszerzők, hiszen azok már nem léteztek. MacLeod tehát közönség nélkül maradt, mindhiába ért roppant művének végére. Ráadásul halhatatlan volt, így a nyomorult most is ott ül Hollywoodban a Csak egy maradhat partitúrájával, és várja, hogy valami változzék. Tragikus, borzasztó alkotói pálya.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
18:00 : Budapest
Erkel Színház

GERSHWIN: Porgy és Bess

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Josef Špaček (hegedű)
MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Csaba Péter
DVOŘÁK: Karnevál-nyitány, op. 92
DVOŘÁK: a-moll hegedűverseny, op. 53
DVOŘÁK: 8. (G-dúr) szimfónia, op. 88

19:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Váradi László (zongora)
BEETHOVEN: 13. (Esz-dúr) zongoraszonáta, op. 27/1
BEETHOVEN: 14. (cisz-moll) zongoraszonáta, op. 27/2 („Holdfény”)
MUSZORGSZKIJ: Egy kiállítás képei

19:30 : Budapest
Nádor Terem

Marczi Mariann (zongora), Lukács Péter (brácsa)
SCHUMANN: Adagio e Allegro
VIEUXTEMPS: B-dúr szonáta
SCHUMANN: Meseképek

19:45 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Elisabeth Leonskaja (zongora)
Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
DVOŘÁK: d-moll legenda, op. 59/1
DVOŘÁK: II. szláv tánc, op. 46/2
DVOŘÁK: Nem mondom el - kórus vegyes karra, op. 29, No. 3
BEETHOVEN: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 (11.21-én és 23-án)
BEETHOVEN: V. (Esz-dúr, „Császár”) zongoraverseny, op. 73 (11.22-én)
DVOŘÁK: VII. (d-moll) szimfónia, op. 70
A mai nap
született:
1942 • Hamari Júlia, énekes
elhunyt:
1695 • Henry Purcell, zeneszerző (sz. kb. 1659)
1938 • Leopold Godowsky, zongoraművész (sz. 1870)