vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

A MET felvételei (920)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Régizene (3615)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (148)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)
Gaetano Donizetti (973)
Gregor József emléke (182)
Barokk zene (491)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Bájital, lépcsőház, vasárnap délután
kalahari, 2004-09-27 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2004. szeptember 26.
Operaház - Királyi Lépcsőház
DONIZETTI: Szerelmi bájital

Adina: Váradi Zita
Nemorino: Ocsovay János
Belcore: Rezsnyák Róbert
Dulcamara: Szilágyi Béla
Gianetta: Kovács Erzsébet
Zenei vezető: Csányi Valéria
Rendező: Szilágyi Gábor
Díszlet és jelmez: Berzsenyi Kriszta

A lépcső kényelmetlen. Egy óra elteltével már nem is bánja annyira az ember, hogy Donizetti remeke jelentős húzásokkal került színre. Ez az az időpont, amikor egy 6-7 év körüli kislány a gyerekek szokásos őszinteségével felteszi a kérdést: mikor lesz vége? A kritika nem annyira a szereplőknek vagy az előadásnak szólt, inkább azt jelezte, hogy nem szerencsés 10 év alatti gyerekekkel megjelenni az egyébként matiné-előadásnak hirdetett produkción. Pedig voltak még kisebbek is, akik a cselekményt nem tudják követni, a szöveget nem értik, és ahhoz nem tud elég látványos lenni a rendezés, hogy lekösse őket. Viszont a szülőket teljesen leköti, hogy lefoglalják unatkozó csemetéiket.

Hogy gyerekes dolog lenne a lépcsőn üldögélni? Dehogy. Tévedés azt hinni, hogy csak a fiatalabb korosztály próbálkozik vele (vannak rendes székek is), látni nagypapát, nagymamát is a rendhagyó "nézőtéren". Egyedi hangulatot teremt, kiegészítve a terem egyedülálló akusztikájával, amely minden énekest kényeztet, és a legjobbat hozza ki belőlük. Minimál-díszlet, néhány érdekes jelmez és egy jó hangulatú előadás. Már nem is fáj annyira a derekam.

A Szerelmi bájital rövidített változata jó hetven perc lett, és elég ügyesen húzták meg, mert nem támad az embernek hiányérzete, a cselekményszövés folyamatos és logikus. A jelmezek közül figyelmet érdemel Belcore ruhája, aki hiú kakast próbál megjeleníteni, és ezt formázza a jelmeze is: papírcsákó piros tollal és ugyanilyen toll díszíti hátsóját is, miként egy valódi kakasnak. A papírcsákó különben minden katona egyenviselete, továbbá bájos ötlet a hátukon elhelyezett céltábla, mely talán a szomorú katonasorsra való célzás.

A mezőny legjobbja - vitán felül - Váradi Zita, aki nem csak egyszerűen jól énekli Adinát - az ő alakításán már látszik a rutin, ami csak a színpadon szerezhető meg. Ő már az Erkelben is énekelte a szerepet, nem véletlen hát a magabiztosság.
Kellemes meglepetés Ocsovay János Nemorinója, aki rátalált a figurára, és ezúttal igen meggyőző produkciót nyújtott.
Belcore szerepében Rezsnyák Róbert bizonyít ismét. Róla most már kijelenthetjük: szerződtetése egyértelműen nyereség az Operaház számára.
Rutinnak nincs híján Szilágyi Béla sem; Dulcamarája vokálisan halványabb (főleg az elején), játékban viszont korrekt.
Gianetta erősen meghúzott szerepét Kovács Erzsébet kapta, a kevesebb énekelnivaló helyett azonban jutott neki egy kis pantomim, illetve ő személyesítette meg a bájitalt is. Az utóbbi úgy valósult meg, hogy őt megcsókolva lehetett részesülni a csodaszerből.

A teremben zenekar már bajosan fért volna el, a zongorakíséretet Csányi Valéria látta el.
A rövid lélegzetű darab kellemes vasárnapi programnak bizonyult, talán megéri, hogy egyszer a lépcsőt válasszuk a karosszék helyett.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)