Bejelentkezés Regisztráció

Szimfonikus művek

Best of repi (A Bécsi Filharmonikusok jubileumi lemeze)

2004-09-27 09:23:00 Széphegyi

\"A Best of Wiener Philharmoniker
Deutsche Grammophon
2894775077

Nem tudom, mi késztette a kiadó magyarországi képviselőjét, hogy éppen két év késéssel juttassa el hozzánk a Bécsi Filharmonikusok születésnapi lemezét. Talán nekik is sok volt még a fiókban a (2002-ben) 160 éves tradícióval (joggal) büszkélkedő szimfonikus zenekar ünnepi kiadványából.*

Nem titkolom; alapból idegenkedem a best of-típusú lemezektől. Ez a fajta válogatás ugyanis alapvetően hamísítja meg az illető szerzőről, előadóról, bármiféle művészről kialakult képünket. Nem egy életművet, nem egy alkotói folyamatot, nem az egészet, hanem annak csupán kicsemegézett, lecsupaszított állomásait, közegéből kiragadott és - okkal, ok nélkül - piedesztálra állított részeit kapjuk. Mintha a kalácsból kieszegetnénk a mazsolát, mintha egy hosszú életből csupán a derűs napokat élnénk meg. Ennek a \"csak a szépre emlékezem\"-hazugsága bosszant a legjobban.

Különösen, ha mindezt azzal tetézi a kiadó, hogy egyes művek helyett azok töredékeivel, tételeivel \"lakat jól\". Minek fáradjon a kedves hallgató egy teljes szimfóniával? Minek végigkínlódni egy egész hegedű-, klarinét-, zongoraversenyt?
Ezek a CD-k ugyanis (nyilvánvalóan) nem valódi kereskedelmi céllal készülnek. Egyetlen funkciójuk az önlaudáció, a reklám. 25-50-100 stb. évesek vagyunk! Ugye milyen nagyszerű!? A reklám mellett kitűnő ajándék is olyan ismerőseinknek (barátainknak és üzletfeleinknek), akik ízlését nem ismerjük, akik ízlését túlságosan is jól ismerjük, vagy akiknek úgyis mindegy, mit kapnak, hiszen egy szépen csomagolt, cégjelzéses pingponglabdának is épp\' úgy tudnak örülni, mint valami igazi értéknek.

Nem akarok igazságtalan lenni. A Bécsi Filharmonikusok akkor is a Bécsi Filharmonikusok, ha éppen söralátéten jelennek meg, vagy istenneadja MP3-ba tömörítve szólnak. Egészségesen, élettel telien recsegnek a csellók, bőgők a Beethoven-szimfóniában (Kleiber, 1975), hangversenyen is remekül szólnak a friss emigráns Kremerrel (Bernstein, 1982), őrült tempóban hajtanak Fritz Reinerrel (Brahms: V. Magyar tánc, 1960), vaskosak a Bruckner-scherzóban (Giulini, 1989), szellemesek és virtuózak Chabrier Espana című kolorit-tanulmányában (Gardiner, 1995) stb. Persze jók a szólisták is. Nekem speciel nem esetem Kremer vékony hegedűhangja (Brahms: D-dúr, Mozart: K.207), vagy Milstein fátyolos, távoli hegedülése (Mendelssohn e-moll), de páratlanul szép Gulda vagy Bernstein Mozart-zongorázása.

Hosszas gondolkodás után sem találtam különösebb szerkesztői truvájt a kiadvány összeállításában. Sem a felvételek időpontja, sem a karmesterek összeválogatása nem ad semmiféle támpontot a miértre nézve. Miért ezek és miért nem mások szerepelnek az antológiában? Miért ebben a sorrendben és miért nem másképp? Az első CD-t az egy rövidebb, egy hosszabb szerkesztői elve jellemzi, de vígan keveredik rajta Haydn és Mahler, Mozart és Brahms, Beethoven és Mendelssohn. Ezzel szemben a második lemez már mutat valami halvány szervezettséget, ha annak tekinthetjük azt a tényt, hogy négy Mozart-tételt (egy szimfónia és három zongoraverseny) követ Sarasate, Schubert, Smetana és Csajkovszkij zenéje.

Szóval van egy repilemezünk, amivel csak egyet tehetünk. Hallgassuk meg, és ajándékozzuk el!

* A lemez idén nyáron jelent meg. (A szerk.)






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.