vissza a cimoldalra
2020-08-08
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (175)
A MET felvételei (924)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (150)
Régizene (3621)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4886)
Verdi-felvételek (576)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Operett, mint színpadi műfaj (4420)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62197)
Pantheon (2713)
Radnai György művészete (60)
Gioacchino Rossini (1035)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4692)
A nap képe (2228)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Régi-új Bohémélet az Operában
kalahari, 2004-09-25 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2004. szeptember 23.
Magyar Állami Operaház

PUCCINI: Bohémélet

Rodolfo: KOVÁCSHÁZI ISTVÁN
Schaunard: REZSNYÁK RÓBERT
Marcello: KÁLDI KISS ANDRÁS
Colline: SZVÉTEK LÁSZLÓ
Mimi: KOLONITS KLÁRA
Musetta: HERCZENIK ANNA
Alcindoro: GÁRDAY GÁBOR
Benoit: MARTIN JÁNOS
Parpignol: Csiki Gábor
Karmester: KESSELYÁK GERGELY
Színpadra állította: Ionel Pantea

Operaház, 21.50, függöny.
Néhány másodperces döbbent csönd. Mimi félszeg mosollyal lép a közönség elé. Rodolfo arcán megkönnyebbülés és meghatottság keveréke. Mindenki megilletődött, zavart és boldog. A második meghajlásnál már valódi a mosoly. Tovább nem számolom a visszatapsolásokat. Telt ház és siker. Megérdemlik.

Ugyanott, három órával korábban.
Hét fiatal (hat énekes és egy karmester) nem mindennapi vállalkozásba kezd. Megpróbálnak újat mondani, nyújtani az egyik legismertebb operában.
A kritikus sincs könnyű helyzetben: elhatározza, hogy most tényleg félreteszi minden korábbi élményét, véletlenül sem hasonlítja ezt a produkciót a valaha látott-hallott előadásokhoz.

Kivételes este volt. Gyakori, hogy új beállót látunk valamely darabban, de nagyon ritka, hogy teljesen új a szereposztás. Remek ötlet fiatalokból kiállítani a bohém társaságot, csodálom, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe!
Van egyfajta varázsa annak, hogy mindenki először énekli a szerepét. Együtt munkálkodás, csapatmunka jellemzi a megvalósítást, és a néző szinte biztosra veszi, hogy a próbák is hasonlóan vidám, feldobott hangulatban zajlottak. Látszik az eredményen. Fiatalok, kedvesek, bájosak, ha kell, idétlenek - egyszóval: lehetetlen nem szeretni őket.
Énekelnek is: izgulva, lámpalázasan, nem hibátlanul, de elszántan, lelkesen.

A premierhangulatot erősítette, hogy a Nádasdy-féle rendezést kissé felújítva állították ismét színpadra (Ionel Pantea), így az tartogatott egy-két meglepetést az elvetemült Bohémélet-rajongóknak is, akik nemcsak minden hangot, de minden mozdulatot is ismernek már. A leporolás nem ártott, sőt. A "négy fiú" közös jelenetei pörgősebbek, játékosabbak lettek, ez még élesebb kontrasztot képezett a drámai részekkel, különösen a negyedik felvonásban.
Mimi az új változatban nem fekszik végig az utolsó felvonásban, a kettőst állva adják elő. Apróság talán, de ez is a drámaiságot erősíti: Rodolfo látja, hiszi, hogy nem olyan súlyos a baj, hiszen Mimi fel tud kelni...

És akkor a megvalósításról.
Kolonits Klára ráérzett a figurára: finom, érzékeny Mimit formált. A hangszínről lehet vitatkozni, de a hangok a helyükön voltak, egyenletes színvonalon, hallhatóan énekelt. Végig jelen volt, élt a színpadon, figyelni kellett rá, és az áriákat is profihoz illő módon oldotta meg.

Ezt a jelenlétet hiányoltam Herczenik Annánál, akinek Musettája némileg csalódás volt. Amilyen remek Neddát, Zerlinát, stb. láthattunk tőle, annyira nem sikerült most eltalálnia Musetta karakterét. Hangban és alakításban is kissé szürke, jelentéktelen lett. Musetta harsányabb, feltűnőbb jelenség, a második felvonásban robbannia kell/kellene. Ez most elmaradt. A negyedikben jobban sikerült megformálni, az már egy szelídebb Musetta volt. Lehet, hogy csak a premier okozta elfogódottság miatt alakult így, és már a második előadáson jobb lesz. Herczenik Anna van olyan színésznő, hogy meg tudja csinálni.

A négyesből abszolút telitalálat Rezsnyák Róbert Schaunard szerepében, és egy nagyon neki való szerepre talált rá Káldi Kiss András Marcellóként. És - bár megfogadtam, hogy nem hasonlítgatok össze - el kell mondanom, hogy az utóbbi idők legjobb Schaunard-alakítását láttam-hallottam ezen az estén. Káldi Kiss András produkcióját helyi értékén díjazta a közönség.
Colline sorsa némileg mostoha: az ő nevezetes áriájára a negyedik felvonásig kell várnunk, a többiek addigra már mind felmutathattak valamit, ő pedig csak az együttesekben szerepelt. Szvétek László a fáradtság jele nélkül, a tőle megszokott magas színvonalon oldotta meg ezt a szerepét is. Colline figurájának súlya van, nem utolsó sorban kiváló vokális produkcióval is alátámasztva.

Új Rodolfónk, Kovácsházi István megtette a következő lépést a Verdi-Puccini-repertoár irányába, így végleg elhagyhatja a lírai tenor-kitételt a neve mellől. Ezzel együtt elhagyhatná azon félelmét is, hogy a hangja nem jön át a zenekaron, mert egyrészt emiatt nem kell aggódnia, másrészt ez nem tesz jót a hangformálásnak. Főleg az első felvonásban voltak bizonytalanságok, de aztán (talán a lámpaláz múlásával?) egyre magabiztosabb produkciót hallottunk. Az utolsó jelenet megvalósítása ismét bizonyította: kiváló színészi képességekkel megáldott énekesről van szó. A zárókép katartikus drámaiságához legalább annyit tett hozzá, mint a rendezés zseniális eleme: a világítás kialszik, kizárólag a halott Mimire világít a reflektor.

Nem sok opera van, ahol ennyire egységben kell lennie a zenének és a színpadi történéseknek. Ennek megvalósításáért most Kesselyák Gergely felelt. Ő is új beálló - friss, lendületes vezényléssel szolgálta az előadás sikerét. Figyelt arra, hogy a zenekar ne nyomja el az énekeseket, de kiemelt minden csúcspontot. A zenei produkció egyenrangú párja lett a vokálisnak.

Született egy új Bohéméletünk. Ugyanaz, és mégis más. Hihetetlen, hogy mennyit számít a végeredmény szempontjából, hogy a szereplők nem egyesével álltak be a darabba, hanem közösen, egyszerre hozták létre a saját Bohéméletüket. És átnyújtották nekünk, nem is akármilyen csomagolásban. Nézzék, hallgassák, ha tehetik. Megéri.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
Nincs mai ajánlat
A mai nap
született:
1940 • Gregor József, énekes († 2006)
1953 • Bándi János, énekművész