Magyar gregorián - Szent István

A magyar zenetörténet bővelkedik kiválóságokban, de talán egyikükre sem gondol olyan hálás szívvel nemzetünk, mint Szent Istvánra, a magyar gregorián megteremtőjére, egyben a műfaj megújítójára.

A művész Árpádházy Vajk néven született egy olyan barbár családban, amely még a kottát sem ismerte. Vajk édesapja, Géza, aki akkoriban a hét magyar zenei szekció igazgatója volt, még teljesen primitív módszerrel, hallás után sajátította el a magyarok amúgy parlandóban és rubatóban gazdag zenei kultúráját. Ő maga felismerte, hogy amennyiben a magyar művelt európai nép akar lenni, meg kell tanulnia a kottaolvasást.

Az új rend természetesen nem tetszett a zenészek nagy részének. Géza állását többen meg akarták szerezni, köztük a nyugati szállásterületeken házimuzsikálgató Koppány is. Géza azonban úgy döntött, pozícióját Vajk fiának kell átvennie, s ezzel véghezvinnie a munkát, amelyet ő elkezdett.

A tapasztalt zenei vezető tudta, fiának, ha érvényesülni akar, művésznevet kell felvennie. Az Árpádházy túlságosan nehézkesnek, túlságosan magyarnak tűnt, ezt a latin eredetű Szent vezetéknévvel cserélte fel. Géza azonban nem volt elégedett a Szent Vajk névvel. Az évezredek alatt szájhagyomány útján kifinomult füle nem érezte elég hangzatosnak.

Egy délelőtt az úri európai társaságba beilleszkedni igyekvő felesége, Sarolta, amikor azon kapta őt, hogy a kis Vajkot épp meg akarja tanítani az Érik a szőlő kezdetű dunántúli dalra, így kiáltott fel:
- Mit énekel az a gyerek, te Szent Isten!
Géza azonnal csókot nyomott a nej homlokára.
- Istvánt mondtál? Szent Istvánt? Ez jól hangzik.
És már rohant is ki Vajkkal.
- Istent mondtam - szólt utánuk zavartan Sarolta.
- Az mindegy - vetette hátra Géza -, Szent István lesz mostantól.

Géza számításai bejöttek. István a házitanítók segítségével hamar eltanulta a nyugati gregoriánéneklés tudományát. Igaz, sosem feledte el az apjától titkon, a tűz mellett, medvebőrön tanult énekeket, és a pajtásaival titokban profán utcadalokat is énekeltek, de lételeme az egyházzene lett.

Tizenévesen azzal az ötlettel állt apja elé, hogy tanulmányait Amerikában szeretné folytatni, mert kitanulná a gospel-éneklést is. Géza leintette, mondván, a vikingek is csak néhány év múlva jutnak el oda, Kolumbuszig meg még sokat kell várni, úgyhogy maradjon István itthon. Már csak azért is, mert e tényeknek köszönhetően a gospel ma még csak gyökereiben, Afrikában létezik, ott pedig a vad ritmusok ellen nem tud védelmet nyújtani a német-római főzeneigazgató. István ezért otthon maradt, egy zenei versenyen legyőzte Koppányt, és megválasztották zenei igazgatóvá.

Ekkor kezdte meg ezer éve emlékezetes tevékenységét. Munkásságának központjában először a nyugati gregorián stílus megteremtése állt. Megírta a Tíz falunak egy templom, a Tizedes, fizeted a tizedet?, a Kinek a pap, kinek a paplak, valamint a Felkelt a napunk kezdetű énekeket, amelyek máig zengnek közkedvelten a magyar nép ajkán.

Idősödvén István hajlott a gregorián magyarítására. Intelmek Imre herceghez című munkája már határozottan ennek a korszaknak a terméke.

Minden magyar zeneszerető tudja, hogy Szent Istvánnak a műveknél is többet köszönhetünk. Ő volt az, aki kötelezővé tette az egyszerűbb nép számára is a vasárnaponkénti kötelező kottaolvasást, ami európai szintűvé tette a magyar kultúrát. István emellett számos koncerttermet, zenei általános iskolát, konzervatóriumot épített.

Élete valóban a magyar zenetörténet legszebb szakasza volt.