Bejelentkezés Regisztráció

Kamara

Összeesküvés-elmélet (Stravinsky: A Katona története / Róka)

2004-07-05 08:42:00 -té.pé-

\"Stravinsky: Stravinsky:
A katona története
Róka
Ensemble Instrumental
Vez.: Charles Dutoit
Warner Classics 25646 13672

Maga a történet sokkal inkább illenék a Nagy zeneszerzők-sorozat valamelyik (talán James Bond vagy Kun Béla nevével fémjelzett, konspiratív elemekkel tarkított) epizódjába, mint egy \"komoly\" lemezrecenzióba, de mit tegyen szegény Rec.? Abból főz, amije van.

Szóval, az úgy volt, hogy...

Kitört a világháború. (Az első.)
Feloszlott az Orosz Balett. (Mert elfogyott a szerződés és a pénz.)
Stravinsky Svájcban volt. (Mert ősszel és télen mindig ott szokott volt lenni.)
Gyagilev a balett New York-i látogatását készítette elő. (Mert ő meg ilyeneket szokott unalmában tervezgetni.)
Közben meg csak úgy gyűltek a népek (főleg oroszok) Svájc hófödte vidékére.
Táncosok már voltak, a zenekar élére megvették Ansermet-t. (Õ akkor lett a Genfi Szimfonikusok karmestere.) S ha már úgyis ott lábatlankodott, bemutatta Stravinskyt egy Ramuz nevű svájci írónak. Kicsivel később egy Rácz Aladár nevű cimbalmosnak is.
Ennek az egész udvariassági körnek cimbalomvásárlás és néhány remekmű lett a vége, de erről később.

Közben Nijinsky Magyarországon rekedt. (Ja, kérem, ilyen a háború. Ha nem vigyáz az ember, könnyen internálják.)
És akkor még egy spanyol királyi hátszél sem segít. (Ha egyszer a magyarok megmakacsolják magukat...)
És feltűnik egy újabb kékvér. (Edmond de Polignac hercegnő személyében.)
És kéri a komponistát, ugyan keresné már meg, ha éppen Párizsban jár. (Persze, hogy ott járt...) És írna valami apróságot kis zenekari kísérettel. (Elárulom: írt.)
A Mennyegzőt, amin éppen dolgozott, gyorsan félretette (amúgy is volt némi anyagi vitája a megrendelő Gyagilevvel), és máris nekiállt a munkának. (Van az az összeg!)
Nijinsky közben mégiscsak kiszabadult, és New York, valamint a hírnév felé vette az irányt. Persze Stravinsky nélkül. (Mert őt a kutya sem hívta, ami miatt viszont alaposan megsértődött.)

A nagy rakás orosz végül Madridban ölelhette egymást keblére. Ez a spanyol fíling később beette magát néhány éppen soron lévő darabba is. (Példának okáért éppen A katona története Királyi indulójába.)
Szegény Ramuz meg csak fordított. Szóról szóra, mondatról mondatra. A Rókát, A katona történetét. Míg ez utóbbi nagy siker (igaz, csak egyetlen előadás erejéig, s nem elhanyagolható nagyhercegnői segédlettel), az előbbit majd csak évek múlva mutatják be (persze Nijinsky koreográfiájával.)

A két művet nem csak Afanaszjev mesegyűjteménye, Svájc és Ramuz köti össze, hanem a sosemvolt műfaj. A szegény ember színháza. Egyszerű történet, néhány szereplő, alig díszlet. És a pregnáns zene. Stravinsky szerint a jazz hatása. Már, ahogy ő elképzelte a jazzt. És az elszakadás az orosz zenekari iskolától. A különleges hangszerelés. Guzla. Illetve, az azt pótolandó cimbalom.
A katona történetét még csak-csak elővezetik jobb körökben, de a Róka (ritka, mint a fehér holló, hogy valami ezópuszi hasonlattal éljek) alig-alig hallható koncertteremben. A Charles Dutoit vezényelte - archívnak nevezhető - harmincéves felvételen életerős, pörgős muzsikát hallhatunk. Érdemes nekiveselkedni!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.