vissza a cimoldalra
2019-11-14
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11446)
A csapos közbeszól (95)

Házy Erzsébet művészete és pályája (4607)
Mi újság a ZAK-on és a hazai koncerttermekben? (300)
Giuseppe Verdi (1394)
Zenei témájú könyvek (99)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4443)
Élő közvetítések (8236)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1800)
Franz Schmidt (3453)
Momus-játék (5763)
Kimernya? (3277)
Operett, mint színpadi műfaj (4147)
Szentély az isteni Anna Nyetrebko-nak (2943)
Plácido Domingo (917)
José Cura (580)
Requiem (456)
Zenetörténet (256)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Egyenes zene (Dresch Mihály lemeze)
Flór Gábor, 2004-06-16 [ Jazz ]
nyomtatóbarát változat

Dresch Mihály Quartet: Egyenes zene Dresch Mihály Quartet: Egyenes zene

Dresch Mihály (tenor-, szopránszaxofon, furulya)
Kovács Ferenc (hegedű)
Szandai Mátyás (bőgő)
Baló István (dob)

Balogh Kálmán (cimbalom)
Bólya Mátyás (koboz)
Dresch Anna (ének)

BMC CD 093
2004

Nagyapám nem hallgatott népzenét. Amúgy jazzt sem - szerintem. Inkább magyar nótát. Sárdy János, ő volt a kedvence, azt hiszem. De nem is tudom, mit hallgatott igazán. Nem beszéltünk erről soha, mint ahogy valójában nem beszéltünk semmiről. Egyszer, afféle középiskolai, népművészet-órai házi feladatként magnóval a kezemben megpróbáltam rávenni, mesélje el az életét. Örültem, mert tudtam, hogy nem volt eseménytelen, hiszen vidéktől a városig, orosz hadifogságtól a koncepciós perig végigcsinált mindent. Aztán nem mondott tulajdonképpen semmit. Megpróbáltam buta, szociológusi, embertelen és érdektelen kérdésekkel kihúzni belőle, hogyan is élt, de nem sikerült.

Kamaszos méreggel legyintettem rá, hogy á, ez úgyse fog menni, micsoda hülye házi feladat. Pár zavart, keresetlen mondatot, kényszerű bolondozást őriz a szalag, ha még őrzi. Régen nem hallottam már. Most már fáj, hogy nem voltam erőszakosabb, nem akartam jobban, hogy mondjon el mindent. Majd egyszer úgyis elmeséli. De nem mesélte. Élte az életét, úgy, ahogyan tudta. Nem mindig jól. Nem mindig szépen. Mégis legendás alakként maradt meg az emlékeimben, és múltja, élete éppen úgy meghatározta a jövőmet, mint halála. Nagyapám igazi ember volt. Egyenes ember.

Egyenes zene. Ez a címe Dresch Dudás Mihály lemezének.
Én sem hallgatok sok népzenét, sőt, bevallom, Dresch utóbbi munkáit sem ismerem. Amikor azonban betettem ezt a lemezt a lejátszóba, az első hangoktól végigfutott a hátamon a hideg, és összeszorult a gyomrom. Nem tudtam, hogy ennyire bennem élnek ezek a hangok. Nem tudtam, hogy ilyen is lehet. Vagyis, dehogynem tudtam. Tudtam, és hiányzott. Hiányzott, mert valahol éreztem, hogy a népzene nem gramofonlemezekbe zárt konzerv-történelem. Ami örök, ami olyan szakrális tartalmakat hordoz, olyan ősi, mint a magyar zene, annak élnie kell valahol. Persze, mondhatnánk, ez a world-music, a világzene. Az "élő népzene". Szó sincs róla. Dresch lemeze nem world-music. EZ AZ élő népzene. Annyira tiszta és annyira egyszerű, egyszerűségében annyira mély, olyan, évszázadok során az emberbe vésett, genetikailag is belékódolt érzelmeket, történeteket és sorsokat ébreszt fel, amikről nem is gondoltam volna, hogy egyáltalán léteznek bennem.

Mindig többször meg kell hallgatnom egy lemezt, mire egyszer nekifogok leírni, mit gondolok róla. Rágcsálom, vizsgálom, elemzem. Ennél a lemeznél nem így történt. Az első hang után tudtam, milyen. Tulajdonképpen csak azért hallgattam meg az egészet, mert hagytam egy kis lehetőséget, hogy mi van, ha tévedek (bár tudtam, és nem az agyammal tudtam: lehetetlen, hogy tévedjek). Meg azért, mert nem lehet nem meghallgatni.

Az Egyenes zene megtisztító szomorúságból vad táncba fordulása, az Áldás fenségessége, a Trió furcsa táncosságból induló komor tempóváltásai, a Füst monotóniája, az Erdélyi román zene fergeteges sodrása, a Hajnal kelő napot eltakaró, majd elvonuló viharfelhői, a Csipkefa bimbója bensőséges kedvessége, a Jancsika groteszk vidámsága, mind egyetlen, élő, ősi dallam hangjai.

A lemez zajos, él és lélegzik. Hallunk mindent, ami történik, a hangszerek csattogása, szuszogás, nyikorgás, kopogás együtt mozog a zenével. És ettől még jobb.
Emberi zene.

Utóirat: Nem olvastam el a CD ismertetőjét, mielőtt írni kezdtem. Ezért csak akkor tudtam meg tulajdonképpen, hogy mennyire személyes lemez, amikor már leírtam a fenti sorokat. Nem készültem rá, hogy Dresch Mihály zenei vallomását fogom hallani. Csak zenét hallgattam. És ez így van jól. Most, hogy már tudom, mi az, ami személyes a zene mögött, kicsit másképpen is látom. De ettől még ugyanúgy az én lemezem is az Egyenes zene. És nagyapám lemeze. Meg az unokáimé, talán.
És le kell ide írnom egy idézetet Dresch Mihálytól: "...gyakorlás közben feltűnt, hogy miközben az első kis darabjaim létrejöttek, a nagyszüleimre gondoltam. Azóta is fontos ez az irány. Hogy az én szeretteim mindig ott legyenek a lelkemben."

Műsorajánló
Mai ajánlat:
16:00 : Budapest
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

"OrgonaExpedíció"
Audiencia a hangszerek királynőjénél

19:00 : Budapest
Zeneakadémia, Solti György Kamaraterem

Henning Kraggerud, Keller András, Pilz János (hegedű), Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora), Kolonits Klára (ének), Szűcs Máté, Homoki Gábor (brácsa), Perényi Miklós, Rohmann Ditta (cselló)
Kuss Quartet: Jana Kuss, Oliver Wille (hegedű); William Coleman (brácsa); Mikayel Hakhnazaryan (cselló)
"kamara.huKAMARA.HU – Utas és holdvilág"
kamara.hu/1 - emlék
"A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja"
BEETHOVEN: 1. (F-dúr) vonósnégyes, op. 18/1
GRIEG: 3. (c-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 45
LISZT: Die Loreley
LISZT: Oh! quand je dors
LISZT: Mignons Lied
CSAJKOVSZKIJ: Firenzei emlék, op. 70
A fesztivál művészeti vezetői: Simon Izabella és Várjon Dénes

19:00 : Budapest
Erkel Színház

VERDI: Rigoletto

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Balázs János (zongora)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Pinchas Steinberg
LISZT: Les Préludes – szimfonikus költemény
CHOPIN: 2. (f-moll) zongoraverseny, op. 21
DVORÁK: 9. (e-moll) szimfónia, op. 95 („Az Újvilágból”)
A mai nap
született:
1719 • Leopold Mozart, zeneszerző († 1787)
1774 • Gaspare Spontini, zeneszerző († 1851)
1778 • Johann Nepomuk Hummel, zeneszerző († 1837)
1805 • Fanny Mendelssohn, zongorista, zeneszerző († 1847)
1896 • Pataky Kálmán, énekes († 1964)
1900 • Aaron Copland, zeneszerző († 1990)
1927 • Svéd Nóra, énekes († 1982)
elhunyt:
1831 • Ignaz Pleyel, zeneszerző, zongorakészítő (sz. 1757)
1946 • Manuel de Falla, zeneszerző (sz. 1872)
2005 • Takács Jenő, zongorista, zeneszerző (sz. 1902)