Ugyanaz a név, másik kórus (a Hilliard Ensemble Josquin-lemeze)
Josquin Des Prez:
Missa Hercules Dux Ferrariae, Motets
The Hilliard Ensemble
Virgin Veritas 7243 5 62346 2 8
A fülemre is, és a memóriámra is gyanakodtam. A Hilliard együttes volt, hogy tetszett, volt, hogy kevésbé. Legutóbb Palestrina Canticum Canticorum-felvételükről írtam, és mi tagadás, a jelenleginél akkor laposabbnak tűntek.
A hullámzó teljesítménynek persze lehetnek más okai is. Például a füzetből kiderül, hogy ez az énekegyüttes nem ugyanaz a Hilliard Ensemble, amit más lemezeken hallottam. Szerencsére a kisérőfüzetben tisztességgel felsorolják az énekeseket.
A legfeltűnőbb jelenségre is itt találjuk a magyarázatot. A két hölgy ebből a produkcióból kimaradt, helyettük viszont új férfihangok csatlakoztak. A kibővült listán egy új ismerőst is üdvözölhetünk Mark Padmore személyében, aki a McCreesh-féle Máté-passió evangélistájaként kellemes benyomást tett ránk.
Mint már utaltam rá, ezen a lemezen izgalmasabbnak találom az együttest, de kizártnak tartom, hogy ennek az oka mindössze az egynemű férfikórus lenne. Biztosan közrejátszik a műsor eltérő karaktere is, bár nem tudom, miért gondolják azt sokan, hogy Palestrina-miséket csak visszafogottan, diszkréten szabad énekelni. Úgy tűnik, Josquin madrigalizmusait az előadók jobban élvezik, és ennek megfelelően színes például a híres El Grillo, a Mille regretz, vagy a Scaramella va alla guerra.
Ezzel együtt is legfeljebb óvatos lelkesedéssel merem ajánlani ezt a kiadványt, mert némi egyenetlenséget itt - egy albumon belül - is tapasztalhatunk. Van káprázatosan tiszta üres-kvint az Ave Maria végén, és előfordul zavaró tisztátalanság rögtön utána, az Absalon fili mi elején. Erre az sem magyarázat, ha továbbolvasva a füzetet megtudjuk, hogy a két CD-n található Josquin-műveket hat év(!) eltéréssel rögzítették.
Nem, ennek a kissé hosszúra nyúlt felvétel-szünetnek más hatásai vannak. A második CD-n hallható - és később készült - Missa Hercules Dux Ferreriae tömörebben és egységesebben szól, mint a korábban készült első CD-n található művek. Nem feltétlenül jobban, de másként. Mintha az egészet kissé távolabbról mikrofonozták volna.
Összefoglalásul, és végül: egy kicsit mégis bátrabb ajánlás.
Egy gondosan válogatott gyűjteményből Josquin művei nem hiányozhatnak. Az egy-két apróbb probléma ellenére is azt hiszem, ennél jobbat nagyon nehezen találhatnánk!