vissza a cimoldalra
2019-10-15
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7223)
Simándy József - az örök tenor (630)
Bende Zsolt (157)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3451)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2679)
Opernglas, avagy operai távcső... (20323)
Rost Andrea (2047)
Erkel Színház (10327)
Momus-játék (5741)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1778)
Franz Schmidt (3434)
Plácido Domingo (910)
Magyar Televízió opera-, balett- és operett közvetítései - hazai produkciók (1357)
Élő közvetítések (8191)
Kolonits Klára (1134)
Operett, mint színpadi műfaj (4081)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Dal a guillotine árnyékában - Mme PompaDúr
- kegy -, 2004-05-21 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Nagy zeneszerzők - Mme PompaDúr Egyes vélekedők szerint Mme PompaDúr nevét Romhányi József fordította magyarra. Ezek a bizonyos egyesek arra alapozzák a vélekedésüket, hogy ilyen pontos magyarítás, amelyben a hölgyre jellemző "pompa" és "Dúr" kifejezések is szerepelnek, csak egy ekkora zseni tolla alól kanyarodhat ki.

Mme PompaDúr - "eredeti" nevén Mme Bovary, vagy ahogy második házassága idején nevezték: Mme Recamier - egy álmos kisvárosban született a nagy francia romantika idején. Eredetileg háztartásbeli szeretett volna lenni, de először is: ehhez túl jól játszott a zongorán, másodszor pedig: a Bovaryval kötött házassága mellett kibontakozó törvénytelen kapcsolata érthető módon véget vetett házasságának.

A kisvárosban ezekben a napokban (úgy értve: a házasság felbomlásának szörnyű napjaiban) vendégeskedő, és az asszony szalonbeli zongorajátékát megcsodáló lengyel zseni, Frédéric Chopin többször hangsúlyozta: "Madame, ön kiválóan zongorázik, kár volna ezt a tehetséget elfecsérelni". A Chopin társaságában levakarhatatlanul jelenlévő, borzasztóan féltékeny George Sand azonban pöffentett egyet a szivarjából, végigsimított a saját nadrágján, orráról leejtette a monokliját, és ennyit mondott az elképedt ex-Mme Bovarynak: "ne áltasd magad, édesem, csak ágyba akar vinni".

Az asszonyt összeroppantotta a lesújtó kritika, ezért gyors házasságot kötött a párizsi bútorgyáros Recamier-vel. Házasságuk rugózása azonban koránt sem volt kielégítő, ezért visszatért a zenéléshez.

Kezdetben óraadóként dolgozott. Egy frankért adott egy órát, de mivel az óráknak csak az anyagára több volt két franknál, hamarosan nem volt mit adnia.

Ekkor döntött úgy, hogy szakít a depresszív életszemlélettel, zenét fog komponálni, méghozzá vidám zenét. Kizárólag Dúr hangnemű zongoraművei nagyon hamar a párizsi művelt társaság középpontjába emelték őt. A kényes zenei ízlésű főúri közönség elragadtatással beszélt munkásságáról. Gascogne egyik grófja például háromszor is így nyilatkozott: "ejha". Egy július 14-én pedig, a Bastille lerombolásának emléknapján, amit akkor egyáltalán nem ünnepeltek, sőt meg sem említettek, maga a király mondta: "nos".

A roppant hatású életműnek köszönhetően a társaság hamarosan elkezdte hősnőnket Mme Dúrként emlegetni. Ekkor az egyre inkább forradalmi lelkületű zeneszerző asszonynak megfordult a fejében, hogy csak azért is komponál egy moll marsot, de gyorsan letett az ötletről, mert Franciaországban ekkortájt még mindig roppant népszerű volt a guillotine.

Közben darabjai mind nagyobb és nagyobb jólétbe sodorták. A művészetpártoló közönség olyan adományokkal halmozta el, amilyenekről álmodni sem mert volna korábban: egy breton marquis birtokainak harmadát ajándékozta neki, Provence hercege vágómarháinak felét, Párizs érseke az arany tubákosszelencéjét. Mme Dúr életét mind ragyogóbb fényűzés jellemezte, ezért kapta meg új társasági nevét. Ezentúl csak Mme PompaDúrként emlegették. (A szóvicc természetesen nem jön ki a francia eredetiben, de nincs kedvünk ebbe belemenni, és különben sem rontjuk el Romhányi magyarítását okoskodással. Például a Frédibéni is jobb magyarul, tessék utánajárni!)

Mme PompaDúr életműve különös csemege a zenerajongók számára. Igaz, kizárólag dalokból áll össze, ám ezeket a forradalmi lelkesedés és a női báj olyan elegye hatja át, ami egyetlen más kompozítorra sem jellemző. Ezek a dalok valóban örökzöldek, amelyek nem véletlenül arattak sikert később is Edith Piaf, Gilbert Bécaud vagy Jean-Michel Jarre előadásában, illetve átdolgozásában.

Műsorajánló
Mai ajánlat:
11:00 : Budapest
Erkel Színház

ERKEL: Hunyadi László – OperaKaland
ismétlés: 16:00

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Luis Fernando Perez (zongora)
MOMPOU: Gyermekjelenetek
CHOPIN: g-moll ballada, op. 23, No. 1
RACHMANINOV: Négy prelűd az Op. 23-as sorozatból - D-dúr No. 4, g-moll No. 5, Esz-dúr No. 6, B-dúr No. 2
ALBENIZ: Ibéria szvit - részletek: Evocation, El Puerto, El Corpus Christi en Sevilla, Almería, Triana, El Albaicín

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Dong Hyek Lim (zongora)
Óbudai Danubia Zenekar
Vezényel: Hámori Máté
RAVEL: G-dúr zongoraverseny
R. STRAUSS: A rózsalovag – szvit
BRAHMS: 2. (D-dúr) szimfónia, op. 73

19:30 : Budapest
Festetics Palota Tükörterme

Osztrosits Éva (hegedű), Matuz Gergely (fuvola), Kovalszki Mária, Lajkó István, Szőcs Kristóf (zongora), Budapest Fúvósötös
"Mini-Fesztivál • 4.1"
EMSZT ANDRÁS: B Lines - ősbemutató
BAQAIS ÁDÁM: Változások - ősbemutató
VIRÁGH ANDRÁS GÁBOR: Triptyque - ősbemutató
ZÁMBÓ JONATÁN: Metamorphoses - ősbemutató
MATUZ GERGELY: MAGIS - ősbemutató
KECSKÉS D. BALÁZS: Partita
KOCSÁR MIKLÓS: 3. fúvósötös
A mai nap
történt:
1905 • Debussy: A tenger bemutatója (Párizs)
született:
1926 • Karl Richter, karmester († 1981)
elhunyt:
1964 • Cole Porter, zeneszerző (sz. 1891)