Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

A verizmus diadala? - Parasztbecsület és Bajazzók az Erkelben

2004-04-20 09:44:00 kalahari

2004. április 17.
Erkel Színház
MASCAGNI: Parasztbecsület
LEONCAVALLO: Bajazzók

Santuzza: Felber Gabriella
Lola: Szolnoki Apollónia
Turiddu: Wendler Attila
Alfio: Egri Sándor
Lucia: Takács Tamara

Nedda: Herczenik Anna
Canio: Gulyás Dénes
Tonio: Gurbán János
Beppe: Pataki Antal
Silvio: Káldi Kiss András

Vez.: Kesselyák Gergely
Rendező: Galgóczy Judit
Díszlet és jelmez: Juhász Katalin

A zenetörténet szerint a verizmus köti össze a két operát. Na meg a praktikum: két egyfelvonásos jól megfér egy estén. A kategorizálás mindig problematikus, hiszen miért verista Mascagni, és miért nem mondjuk ugyanezt Puccinire? Talán a bohémek nem hús-vér szereplők? Vagy tán nem szaladgálnak Pinkertonok ma is a világban? A Cavalleria hangzásvilágánál romantikusabbat, dallamosabbat nehéz elképzelni. De a történetek valóban hétköznapiak. Adott egy klasszikus négyszög (Santuzza-Turiddu-Lola-Alfio), és egy kevésbé klasszikus (Nedda-Canio-Silvio-Tonio). Bárhol, bármikor játszódhatnak, tehát a rendező boldog lehet: nem köti meg semmi a kezét, nem kell héroszokat ábrázolnia, végre hús-vér figurákkal dolgozhat. Mi láttunk ezek után az Erkel Színházban?

A Parasztbecsület rendezése éppen hogy ellentmond a verizmusnak: a hétköznapi szereplők egy kis szicíliai faluban egészen vegyes jelmezekben tűnnek fel. Alfio természetesen Versace-öltönyben jár fuvarozni, amolyan maffiózósan csíkos nadrágban, véletlenül sem ahhoz tartozó zakóval. A kórus egy része helyi népviseletben látogatja a templomot, mások vélhetően saját utcai ruhájukat viselik, de előfordul kiskosztüm, koktélruha stb. Lola a végzet asszonyának bevett ábrázolása alapján - természetesen - mélyen dekoltált, zöld ruhában kacérkodik, azt már talán mondani sem kell, hogy a vörös haj a kacér nő elengedhetetlen velejárója, és elsődleges ismertetőjele. Lehet, hogy jók ezek a toposzok, de kissé szájbarágósnak tűnik ez a megoldás. Turiddu is öltönyben flangál; talán Santuzza ruháját sikerült eltalálni: egyszerű, ízléses, illik a karakterhez.

A díszletet meg lehet szokni, ezt főleg szemünk nagyfokú alkalmazkodóképességének köszönhetjük. A perspektivikus látásmódot figyelmen kívül hagyva megrajzolt épületek először zagyva összevisszaságnak tűnnek, aztán később is, de hozzáedződünk. Kicsit csalódott voltam, mert ígértek nekem motorozó Turiddut, de úgy tűnik, ezt kivették a rendezésből. Volt más meglepetés. Damilon tovasuhanó papírmadarak. Origami. Legjobban ezek tudták érzékeltetni a szicíliai hajnal hangulatát. Biztosan bennem van a hiba, meg azokban, akik körülöttem szintén feltörő nevetésüket próbálták elfojtani.

A rendezői szándék ellenére (vagy inkább a szereplők szándékai nyomán) a történet működött a színpadon. Talán bizonyos rendezéseknek jobbat tesz, ha hagyják kopni őket. A darab Santuzzáról szól. Ezt erősíti a rendezés is, amikor a nyitány és az intermezzo alatt is egyedül hagyja őt a színpadon. Szerencsére Felber Gabriellát egyedül lehet hagyni. Ha igaz, hogy minden énekesnek van egy abszolút szerepe, amiben a legjobb, akkor neki Santa lehet az. Hangilag is, de különösen színészileg - döbbenetes alakítás volt. Egyedül is elvinné a vállán az egész darabot, de erre most nem volt szükség.

Partnerre lelt Wendler Attilában, akit nem lehet azzal vádolni, hogy különösen szép hangja lenne, de megoldotta a feladatot, és Turiddu megformálásával jelentékenyen hozzájárult a sikerhez. Megmutatta, hogy a darab Turidduról is szól: ő is bonyolult, összetett jellem. Az este harmadik kellemes meglepetése Szolnoki Apollónia volt: Lolája szintén adekvát alakítás. Sajnos, Egri Sándornak minden energiáját lekötötte, hogy énekeljen, és ezen a téren is komoly gondok adódtak. Lucia szerepére bizonyosan lehetne megfelelő énekest találni.

A Parasztbecsület sikerét ma este nem múlta felül a Bajazzóké. Pedig a rendezés kíméletesebben bánt Leoncavallóval, mint kollégájával. A jelmezek is jobban sikerültek. A kórus - ezúttal mint közönség - ugyanazokban a ruhákban tündökölt továbbra is.

Nedda madarát már láthattuk az előző darabban, ezúttal csak énekelt róla Herczenik Anna. Neddája inkább kislányos, nem Lola-típus. Nem akarja bántani Caniót, de szeretni sem tudja. Kicsit fél is tőle, de egészen a legvégéig nem hiszi, hogy komolyan képes lesz őt megölni. Biztosan létezik másfajta szerepfelfogás is, magam is láttam már érettebb, drámaibb Neddát, de Herczenik alakítása következetes, végiggondolt, és megáll a lábán. Az énekesnő nagy nyeresége az operaszínpadnak, mert született színésznő is.

Nagyon kíváncsi voltam Gulyás Dénes Caniójára, így örülök, hogy betegen is elénekelte. Esetében most az alakítás kapott nagyobb szerepet. Nem dúvadra vette a figurát, nem őrjöngött elejétől a végéig. Az elején a szerelmes férfit láttuk, a végén a megbántott, önmagából kiforgatott Caniót, akit csak a bosszú éltet. (Csak egy megjegyzés a hiteles önértékelés témaköréhez: ha tudom, hogy ezúttal nem voltam formában, nem hajlongok percekig a függöny előtt. Gulyástól lehet tanulni.)

Tonio szerepe fekszik Gurbán János hangjának, és valóban félelmetes figurát tudott formálni a Neddával közös jelenetekben. Káldi Kiss András alkatilag ideális Silvio, de a magas hangjait gyakran keresnie kellett, és csak ritkán találta meg őket.

Az este abszolút hőseit - Mascagnit és Leoncavallót - a Kesselyák Gergely irányította zenekar vezette ismét diadalra. Bizonyítva, hogy az igazi remekműveknek semmilyen rendezés, vagy aktuális megvalósítás nem árthat.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.