vissza a cimoldalra
2020-08-09
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11552)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (7363)
Eiffel Műhelyház – Bánffy terem (152)
Régizene (3626)
Mi újság a Magyar Állami Operaházban? (62198)
A MET felvételei (932)
La Voix humaine - avagy az énekhang varázsa (177)
Társművészetek (1829)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4693)
Opernglas, avagy operai távcső... (20585)
Operett, mint színpadi műfaj (4422)
Házy Erzsébet művészete és pályája (4886)
Verdi-felvételek (576)
Operett a magyar rádióban (1949-től napjainkig) (4028)
Franz Schmidt (3658)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (2010)
Pantheon (2713)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Abbado a Zeneakadémián
z-t-a, 2004-04-06 [ Budapesten ]
nyomtatóbarát változat

2004. április 4.
Zeneakadémia
Gustav Mahler Jugendorchester
vez.: Claudio Abbado

MAHLER: IX. szimfónia

Onnan kezdeném, hogy amikor a Tavaszi Fesztivál előzetesében megjelent, hogy Claudio Abbado újra itt lesz, mindjárt elszorult a közönség torka. A műsor, Mahler Kilencedikje megspékelve a Dal a Földről "Búcsú" c. tételével különösen szívszorító érzést keltett. Az elmúlt években elterjedt hírek Abbado súlyos betegségről, és az ilyen műsorválasztás - érthető módon - furcsa asszociációkat keltettek.

Ehhez képest a koncert azzal az - emiatt kivételesen - örömteli hírrel kezdődött, hogy a "Búcsú" a szólista megbetegedése miatt elmarad. A közönség csak abban reménykedhet, hogy tényleg. Mert a hetvenéves Mester fizikai megjelenése esetleg adhat okot az aggodalomra, de a vitalitása, a temperamentuma a régi.

Az általa alapított Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar a zeneszerzői intenciónak megfelelően megtöltötte a színpadot és az orgonaülést. Csak prímhegedűből 26-ot számolhattunk meg. A hatalmas apparátus itthon szinte elképzelhetetlen akarással dolgozott. Persze a vonóshangzás nem annyira homogén, de ezt egy állandóan cserélődő gárdánál nem lehet számon kérni. (Itt ugye, csak 26 éves korig muzsikálhat az ember.) Fantasztikus odaadással játszottak, csüggve Abbadón, annak minden rezdülését követve. Öröm volt nézni a csillogó szemeket, a mosolygó arcokat a keringőmotívum alatt. Érezhető bensőséges kapcsolat ragyogta be a színpadot karmester és tanítványai között.

Amikor a konkrétumokra kerülne a sor, akkor csődöt mond a tudomány. Ezt a koncertet nem lehet objektíven megítélni. Egy olyan világban játszódott, amilyenre mindig vágyunk, amit - általában - elérhetetlenül kergetünk, ami csak beavatottak számára megközelíthető. Csak egy példa: a zárótételt (Adagio) különösen finoman közelítették meg. Amikor a szférákon túli zene, a vibrátó nélküli hegedűhang a sokadszori csúcspont után elhalt, megállt a világ. A karmester, a zenekar moccanatlan, a közönség maga elé meredve.

Nem tudom, mennyi idő telt el, hosszú perceknek tűnt, az időérzéket elveszítve ültünk a búcsúmotívum elhalását követően, némán és döbbenten.

És ilyenkor már a szavak is értelmüket vesztik...

Műsorajánló
Mai ajánlat:
20:00 : Budapest
Margitszigeti Szabadtéri Színpad

ROSSINI: A sevillai borbély
A mai nap
született:
1914 • Fricsay Ferenc, karmester († 1963)
1928 • Lukács Ervin, karmester († 2011)
elhunyt:
1919 • Ruggiero Leoncavallo, zeneszerző (sz. 1857)
1975 • Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics, zeneszerző (sz. 1906)