vissza a cimoldalra
2019-07-17
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11352)
A csapos közbeszól (95)

Hozzászólások a Momus írásaihoz (6945)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3308)
Erkel Ferenc (1059)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (985)
Opernglas, avagy operai távcső... (20256)
Operett, mint színpadi műfaj (3989)
Kimernya? (3175)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1696)
Franz Schmidt (3374)
Élő közvetítések (8013)
Erkel Színház (10287)
Társművészetek (1320)
A nap képe (2136)
Udvardy Tibor (208)
Balett-, és Táncművészet (5839)
Edita Gruberova (3086)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

Egy nehéz nap éjszakája - Giacomo Puccini
- kegy -, 2004-04-01 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Nagy zeneszerzők - Giacomo Puccini A romantika egyik legeredetibb alkotója kétségkívül Giacomo Puccini volt. A nagyközönség elsősorban operáiról ismeri, így kevesen tudják, hogy modern zenei kísérleteket is folytatott. Fő művét, a Pszchi, hörr című kompozíciót ma is játsszák minden hangversenyteremben, bár a hallgatók legtöbbje nem is tudja, hogy az Puccini műve.

Giacomo édesapja hivatásos veterán volt. Saját állítása szerint Garibaldi híveként szolgált, amit felesége értett legkevésbé, hiszen ő úgy emlékezett, a szabadságharc alatt az idősebb Puccini végig otthon töltötte a mortadellát. Mindenesetre az öreg családja derűsen megélt nyugdíjából, s maga az öreg gyakran vett részt tömeggyűléseken, politikai pártok rendezvényein, ahol a régi szép időkről mesélt.

Nem csoda hát, ha a forradalmi hevület öröklődött a családban. A kis Giacomo gyakorta vette rá barátait, hogy játsszanak szabadságharcososat. A pajtások rendszerint meg is lepődtek, hogy játékaikban a vezetői ambíciókkal megáldott (ők úgy fogalmazták: hiú majom) Giacomo nem Garibaldi akart lenni, hanem az ezredtrombitás. Valahogy így kezdődött zenei pályafutása.

Zenei tanulmányait az Egyesített Olasz Zeneiskolában folytatta, miközben egy pillanatra sem feledkezett meg a családi forradalmi hagyományokról. Elmélete szerint a forradalom permanens, tehát mindig az éppen fennálló rend ellen irányul, ezért ő maga előszeretettel komponált kisebb darabokat a forradalom, illetve Garibaldi ellen. Műveit az iskolai vezetés nem nézte jó szemmel, hiszen nem illettek politikailag az iskola profiljába, meg nem is lehetett ezeket előadni az iskolai ünnepségeken. Az igazgató felhívta Giacomo figyelmét, hogy olyasmit komponáljon, amiből meg lehet élni, és ami neki, az igazgatónak személy szerint tetszik. Így lett Puccini operaszerző.

Hosszú időn keresztül annyira lefoglalta a munka, hogy a forradalom hagyományait csak titokban ápolhatta. A fordulat akkor következett be, amikor a piemonti hercegtől megbízást kapott egy vidám hangulatú, tavaszi mű megalkotására. A bemutatót április 1-jére tűzték ki, ami Puccini malmára hajtotta a vizet.

Valami új vendéglőt keresett a városban, ahol nyugodt körülmények és egy jó adag étel mellett kitalálhatja ördögi tervét. Véletlenül (vagy talán a Sors - azelőtt Sonnenschein - vezényletére) talált rá egy kanyargós sikátorban a Café Momus nevű vendéglátó-ipari egységre. A sarokasztalhoz telepedett, hogy átböngéssze az étlapot. A marhából készült ételek alatt többek között ez állott: beefsteak. Tehát nem beefsteak á la Rossini, csak simán: beefsteak. Ez annyira felvillanyozta, hogy azonnal munkához látott. Az aperitif elfogyasztása közben az események emlékére megkomponálta "Az egyiknek sikerül, a másiknak nem / Sonnenschein nem tudja, mit akar" kezdetű dalát, amelyet gyakorlatilag még be sem fejezett, már slágerként énekeltek a pincérek. Az előétel falatozása közben a lényegre tért: a hely tiszteletére megalkotta a Bohémélet című operáját, amely tervében elterelésül szolgált, s amelyet alig fejezett be, már városszerte fütyültek a suszterinasok. Mire a főfogással végzett, készen volt a Nagy Mű is.

Puccini fiákeren hajtott át az operába, ahol a művet a zenekar és az énekesek elé helyezte. Azok először értetlenül néztek, aztán hirtelen mindegyikük tekintetén átszellemült fény ragyogott át.

Az esti premier természetesen a herceg bevonulásával kezdődött. A főméltóság egy fejbólintással adott jelt a produkció megkezdésére. Felgördült a függöny, padlásszoba, nyomorgó bohémek a Quartier Latinben, a közönség nagyon élvezte, és azt hitte, már a művet látja-hallja. De akkor, az első generalpausa beálltakor, a nézők soraiból kristálytisztán, fisz-re hangolva fölhangozott az első köhögés. Ezt egy domináns prüszkölés követte, itt a dallamív a hatodik hangra emelkedett, majd egy váratlan zuhanással, egy szolid csuklás formájában visszahullott a szubdominánsra, és egy újabb torokköszörüléssel az alaphangra.

A közönség meglepetten nézett, de felocsúdni nem volt ideje, mert folytatódott az előadás. Hanem a következő szünetben! Úgy krákogtak, harákoltak, fújtak orrot, böfögtek a sorok közé beépített zenészek, hogy azt élvezet volt hallgatni!

Az előadás hihetetlen sikert aratott. Mire a közönség kihömpölygött az operaházból, a suszterinasok már ott krákogtak, harákoltak, prüszköltek, böfögtek az épület környékén. Maga a piemonti herceg azonnal megrendelte külön honoráriumért a mű partitúráját.

A Pszchi, hörr, amelyet ennek a nagyon nehéz napnak bizonyuló április 1-jének éjszakáján mutattak be, kétségkívül Puccini legfigyelemreméltóbb műve, amelyet a mi korunk közönsége nem értékel eléggé. Kedves olvasó! Ha e remek darabot legközelebb - akár ma! - meghallja felcsendülni koncerttermeink valamelyikében - nos, becsülje meg jobban!

Műsorajánló
Mai ajánlat:
19:30 : Budapest
Hagyományok Háza

Andreas Ottensamer (klarinét), Kelemen Barnabás (hegedű), José Gallardo (zongora)
"A III. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny nyitóhangversenye"
BARTÓK: Kontrasztok, BB 116
A mai nap
született:
1960 • Dawn Upshaw, énekes
elhunyt:
1998 • Lamberto Gardelli, karmester (sz. 1915)