vissza a cimoldalra
2019-10-22
részletes keresés    Café Momus on Facebook rss
Bejelentkezés
Név
Jelszó
Regisztráció
Legfrissebb fórumaink
Olvasói levelek (11440)
A csapos közbeszól (95)

Pantheon (2433)
Jonas Kaufmann (2444)
modern eszement rendezesek (321)
Operett, mint színpadi műfaj (4082)
Élő közvetítések (8206)
Mi újság a Szegedi Nemzeti Színházban? (2683)
Nemzeti Hangversenyterem - és más helyszínek (4417)
Lisztről emelkedetten (971)
Juan Diego Flórez (743)
Operett a magyar rádióban (1949-1990) (3461)
Erkel Színház (10342)
Kedvenc magyar operaelőadók (1146)
Magyar Rádió operafelvételei és operaközvetítések – magyar előadóművészekkel (993)
Momus társalgó (6355)
Kemény Egon zeneszerző (Wien, 1905 - Budapest, 1969) (1782)
Franz Schmidt (3438)

Fórumok teljes listája
Impresszum

megjelenteti:
Café Momus Egyesület
adószám:
18240531-1-43

apróhirdetés feladása:

A legzenészebb magyar - Kossuth Lajos
- kegy -, 2004-03-26 [ Nagy zeneszerzők ]
nyomtatóbarát változat

Nagy zeneszerzők - Kossuth Lajos Kár is volna vitatni: a magyar zenetörténet máig legnépszerűbb alakja a nemzeti romantika nagy komponistája, Kossuth Lajos. Számos műfajban kiemelkedő, európai szintű teljesítményt nyújtott, a legmaradandóbbat azonban a dal műfajában alkotta.

Kossuth gyermekkoráról, zenei fejlődésének kezdeteiről - még ha a művész élete meglehetősen jól dokumentált is - keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy a kis Lajcsi szívesen üldögélt a birtokon dolgozó béresek között, a cséplőgépek mellett, és hallgatta a dolgozó nép énekét, de szigorú édesapja figyelmeztette, hogy: 1 - középnemesi származású, tehát nem jól veszi ki magát, ha a pórnéppel vegyül, úgyhogy tűnjön a szobájába; 2 - fel fog fázni a földön, vagy a cséplőgép leviszi a fejét, vagy beleáll egy kasza a lábába, vagy rázuhan egy részeg béres, de mindenképpen történik valami baj, ha nem tűnik a szobájába; 3 - nincs kész a francialeckéje, így soha nem lesz meg a középfokúja, úgyhogy jobb, ha betűnik a szobájába.

Egy helyi anekdota szerint a monoki kúria parkjának csendjét gyakorta verte fel Bartók II. vonósnégyesének egy dallamrészlete, de a szigorú, konzervatív, feudális atya újfent figyelmeztette a kis Lajcsit, hogy: 1 - ez még csak a XIX. század, hová ez a féktelen rohanás a jövőbe, tessék valami rendeset fütyülni, de odabent a szobában; 2 - egyébként sem illik fütyörészni, úgyhogy irány a szoba! Így vagy úgy, a kamasszá serdült Lajos jobbnak látta iskoláit a szülői háztól távol folytatni.

Zenei jogot tanult Pesten, s már pályafutása legelején alaposan átvert szerzőknek adott tanácsot szerzői jogi ügyekben. A koncertszervezők és a kiadók első számú ellenségüknek tekintették az agilis ügyvédet. Bizonyítékok sora támasztja alá a következő történetet. Évekkel később, 1848. március 15-én Kossuth egy Slágfertig Ödön nevű úri menüettkomponista megbízásából kottakéziratot szállított Pesten a Landerer & Heckenasthoz. Egyszerre érkezett egy bohó társasággal, amely a Pilvax kávéházban összerögtönzött kocsmadalát kívánta sokszorosítani azzal a céllal, hogy későbbi dőre együttléteiken több szólamban énekelhessék. Landerer meglátta Kossuthot, aki számára maga volt az ördög, és a következőket mondta: "Láthatja ön, hogy most nincs időm a számára. Temérdek a dolgom." És ingyen kinyomtatta a kocsmázó ifjak bornírt szerzeményét.

Az atyai ház fojtogató légköre és az ügyvédi munka tapasztalatai forradalmi gondolatokat érleltek az energikus Kossuthban. Egyre inkább úgy vélte, Magyarországnak le kell ráznia magáról a császári önkényt, és saját szerzői jogrendszert kell kidolgoznia. Ugyanakkor meg kell teremtenie annak lehetőségét, hogy a nép szabadon énekelhesse a dalait - társadalmi származástól függetlenül. Ezzel függött össze zenei reformja is. Céljául tűzte ki a szépelgő klasszika és a Magyarországon is kibontakozó dagályos, sznob romantika elvetését. Úgy érezte, az igazi romantika a visszatérés a nép zenei nyelvéhez. Kiemelten fontosnak tartotta, hogy az egyszerű emberek is végre saját magukról beszélhessenek.

Érdekes módon első komolyabb műve nem dal volt, hanem egy zongoradarab Kossuth-induló címmel, de ezt módfelett szerencsétlen módon lesöpörte a slágerlistákról Liszt Rákóczi-marsa. Kossuth azonban nem adta fel. Rendíthetetlen erővel dolgozott tovább, és hamarosan napvilágot látott máig egyik leghíresebb alkotása, a "Kossuth Lajos, azt üzentem / Elfogyott a regimentem" kezdetű nóta, amely később a nép ajkán módosult szöveggel terjedt el. Hamarosan elkészült újabb slágerével, az "Esik eső karikomra / Kossuth Lajos, kalapomra" kezdetű örökzöld, amelyet számos más hasonló siker követett.

Nem kellett sok a befutáshoz. 1848 tavaszára Kossuth olyan népszerű lett, hogy az említett március 15-i affért követően végleg felhagyott a zenei ügyvédi pályával, és fellépéseket szervezett magának, amelyeken természetesen saját műveit adta elő. Egyik legemlékezetesebb szereplése a ceglédi volt, amelyet követően tízezrek csatlakoztak a bécsi klasszicizmust és az osztrák romantikát megdönteni kész magyar zenerajongókhoz.

Az osztrák kormány presztízskérdést csinált az ügyből. Bécs zenei főnöke, a mindenható Metternich főzeneigazgató szimfonikus zenekarok bevetésével próbálta elnyomni a mozgalmat, és kész volt a végsőkig elmenni. Úgy gondolta, ha másként nem megy, előbb-utóbb beveti a kormány akkor még fejlesztés alatt álló titkos zenei fegyverét, Schönberget. Erre azonban nem került sor.

Hiába csatlakoztak kiváló nemzetiségi és külföldi zeneszerzők a mozgalomhoz. Hiába játszották sikerrel Damjanich páratlan ritmusú, balkáni eredetű népies műveit, hiába vonultatta fel a kitűnő lengyel komponista, Jozef Bem is dörgedelmes mazurkáit, polonézeit, az osztrákokhoz időközben csatlakoztak a Szentpétervári Szimfonikusok és az ottani operatársulat tagjai néhány különösen erős történelmi operával, szimfóniával. A magyar mozgalom elbukott.

Kossuthot azonban ekkor már nem lehetett megállítani. Törökországi turnét szervezett, amelynek minden állomásán sikerrel mutatta be egyre duzzadó életművét. De ő ennél is nagyobb sikerre vágyott. A török turné közben kiváló angol nyelvtudásra tett szert, úgyhogy meg sem állt az Egyesült Államokig.

A tengerentúlon virágeső és számtalan szerződés várta. Tulajdonképpen ekkor teljesedett be alkotói pályája. Az angolszász és afrikai eredetű észak-amerikai zene új ízeket hozott munkásságába, és így módja nyílt arra, hogy világslágereket alkosson: Blowing in the Wind, Knockin' on Heaven's Door, Mr. Tambourin Man, Johnny B. Good, Me And Julio Down By the Schoolyard, Tutti Frutti, Great Balls of Fire - és még sorolhatnánk az itt világra hozott munkákat.

Kossuth Lajos, a magyar nemzeti romantika páratlan alakja idős korában, jólétben, dicsőségben költözött el ebből a világból. Emléket - szerzeményei mellett - egy öt méter magas szobor őrzi a Tenessee állambeli Memphisben. (Úgyhogy Elvis csak róla koppintott.)

Műsorajánló
Mai ajánlat:
10:00 : Budapest
Müpa, Üvegterem

Tóth-Csamangó Blanka (klarinét), Persányi Zsófia (zongora)
moderátor: Fülei Balázs
"Hangulat Junior" Őszi színekben
BRAHMS: f-moll szonáta brácsára és zongorára, op. 120, No. 1

18:00 : Budapest
Régi Zeneakadémia, Kamaraterem

Mocsári Károly (zongora)
"Emlékkoncert Liszt Ferenc 208. születésnapján"
LISZT: 16. magyar rapszódia
LISZT: Költői és vallásos harmóniák – 7. Funérailles
LISZT: h-moll szonáta
A koncert előtt fél órával, 17.30-kor emléktábla koszorúzás a Régi Zeneakadémia Andrássy úti falánál.

19:00 : Budapest
Magyar Rádió Márványterme

Szutrély Katalin, Balogh Eszter, Komáromi Márton, Borka Ákos (ének), Fülöp Andrea (zongora)
SCHUBERT: A tánc D. 826, Tavaszi üdvözlet, D. 686, Az ifjú apáca, D. 828, Megszentelt napok, D. 763, Fény és szerelem, D. 352, Atlasz, D. 957, Éj és álmok, D. 827, Himnusz a végtelenhez, D. 232
BRAHMS: Vasárnap, op. 47, No. 3., Üzenet, op. 47, No. 1, Májusi éj, op. 43, No. 2, Az ajtó előtt, op. 28, No. 2, Kék szemed, op. 59, No. 8, Négy kvartett, op. 92

19:30 : Budapest
Zeneakadémia, Nagyterem

Rohmann Ditta (cselló)
A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara
Vezényel: Vajda Gergely
LISZT: A bölcsőtől a sírig – szimfonikus költemény
LIGETI: Csellóverseny
BRAHMS: 4. (e-moll) szimfónia, op. 98

19:30 : Budapest
Erkel Színház

Juan Diego Florez
Magyar Állami Operaház Zenekara
vez.: Jader Bignamini
VERDI: A végzet hatalma – Nyitány
Rigoletto – “Questa o quella”
Rigoletto – “Ella mi fu rapita…. Parmi veder le lagrime…. Possente amor mi chiama”
A pünkösdi királyság – Nyitány
Attila – “Oh dolore!”
A lombardok – “La mia letizia infondere… Come poteva un angelo”
A két Foscari – “Brezza del suol natio… Dal più remoto esilio… Dal consiglio alla presenza… Odio solo, ed odio atroce”
Traviata – Prelűd – I. felvonás
Traviata – “Lunge da Lei… De’ miei bollenti spiriti…O mio rimorso”
LEHÁR: A mosoly országa – “Dein ist mein ganzes Herz”
Paganini – “Gern hab’ ich die Frau’n geküsst”
Giuditta – “Freunde, das Leben ist Lebenswert”
BERLIOZ: Rákóczi-induló
MASSENET: Werther – “Pourquoi me réveiller”
BIZET: Carmen – “La fleur que tu m’avais jetée”
MASCAGNI: Parasztbecsület – Intermezzo
PUCCINI: Bohémélet – “Che gelida manina”
15:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély

Ránki Fülöp (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: 3 darab a Szent Erzsébet legendájából zongorára
A keresztes lovagok indulója, Interludium
LISZT: A Sixtus- kápolnában
Lento, Aleegri Miserere című műve nyomán
Andante con pietá Mozart Ave Verum Corpus című műve nyomán
LISZT: Két Legenda

17:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Lovarda

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Tasso, Lamento e Trionfo, Szimfonikus költemény - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Dante Szimfónia - A szerző általi kétzongorás változat

19:00 : Gödöllő
Gödöllői Királyi Kastély, Kápolna

Klukon Edit, Ránki Dezső (zongora)
"Liszt Fesztivál"
LISZT: Amit a hegyen hallani - A szerző általi négykezes változat
LISZT: Via Crucis - A szerző általi négykezes változat
A mai nap
történt:
1883 • Megnyílt a New York-i Metropolitan Opera House
született:
1811 • Liszt Ferenc, zeneszerző († 1886)
1832 • Leopold Damrosch, karmester († 1885)
elhunyt:
1764 • Jean Marie Leclair, zeneszerző (sz. 1697)
1859 • Ludwig Spohr, zeneszerző (sz. 1784)
1973 • Pablo Casals, csellista (sz. 1876)
1979 • Nadia Boulanger, zenepedagógus (sz. 1887)